Álarcaink mögé rejtve – két koreográfiát láthattunk a cseh társulattól

A nagy múltú cseh társulat kedden lépett föl a Vörösmarty Színház színpadán az Intimate Clouds című esten, amelyen két koreográfiát mutattak be. Az előadás előtt a Székesfehérvári Balett Színház igazgatója, Egerházi Attila köszöntötte a közönséget, felhívva a figyelmet a kvalitásos Prágai Kamarabalettre, amelyet Csehország legrégebbi táncszínházának nevezett. Megemlítette azt is, hogy korábban dolgozott együtt a két kiváló vezetővel, Linda Svidróval és Viktor Svidróval.

Az est a Black clouds don’t cry című produkcióval indult, amely Jiří Pokorný koreográfiája, és az általunk viselt álarcok, mindennapi szerepeink, valamint az ezek alatt és mögött rejtőző valódi és sérülékeny természetünk kontrasztját fogalmazta meg a kortárs balett eszközeivel. A táncosok a színpadon fekete esernyőkből összeállított, hatalmas, sötét felhőre emlékeztető alakzat előtt táncoltak sokszor a közönségnek háttal, fejükön fehér maszkkal, így úgy tűnt, mintha szemben lennének. Mégsem valódi arcukat mutatták, kettős értelemben sem. A maszkok olykor lekerültek, majd vissza – ahogy az az életben is történik.

A második koreográfia az Intimate letters címet kapta, és egy, Leoš Janáček által komponált vonósnégyesre készült. A koreográfus Petr Zuska. A darab egy szerelmi viszony táncos megfogalmazása, a férfi és nő, az emberek közötti bonyolult, olykor letisztuló kapcsolatok egyszerre dinamikus és harmonikus megjelenítése. Az előadás szerves részét képezte az élőzene: a Zemlinsky Quartet a színpad közepén foglalt helyet, szinte végig zenés párbeszédet folytatva a táncosokkal.

A cseh társulat műsorát hosszas tapssal köszönte meg a közönség.

A Székesfehérvári Balett Színház is vendégeskedik majd a Színházi Olimpián belül: a Budapest Táncszínházban április 14-én szerepelnek a Parádé és a Bolero című darabjaikkal.