Kötéltánc és királydráma – elkezdődtek a Színházi Olimpia fehérvári programjai

A Fővárosi Nagycirkusz performanszával kezdődtek a 10. Színházi Olimpia fehérvári programjai. Az Átmentem című produkció során egy mobilszerkezetre szerelt drótkötélen sétált és táncolt Usakova Anna, a Baross Imre Artista- és Előadó-művészeti Akadémia növendéke, aki a Színházi Olimpia jelképét, egy maszkot adott át Szikora Jánosnak, a Vörösmarty Színház igazgatójának.

A görög tragédiák tradicionális színházi maszkját az olimpiák megálmodója, Theodórosz Terzopulosz ajándékozta a Nemzeti Színháznak. Az Átmentem egyúttal emléket állított annak a szenzációs produkciónak, amikor a fővárosi megnyitón a maszkot ifjabb Simet László artista 40 méterrel a Duna fölött, egy 280 méteres drótkötélen egyensúlyozva vitte át egyik partról a másikra.

– Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál! – idézte Az ember tragédiájának szállóigévé vált sorát, ami egyben a 10. Színházi Olimpia mottója is, Verebes Ernő, a Nemzeti Színház dramaturgja.

A fehérvári teátrum igazgatója, Szikora János a megyeszékhely címerében látható nyitott városkapu és a színház közötti párhuzamról beszélt.

– Kinyitottuk a kapukat, kinyitottuk a lelkünket, és azt szeretnénk, hogy az emberek jöjjenek be, és lássák mindazt, amivel a színházban meg tudjuk ajándékozni őket. Mindezek a tárt kapuk mit sem érnek, ha nincs, aki bejöjjön rajta, ha nincs közönség. Azt gondolom, az emberek lelke nem olyan, mint ez a városkapu: nem nyitott, hanem be van csukva. Nekünk az a feladatunk, hogy bekopogtassunk a lelkek becsukott ajtaján, hogy azok kinyílhassanak – fogalmazott a színházigazgató.

Lehrner Zsolt alpolgármester az ünnepi megnyitón az este főszereplőit, a zágrábi Gavella Színház társulatát méltatta, majd a horvát főváros és Székesfehérvár több, mint egy évtizede fennálló kulturális kapcsolatairól beszélt.

A megnyitót követően Shakespeare egyik leghíresebb tragédiáját, a III. Richárdot láthatta a fehérvári közönség a Gavella Színház előadásában.