Mondatok a bitófa árnyékában – A tizenhármak gondolatai

Tizenegyen a vesztőhely közeli gúlaemlékmű kriptájában nyugszanak. Kiss Ernő sírja a Délvidéken lévő németeleméri templomban található, míg Dessewffy Arisztidé a felvidéki Margonyán fekvő családi sírboltban. A margonyai erdei kápolnán tábla hirdeti a nagy bajszú Dessewffy tábornok emlékét, azon egy tőle származó mondat is olvasható, melyet 1849. október 5-én mondott a református lelkipásztornak az aradi várbörtönben: „A haláltól nem félek, sok ezer halál lebegett körülöttem a csatában."

1849. október 6-án Poeltenberg tábornok, miután végignézett akasztás előtt álló bajtársain, így szólott: „Szép kis deputáció megy az Úristenhez, hogy a magyarok ügyét képviselje!" Az aradi gyásznap 173. évfordulóján ezen „deputáció" tagjaira emlékezünk, akik 1848 vívmányaiért lelkesedve hittek abban, hogy „az igaz ügy örökre veszve nem lehet." Életükkel és katonás méltósággal viselt halálukkal nekünk, magyaroknak ragyogó példát adtak istenfélelemből, hazaszeretetből és bajtársiasságból. Vajon hasonló helyzetben mi, a kései utódok is így tennénk?

Aulich Lajos (1793–1849) német honvéd tábornok: „Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik azt a szolgálatot.”

Damjanich János (1804–1849) szerb honvéd tábornok: „Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.”

Dessewffy Arisztid (1802–1849) magyar gróf, honvéd tábornok: „Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”

Kiss Ernő (1799–1849) örmény, honvéd altábornagy: „Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.”

Knezić Károly (1808–1849) horvát honvéd tábornok: „Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.”

Láhner György (1795–1849) német honvéd tábornok: „Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.”

Lázár Vilmos (1815–1849) örmény honvéd ezredes: „Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.”

Leiningen-Westerburg Károly (1819–1849) német gróf, honvéd tábornok: „A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.”

Nagysándor József (1803–1849) magyar honvéd tábornok: „De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.”

Poeltenberg Ernő (1808–1849) osztrák lovag, honvéd tábornok: „Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.”

Schweidel József (1796–1849) magyar honvéd tábornok: „A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.” 

Török Ignác (1795–1849) magyar honvéd tábornok: „Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.” 

Vécsey Károly (1803–1849) magyar gróf, honvéd tábornok: „Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”