Örök tisztelet a Tájház őrzőjének! (videó, galéria)

A Fehérvári Kézművesek Egyesületének nevében Szenczi Jánosné Zsuzsanna köszöntötte az esemény résztvevőit, méltatva Hollósi István életútját, amit végigkísértek csodálatos alkotásai. Elmondta, hogy minden szőtteshez egy történet is tartozott, egyet-egyet személyekről neveztek el, és Pista bácsi fejből tudta, melyik, kitől származik. Ezekből a történetekből készült el egy kiadvány is.

 Horváth Sándor, Seregélyes polgármestere felidézte: Pista bácsi 2005-ben, elsőként nyerte el a Seregélyesért Kitüntető Címet, amit azok érdemelnek ki, akik hozzá hasonlóan nagyot alkottak a község érdekében. A településvezető Arany Jánost idézte: „Nem hal meg az, ki milliókra költi dús élete kincsét, ámbár napja múl”. Szavai zárásaként meghívott minden érdeklődőt a seregélyesi Tájházba, hogy látogassanak el oda, ahol Hollósi István több mint kétezer darabos gyűjteményét őrzik.

– Aki kirándulóként érkezett Seregélyesre, biztosan betévedt a Fő utcai Tájházba, ahol Hollósi István igazi népművelővé, hagyományőrzővé vált – idézte fel a múltat Sajtos József, a Seregélyesi Baptista Általános Iskola igazgatója. – Pista bácsi nem csak mesélni tudott az egyes használati tárgyakról, ruhadarabokról, de azok forrását, eredeti tulajdonosát is ismerte. Nem csupán kézbe adta, felpróbáltatta ezeket az érdeklődőkkel, de készített is velük újabbakat. Sokan és sokszor megtapasztalták, hogy kifinomult ujjaik között sem engedelmeskedett úgy az anyag, mint Pista bácsi görbe ujjainak. Valamit tudott, valamilyen tapasztalaton alapuló tudás birtokában volt, amit meg akart osztani másokkal. Ez volt az élete, a küldetése, ez volt a sorsa. És ezzel mások sorsára is hatással lehetett. Embersége, egyszerű, tiszta gondolatai számtalanszor kisimították embertársainak sorsvonalát. Elhivatottsága, szaktudása, faluja, népi kultúra iránti tisztelete és szeretete sokak sorsfonalát igazította, terelte a hagyományőrzés felé. Az összegyűjtött tárgyak, emlékek mellett talán ez a legfontosabb hagyatéka. Az utókor, az itt maradtak feladata, hogy felvegyék a leejtett fonalat és kövessék az irányt. Kövessék úgy, mint teszi ezt a mostani emlékkiállítás is.

A tárlat március 9-ig látogatható a székesfehérvári Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház földszinti termében, hétköznap 10-től 16, szombaton 14 óráig.  

– Fantasztikus embernek ismertem, aki bármikor, bárkinek, bármivel kapcsolatban valódi információt tudott adni. Az hiányzik a legjobban, hogy az a hatalmas tudás, amely a falu történetéről benne élt, az nincs többé – mondta a feol.hu-nak Hollósiné Buza Andrea, Pista bácsi menye, aki más családtagokkal együtt volt ott a megnyitón. – Próbáltam kérni arra, írja le, amit tud. De azt mondta, az nem az ő asztala, nem az ő műfaja. Egy-két felvételt őrzünk róla hála Istennek, ezeken ő mesél, mert nagyon sokat tudott mesélni. Különböző helyekről jöttek hozzá, akik keresték a hozzátartozójukat, szerettüket, és mindig tisztán, világosan „képben volt”, például el tudta mondani, ki hol van a temetőben, vagy mi történt az adott családdal. Egy teljes falutörténet lapult a fejében, ez pedig páratlan és pótolhatatlan. Nagyon bízunk abban, hogy nem csak megtartani, hanem fejleszteni és bővíteni is tudjuk a Tájházat az ő féltő, óvó szeretetéből tanulva.