Szenvedélyes, négy évtizedes gyűjtemény darabjai láthatók Gárdonyban

Szép rendben, tematikusan elrendezve gyülekeznek a Nemzedékek Háza dísztermének falán a színes szalvéták, Szémann Zoltánné Marika gyűjteményének darabjai. Minden falon és oldalon sorokba rendezve láthatók a papírkendők: állatos, virágos, téli, húsvéti, csipkés szélű és kocka szalvéta, melyeket szemlélve nosztalgikus érzés fogja el a látogatót. Évtizedek gyűjteményéből válogatott a gyűjtő erre a tárlatra.

- Már kislány koromban elkezdtem gyűjteni, ám egy időre abbamaradt a dolog – meséli a feol.hu-nak Marika, két fiú édesanyja, három kisfiú nagymamája. Majd mesél tovább: - 1983-ban, amikor a fiam óvodás lett, akkor kezdtem el újra gyűjteni őket. Az óvodába vittem a szalvétákat, és mindig kaptam pár szebb darabot az óvónőktől, amelyeket eltettem. Később pedig már a rokonságból is kaptam, névnapra, szülinapra is érkezett mindig egy-egy újabb példány.

Így lett aztán – ki tudja hány darabos -, dobozokban őrzött óriási gyűjteménye Marikának, aki két éve költözött a városba, közel a gyermekeihez. Hamar lettek barátai is, mégpedig a Gárdonyi Nyugdíjasok Baráti Köre, akik segítettek neki a tárlat anyagának kiválogatásában, elrendezésében is. A megnyitón Horváth Márk és Koós Hutás Áron zenélt a közönségnek, majd pedig Ocsenás Katalin, a Gárdonyi Géza Könyvtár és Kulturális Központ igazgatója köszöntötte a közönséget.

Az igazgatónő alaposan beleásta magát a szalvéták történetébe, melyet megosztott a közönséggel is. Mint megtudtuk tőle, a szalvétának évszázados története van: „a kezdetek egészen Mátyás király koráig, a 15. század közepéig nyúlnak vissza. Az 1450-es években még vászonból szőtt szalvétát használtak. Korábban – a főúri palotákban és a királyi udvarokban egyaránt – mindenki a dúsan megrakott asztalt takaró, földig leérő abroszba törülte a kezét és a száját. Elődeink akkortájt még kézzel ettek, a szolgáknak minden fogás után új abroszt kellett hozniuk. Így aztán a lakoma meglehetősen elhúzódott. Ilyen előzmények után született meg a szalvéta. A korabeli szalvéták még textíliából készültek, főleg damasztból, amelyre vagy szitanyomással nyomtatott, vagy kézzel hímzett ábrák kerültek. A textil szalvétát abban az időben a gyerekek nyakába akasztották, a felnőttek pedig a térdükre helyezték. Először Angliában, majd röviddel később Spanyolországban és Hollandiában is divatba jött a széles, kikeményített, fodros, kerek gallér, akkor a felnőttek is a nyakuk köré gyűrték a szalvétát. A papírszalvéta jóval később, a 19. század végén született meg, mikor is a papírgyárak már olcsón elő tudták állítani az alapanyagául szolgáló, megfelelő minőségű papírt. A papírszalvéták kezdetben egyszínűek – többnyire fehérek – voltak. Amikor a nyomdaiparban általánossá vált a színes képek előállítása a papírszalvéták is színesek lettek. A technológiai korszerűsödés tette lehetővé, hogy étkezés után kezünket és szájunkat puha papírból készített szalvétával törüljük meg.”

- A szalvéta kiállítás egész nyáron – júliusban és augusztusban a Nemzedékek Háza nyitvatartási idejében 8 és 18 óra között, hétfőtől péntekig – látható – tette hozzá Ocsenás Katalin, ahogy azt is: - Ezt követően szeptember 1-jén 18 órakor nyitjuk a Nagy Árpádné mandala-képeit bemutató tárlatot.