Negyed évszázada szépítik az emberek életét

- A kórus 1996 őszén alakult, de mivel az első fellépésünkre csak a következő évben került sor, onnantól számoljuk a fennállásunkat. Már az első szereplésünk meghatározó élmény volt: a Magyar Kultúra napján Teleki Miklóssal, a fővárosi Mátyás templom orgonistájával léptünk fel. A kultúra napi ünnepséget aztán még több éven keresztül szerveztük – idézte fel a kezdeteket Kunstár Béláné, Irénke, aki az alakulás óta a kórus karvezetője. 

Az énekkar ars poeticáját leginkább egy Kodály idézet fejezi ki: „A zene megszépíti az ember életét, az együtt éneklés másokét is.” A kórus létrehozásának ötlete a kórház és az általános iskola néhány, énekelni szerető dolgozójában született meg, akik úgy gondolták, hetente egyszer jó lenne találkozni. Azóta is heti egy alkalommal próbálnak. Kezdetben Irénkéék családi házában jöttek össze, aztán az iskolában, az utóbbi időben pedig a Floriana Könyvtár és Közösségi Házban gyakoroltak. A rezsiárak emelkedése miatt most ismét Irénkéék családi házának nagyszobája lett a próbaterem. A kilenc alapítótagból öten ma is a kórusban énekelnek. Mások ugyan nem a kezdetektől, de mintegy két évtizede tagok és akad, aki idén nyáron csatlakozott. Szerencsére – sajnos ez manapság ritkaságnak számít - a fiatalabb korosztály is képviselteti magát. A létszám egyébként mindig 20-25 között mozgott az évek folyamán. A tagok között voltak és vannak, akik korábban találkoztak a zenével, esetleg iskolai kórusban is énekeltek, de komolyabban egyikük sem művelte ezt a műfajt. Mindez nem akadálya annak, hogy nehezebb kórusműveket is megtanuljanak. 

- A repertoár igen széles: az egyszerű, egyszólamú népdaloktól a kánonokon keresztül a madrigálokig sok mindent éneklünk. Szívesen adunk elő a capella, azaz zenei kíséret nélkül, de van egy állandó zongorakísérőnk Barasevitsné Németh Kocsis Márta személyében, aki fellép velünk, ha zongorakíséretre van szükségünk – mondta Irénke, aki azt is elárulta, hogy az a dal, ami közel negyedszázada szinte minden fellépésükön elhangzik: Babits Mindenik embernek a lelkében dal van című verse, amihez Várnai Ferenc írt zenét. Az említetteken felül kortárs darabokat is szívesen tanulnak, de a szívükhöz leginkább az egyházi énekek állnak közel. Hogy miért, annak története is van. Egy testvérvárosi látogatás alkalmával eljutottak a Bambergi dómba, ami az egész kórust lenyűgözte. Megkérdezték hát, kipróbálhatnák-e az akusztikáját. Két perccel azután, hogy felcsendült az ének, minden látogatók a kórus körül állt. Így lett a próbából mintegy negyedórás – divatos szóval élve – flashmob.  Az élmény pedig olyannyira meghatározóvá vált, hogy az évek során tett számtalan közös kirándulás alkalmával felkeresett hazai templomok szinte mindegyikében énekeltek. 

Persze, nem mindig megy a tanulás könnyedén. - Előfordult, hogy egyes műveket el kellett engedjünk, mert nem tudtunk megbirkózni vele. Ilyen Kodály Ave Mariája, amihez sajnos nem voltak meg a szükséges zenei alapjaink. És Bartók Bolyongás című művébe is beletört a bicskánk – árulta el a karvezető.

A 25 év alatt nem csak Csákváron, de a településen kívül több helyen is felléptek. A kórushoz köthető több zenei rendezvény életre hívása is. Ezek egyike a ma is évente megrendezett Csányi László kórustalálkozó. A rádió gyermekkórusának egykori vezetője  csákvári születésű, az első találkozón még ő is részt vett. Izgalmas és érdekes kezdeményezés volt a sétáló hangversenyek sorozat, amely öt évig tartott. Ennyi idő alatt a résztvevő vendég kórusokkal végig koncertezték az egykori Esterházy birtokok épített örökségeit Csákváron, Majkon, Tatán és Gannán. Minden helyszínen tartottak művészettörténeti vezetést is. 

2006-ban a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetségétől KÓTA arany minősítést kaptak, amire Irénke méltán büszke, csakúgy, mint arra, hogy 2010-ben Csákvárért díjat kapott az Összhang Kórus. Nem véletlen, hiszen nevük mára összeforrt Csákváréval. 

És a jövő? - Az ember hangadottsága 60-70 éves korban már más, ezért örülnénk, ha még több fiatal csatlakozna hozzánk. Az egészségi állapotom miatt a kórusvezetői stafétát is átadnám. Egy fiatal karvezető talán meg tudná valósítani azt, ami nekem nem sikerült, pedig régi álmom egy csákvári vegyeskar! – zárta Kunstár Béláné.