Versbarátok találkoztak Előszálláson

A tematikus esteket jó szokás szerint szerencsére még a huszonegyedik században is tartják, és az egykori célkitűzésnek megfelelően most is a versek, a költészet áll a középpontban. November elején a könyvtárban a versbarátok az őszről, az elmúlásról olvastak fel egymásnak verseket, és ahogy az általában előfordul, volt, aki saját költeménnyel érkezett. 
A résztvevőket Bodolai György állatorvos köszöntötte, aki számos verset tud fejből, bizonyítva, hogy az orvoslás és az irodalom nem áll távol egymástól. A községi könyvtárban szervezett rendezvényt ezúttal családias környezetben tartották, ám így is sok szép vers hangzott el.  Szekeresné Bodri Katalin és Nyúl Mihály saját írással érkezett, de elhangzott Ady Endre, Arany János, Juhász Gyula, Dsida Jenő, Reményik Sándor egy-egy költeménye is. Gajdó András pedig Baka István egy kevésbé ismert versét, az Ősz van az űrben címűt olvasta föl: „Hullnak a barna-piros levelek, / ágak közt átszitál a kék üresség: / száraz avarra üvegcserepekként / Isten halott tekintete pereg.” A nyugdíjas magyartanár szólt arról is, hogy Baka mint a Kincskereső folyóirat szerkesztője 1977-ben Előszálláson járt, majd a szegedi Kincskereső-táborokban sok helyi iskolás találkozhatott vele, és nemegyszer költészetről, versírásról is beszélgethettek a költővel. Bognár Jánosné Ildikó három versét osztotta meg a hallgatósággal, az egyiket édesanyja halálakor írta. A versbarátok rendezvényén felszólalt Fekete Mihály is, aki gyerekkori emlékeit idézte föl: Kiskunfélegyházán a tanító néni megtanította nekik Móra Ferenc A cinege cipője című versét, amit mind a mai napig tud. 
A résztvevők nemcsak költeményekkel készültek, hanem énekkel is, elhangzott például az A csitári hegyek alatt kezdetű dal. Megemlékeztek azokról a versbarátokról – Molnár Kláráról, Szabó Attiláról –, akik már nem lehettek jelen mostani felolvasó esten. A hagyományokhoz híven az irodalmi emlékezést kötetlen beszélgetés követte, házi sütemények, pogácsa és némi házi készítésű bor kíséretében. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy a versek, az irodalom igenis jó hatást gyakorol a közérzetre, és legközelebb, amint lehet, újra találkoznak.