Az alkotó házaspár kézen fogva járja saját útját (galéria)

Horváth Péter festő és grafikus és felesége, Horváthné Elbert Mária festményei fogadták a közönséget a július végi Alcsúti kápolnaestek záró eseményén. Horváth Péter pedig József Attila verseiből készült összeállítása hangzott el, vetítéssel, zenével. A házaspár Lovasberényben él, s alkotópárost is alkotnak ők ketten. Tóth Erika polgármester, az Alcsúti kápolnaestek szervezője mutatta be Horváthékat régi ismerőseiként, mondhatni barátaiként, szokás szerint személyes hangot megütve. A kápolnaesteken megfordult Kossuth-díjas énekes, színész, előadóművész, állított ki profi és helyben lakó amatőr kézműves, énekelt-verselt kisebb-nagyobb kórus, énekkar, operista, dalénekes, a falu szülötte és a határon túlról érkezett meghívott – mind-mind szívesen jöttek el a mára rangot-hírnevet szerzett kápolnaesteknek.

Gyakran siratják manapság a komoly, a magas művészet térvesztését, a tömegfogyasztás és a kommersz olykor diadalt ülni látszik. De nem így van. A változásokkal együtt is vágyunk értékekre irodalomban, képzőművészetben, zenében. Az alkotás pedig önmagában is öröm. Horváth Péter rajongója József Attilánk, de nála a diákkor után sem múlt el e szeretet, mi több, a versek tolmácsolásában is egyre magasabb szintre jutott. A Nemzeti Színház és a Magyar Versmondók Egyesülete évente meghirdeti határokon átívelő versmondó és versklip versenyét, a Nemzeti VERSenyt, minden nem hivatásos magyar versmondó részére. E rangos megméretésen több ízben állt Horváth Péter a Nemzeti Színház színpadán. A másik, az immár legendás Radnóti Miklós-versenyeken szintén visszatérő előadó, különdíjasa ezen irodalmi-költészeti mozgalomnak. És József Attila örök, minden korosztálynak, amelyik ismeri. S ki nem? A legfiatalabbak is, reményeink szerint.

A klasszikusok hangzottak el Horváth Péter tolmácsolásában, amelyet bárhányszor és bárkitől hallunk is, mindig ismerős, s mindig új, ha az előadó megragadja a józsefattilaságot, s a mi lelkünket egyszerre. Csöndes estéli zsoltár, Mama, Kései sirató, Eszmélet, Óda, Tiszta szívvel, Reménytelenül, Kész a leltár. Egyenként is a teljesség mind, súlyosságukkal és örökérvényűségükkel. A kápolna oszlopai közt a külső körülmények is adottak az átlényegüléshez, Horváth Péter személyisége és versmondói kvalitása méltó keretbe foglaltatott általa.

A házaspár több, mint két évtizede vezeti nyaranta a lovasberényi festő-alkotótábort, Mária a helyi művelődési házat és a könyvtárt igazgatta hosszú éveken át. „Belenőttek” a képzőművészetbe, egymást inspirálták a képzőművészi ambícióikban

is, de megmaradt saját egyéniségük a közös alkotói alkotói létben is. A férj számítógépes és alkalmazott grafikus, szenvedélyből festett tájképei, esős utcái, városi részletei, erdélyi kalandozásaik tanúképei, csendéletei a hagyományos stílusban fogantak. Elbert Mária inkább a néprajzi, meseképszerű világ felé mozdult el képein, amelyeken a konkrét helyszínek is olykor felismerhetők, egyben játékos utazásra csábítanak látványukkal. Az idei utolsó Alcsúti kápolnaest ezúttal is elvarázsolta közönségét, teljes művészi élményt és lélekfürdőt adván a nyitott templomajtón át halkan csobogó szökőkút hangja kíséretében.