Sokat jelent, hogy a mű nem csupán olvasmányként érhető el

Az örökérvényű dráma, Az ember tragédiája írójáról csütörtökön délután Praznovszky Mihály irodalomtörténész tartott előadást Bakonyi István irodalomtörténész meghívására a Királykút Emlékházban. Az előadó az 1823-1863 között élt Madách Imre kapcsán mindig azokat a súlypontokat igyekszik megtalálni, amelyek az írót jellemezték, illetve azt figyeli és arról beszél, ahogyan az utókor foglalkozik vele, és ami miatt a mai napig aktuális – mondta el kérdésemre Praznovszky Mihály.

- Van-e úgymond Madách-rejtély? Vagyis hogyan lehet megírni egy, amolyan Isten háta mögötti kis faluban egy ilyen világirodalmi jelentőségű bölcseleti művet, amely tele van a filozófia, a bölcsészet, az emberi lét legfontosabb kérdéseivel? Méghozzá a legmagasabb művészi szinten, végiggondolva az örökérvényű kérdéseket, amelyek ma is foglalkoztatnak bennünket. Hiszen Madách alapvetően azt a kérdést teszi föl minden kor minden emberének, hogy mi értelme a teremtésnek? Illetve: mit kell tennünk a világban? Mi a célja a létezésnek? Fejlődjünk, változzunk – vagy visszatántorodjunk? Ezek mindig aktuális felvetések, de ha körülnézünk a mai valóságban, akkor most még inkább érvényesnek tarthatjuk őket. Gondoljunk csak a falanszterre, ahol a tudás értékét veszti, ahol csak a társadalmi hasznosság számít, ahol a tömeg robotként végzi a napi munkáját, tehetségre, szépre nincs szükség. Vagy gondoljunk a londoni színre, amely korábban, az 1850-es évek Angliájában játszódik. Itt minden talmi érték jelen van mind a művészetben, mind a tudományban, és sem művészetre, sem hitre nincs szükség. Hogyan lehet mindezekből kilábalni? A Madách által adott válasz szerint legtöbbször Éva, a nő a megoldás. Az egyes színekben ő az, aki „megfogja” Madách-ot, és azt mondja: megyünk tovább. Amikor pedig az író már több évezredet átívelt, és szeretné befejezni, akkor is a nő mondja Ádámnak, hogy álljon meg, biztosítva van a jövő, gyermekük lesz, tehát kezdhetik elölről a történetet. Mi is így vagyunk ezzel: minden nap újrakezdünk.

Praznovszky Mihály szerint ezért zseniális és klasszikus a mű, hiszen mindig érvényes, és minden kor minden emberének felteszi az említett kérdéseket, korszaktól függetlenül. Manapság, hogy egyre jobban haladunk egy mesterséges élet, jövő felé, még inkább érdemes átgondolni, merre is tartunk. Madách-ot olvasni ijesztő, különösen vele párhuzamosan figyelni a napi történéseket – tette hozzá az irodalomtörténész, aki szeretné hinni, hogy az emberek mindig érdeklődni fognak a Tragédia iránt. Nagy előnye, hogy nem csupán olvasható, hanem látható is, hiszen játsszák például színdarabként, és ez óriásit emelt az ismertségén. Minden kor megtalálhatja azt a közvetítő közeget, amelyen keresztül Madách-csal és Az ember tragédiájával találkozhat.

– Én türelmes vagyok. Ha a középiskolás nem szereti, nem olvassa, majd megérik rá egyszer, leveszi a könyvespolcról, és megtalálja benne az ifjúkori önmagát. A könyv minden generáció minden kérdésére választ tud adni minden időben.