Az ókori egyiptomiak szerint a szemfesték viselése megóvta őket a fertőzésektől

Az ókori Egyiptom művészete című előadás a Műtárgyak és sorsok előadás-sorozat első programja volt, mely során Szűcs Erzsébet a korszakra jellemző műtárgyakról, szobrokról és épületekről mesélt a jelenlévőknek. 

A Fejér Megyei Múzeumegyesület szervezte előadáson a művészettörténész először Egyiptom egyik leghíresebb nevezetességéről, a gízai nagy szfinxről ejtett néhány szót. Illetve mutatott egy képet a felfedezése idejéből. Mint mondta erre a kultúrára jellemző, hogy egységesítik az állati és az emberi formákat. A szfinx esetében, mely egyébként egy fáraó fejét mintázza a felső rész az emberi, az alsó, a test többi része pedig az állati, ami egy oroszlán. Vélhetően ezzel a választással az egykori fáraó nagyságát, hatalmát szerették volna szimbolizálni.

De szó esett a szemfestés jelentőségéről is. Az előadó elmondta: nem mindenki festhette a szemét és a festett szemek ábrázolása gyakorta az istenségeket, fáraókat jelképezték. Akkoriban úgy tartották, hogy a szemfesték megóv a nap – szemet érintő – káros hatásaitól és a fertőzésektől.

Ami a műtárgyakat illeti Szűcs Erzsébet megmutatta – persze csak egy fotón – az ókori Egyiptomból származó Narmer-palettát, amelyen voltaképpen a fent említett szemfestéket keverték ki, de emellett stílusjegyekben is igen gazdag volt. Az aleurolit kőzetből készült palettán Narmer fáraó mellett Felső-Egyiptom és Alsó-Egyiptom jelképe és számos állat is helyet kapott. A műtárgy időszámításunk előtt 3100 körül keletkezhetett. 

A művészettörténész arról is beszélt, hogy ugyan ma már sokat tudunk Egyiptom múltjáról, de még nagyon távol állunk a teljes képtől, ugyanis a fellelhető leletek 70 százalékát még nem tárták fel.