Alkotni és tevékenykedni egy életen át, ez nem munka, ez szerelem!

Beszélgetésünk elején, említsük meg zenész karrierjét, ami úgy érzem inspiráló lehetett a későbbiekre nézve.

1960-ig kell hogy visszarepüljünk az időbe, amikor is felkapott hangszer lett a gitár! Nekem is sikerült szereznem egyet, és elkezdtem Székesfehérváron egy magántanárnál tanulni a hangszer használatát. Ezzel egy időben pedig, megalakult egy kis zenekarunk is, amivel elsősorban rendezvényeken játszottunk, különböző bálokban és egyéb műsorokban. Nagyon sokat zenéltünk, de ahogy telt múlt az idő, a zenekar lassan megfogyatkozott, így aztán én is hangszert váltottam, és a gitározás helyett a szintetizátor mögé ültem be. Mind a mai napig játszom kisebb műsorokat, például a sárszentágotai nyugdíjas klub „házi zenésze” vagyok.

Mikor és hogy indulta a makettkészítés története az életében? Makettek ezek egyáltalán? 

Nem biztos hogy ez a legjobb kifejezés, mivel én találkoztam már úgynevezett szakértőkkel, és ők azt mondták, hogy a makettnek valamilyen módon működnie kell! Szóval egészen pontosan én magam sem tudom megnevezni, talán miniatűr másolatoknak hívhatnánk őket, amik elsősorban dísztárgyak. 2006-ban mentem nyugdíjba, és először nem a gitárokkal hanem a fegyverek miniatűr másolataival kezdtem el foglalkozni, mivel valamiféle szépséget láttam bennük, és vágyat éreztem arra hogy ezeket is elkészítsem. Nagy siker volt, több kiállításon is részt vehettem velük. Ez után jött az ötlet, mi lenne ha gitárokból is csinálnék hasonlókat? Elkezdtem a munkálatokat, a gyerekeim pedig, mikor meglátták, hogy mibe kezdtem, megajándékoztak a „Nagy Gitárkönyv” c. kiadvánnyal, ami tökéletes alapot és mintákat adott a készülő darabokhoz! 

Ha jól nézem akkor a gitárokból például készültek eredeti, méretarányos, működőképes darabok is. 

Igen, készítettem egy basszusgitárt és egy szólógitárt is, mindegyik működőképes, használtam is őket aktív zenész koromban, de különböző márkavédelmi okokból maradtam a miniatűröknél. 

A miniatűrök megszólalásig hasonlítanak az eredetire, miből készültek a hangszerek?

Bármilyen hihetetlen, rengeteg anyagra volt szükségem, különböző, a gitár eredeti anyagához hasonló faanyagot kellett összeszednem. Dió, cseresznye, stb. Elkészítettem például az elektromos gitározás történetének első darabját a „serpenyőt” amihez más anyagot használtam mint például egy telecaster formájúhoz, bár az utóbbinak a potméterek elrendezése nem is tetszik annyira.

Mi alapján döntötte el hogy milyen gitárokat készít majd? 

Igyekeztem minden típust és formát elkészíteni. Szinte mondhatnám, hogy válogatás nélkül mentem sorba a hangszereken, és amikor végeztem az említett könyvben látható darabokkal, az internet volt a segítségemre a munkában. 

Azt tudja, hogy mennyi kis hangszert készített el eddig? 

Több mint ötszázat, amiből már nagyon sokat elajándékoztam, sokat meg is vásároltak. A zöme persze az itthoni kiállítás része, de jó érzés, hogy minden tőlem elkerült darab a lehető legjobb helyen van, és jó pár jelenleg is kiállítási darab például a budapesti Rockmúzeumban is.

Mi volt a legnagyobb kihívás a munkában, mikor készültek a csodás kis apróságok. 

A tervezés, a műszaki rajzok elkészítése nagyon pontos munkát igényelt, de például szinte mindegyik darabhoz külön célszerszámokat kellett készítenem, hiszen különösen aprólékos és finom munkálatokról van szó, nem lehetett csak úgy satuba fogni és úgy készíteni őket. Türelem és kitartás kellett mindegyik elkészítéséhez, ezt őszintén mondhatom. Úgy számolom, egy hangszer elkészítése minimum tíz munkaórát igényelt. Nagy kihívás volt, hogy ne körülbelül, hanem pont olyan legyen akár a hangszer vagy a kis fegyver is mint az eredeti, így képviselhetnek csak igazán komoly értéket. Érdekes kis szakmai trükk, hogy a gitárok hangolókulcsaihoz például gombostűket formáltam és használtam, igen aprólékos módon.

Volt olyan, amit nem tudott megcsinálni, vagy valamiért nem készült el?

Nemigen! Amit elhatároztam, azokat el is készíttetem, bár voltak azért különbségek, hiszen pl. egy gitár és hárfa kombináció nem kis kihívást jelentett, de azért megoldottam. 

Ez egy kész kollekció? Vagy van még amit szeretne elkészíteni? 

A koromnál fogva már befejezettnek gondolom. Anyagot sem tudok már szerezni az elkészítésükhöz, a szemem sem a régi már, illetve talán mondhatom, hogy amit igazán szerettem volna azt megcsináltam. Bár vannak újabb és modernebb hangszerek amik megjelennek, de én azt hiszem, azok miniatűrjét már nem én fogom elkészíteni.

Hogyan viselte vagy viseli a család a különleges hobbit?

A feleségem mindig támogatott, és mellettem volt, hiszen látta, hogy amit csinálok az másoknak is tetszik, és örömet okoz. Persze az is igaz, hogy jelenleg nem látom, hogy a gyermekeim vagy az unokáim közül esetleg bárki tovább vinné ezt a folyamatot.

Végül beszéljünk az új hobbiról, a festésről, ahogy beléptem a házba, azonnal elém tárult a vásznak sokasága. 

Még általános iskolás koromban, a rajztanárom látott valamiféle tehetséget bennem, és külön foglalkozott velem. De sajnos képzőművészeti iskolába családi okok miatt nem tudtam bejutni, így más irányt vett az életem. Viszont úgy tűnik, amit akkor látott bennem a tanárom, az most idősebb koromra újra előkerült! Igazából a lányom unszolásának köszönhető, hogy megpróbálkoztam a festéssel. Alig egy éve festek aktívan, de már közel száz képet készítettem, leginkább saját örömömre. Néha, mikor végignézek az eddig elkészült összes munkámon, még magam is alig hiszem el, hogy erre mind képes voltam.