2023.01.30. 07:00
„Muszáj kifejeznem magam, ez egy olyan belső kényszer, amit nem lehet legyőzni” (videó)
Mindig jó érzéssel tölt el olyan emberekkel beszélgetni, akik izgalommal, szenvedéllyel és teljes odaadással beszélnek a munkájukról. Így volt ez Balogh Erika esetében is, aki régi bútorok felújításával és eladásával foglalkozik.
Fotó: NZP / FMH
A tetoválóművészből avanzsálódott bútorkereskedővel székesfehérvári boltjában találkoztunk, bízva abban, hogy beavat minket azokba a folyamatokba, amit a betérő vásárlók már csak végtermékként csodálhatnak meg. Erika habár divattervezőnek tanult, de az élet úgy hozta, hogy végül 30 éven keresztül a tetoválással foglalkozott. Ő volt itthon az első női tetováló, aki saját szalont nyitott, amit ma már egyik lánya, aki szintén ezt választotta hivatásául vett át.
– Ahogy a legtöbb dologra, úgy a tetoválásra is igaz, hogy ennyi idő után már nem csillog annyira. Azt éreztem, hogy valami mást szeretnék és ez a más lett a bútorok felújítása, amit körülbelül 10 évvel ezelőtt kezdtem. Eleinte csak egy-egy darabot készítettem el, majd ez szép lassan kiforrotta magát és leköltözve a pörgő fővárosból Velencére egyre több és több olyan bútort kerestem, amit felújíthatok. Majd egyik alkalommal, amikor Fehérvár Fő utcájában sétáltam, nagyon megtetszett a hangulata és elkezdtem keresgélni kiadó helyiségeket a boltnak – mesélte.
A bolt pedig nem is lehetne jobb helyen, hiszen alig pár lépésre található a Fő utcától, ami immáron már minden olyan érdeklődőt vár, aki kedveli a különleges egyedi darabú bútorokat.
– Néhány hónappal ezelőtt végül ki is tudtam nyitni és az a tervem, hogy tavasztól kortárs képzőművészek képet fogom kiállítani. Az első ilyen kiállításon Töttős Kata és Wahorn András művészpáros munkái lesznek láthatók a boltban, de ezt a későbbiekben rendszeresíteni szeretném és az a célom, hogy minél több művész alkotásait bemutathassam.
Erika úgy gondolja, hogy őt az alkotás az, ami lázban tartja mindig, akár most, akár a tetoválásban. Mindegy, hogy mit csinál, csak alkothasson.
– Muszáj kifejeznem magam, ez egy olyan belső kényszer, amit nem lehet legyőzni és nem is szeretnék. A bútor esetében az a kedvenc fázisom, amikor megálmodom, hogy az előkészített darabból mit szeretnék kihozni, milyen motívumok és anyagok kerülnek rá. Ezen a ponton pedig valószínűleg sosem fogok teljesen elszakadni a tetoválástól, hiszen látom a munkáimon, hogy vannak olyan motívumok, amik visszaköszönnek.
