Nincs wifi, van viszont ihlető tér, és mindenkinek jut saját idő

Itt aztán valóban minden adott a szabad, nyugodt alkotáshoz: a felújított épületben viszonylag tágas szobákban rendezkedhettek be az alkotók, akiknek kis teakonyha is a rendelkezésükre áll, ahol lehet főzni például egy kávét. Wifi azonban nincs – tudtam meg Varga Gábor Farkastól. A művészek kifejezetten kérték, hogy a működtető, a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központ mondja le a net előfizetést, nehogy valakinek eszébe jusson a leveleit nézegetnie – úgyhogy valóban teljes lehet a koncentráció.

Az idén indult programban jelenleg négy művész – Gáboron kívül Mara Kinga Villő festőművész, Schrenk Rita Anna művésztanár és Szabó Ani textilművész – használja az alkotóházat, felváltva. Mindenkinek jut egy vagy két nap a héten, amikor azon dolgozhat, amin szeretne. Ami nem kifejezetten munka, megrendelés, hanem saját maga által kitalált, vállalt feladat, ötlet. Gábornak jól jött a lehetőség, hiszen tervező grafikusként többnyire megrendeléseknek tesz eleget. Neki köszönhető számos, Székesfehérvár kulturális életéhez kötődő grafikai arculat. Alapvetően otthon dolgozik, nincs külön műhelye, műterme, ezért jó, ha egy-egy napot a családtól külön tud tölteni, hogy megvalósíthassa a saját elképzeléseit.

Gábor most ismét művészkönyveken és grafikai nyomatokon dolgozik, épp az egyikhez méricskélt, amikor beléptem a műterembe. A három részre osztott szobában az ő részén az asztal mögött egy polc és egy grafikai prés kapott helyett – mind a saját tulajdona. A berendezést ugyanis maguknak az alkotóknak kell vinniük, csak a helyszín adott. A falon régebbi plakátterv (a grafikus a Magyar Plakát Társaság tagjaként évek óta tervez pályázatokra is, legutóbb tavaly szerepelt velük egy tárlaton Varsóban), és néhány új munka. Az asztalon ihletül szolgáló Pilinszky János-könyv, illetve egy már önmagában is művészkönyvnek beillő darab: Gábor notesze, amelybe vázlatokat készít.

Ezek veszik hát körül a művészt, aki nagyon szereti a vizuális játékokat; munkáit finom, ironikus humor és egyszerű, találó formai megvalósítás jellemzi. Várhatóan ilyenek lesznek a készülő nyomatok, művészkönyvek is, amelyekből idővel összeállhat egy kiállítás, akár az év vége felé. Az érdeklődők addig a nyitott napokon, órákban leshetnek be Gábor, illetve a másik három művész műhelyébe, akiknek a műterem használatáért cserébe kellett vállalniuk, hogy meghatározott óraszámban fogadnak érdeklődőket. Mint kiderült, a grafikushoz tőlem függetlenül is bejelentkeztek már ketten, ráadásul Gábor számára teljesen ismeretlenek. Érdeklődés tehát van. A szerződés egyelőre erre az évre szól, de ha sikeres az együttműködés, akkor várható folytatás. A „Nyitott Műterem” program támogatója a város önkormányzata, szervezője pedig a Székesfehérvári Művészek Társasága, amelynek Gábor is tagja, és velük is rendszeresen kiállít.

Az olvasónak csak ajánlani tudom, hogy tekintsen be az alkotóházban folyó műhelymunkába, akár Gábor, akár a másik három művész időpontjában. Izgalmas és szép dolgokat láthat, az alkotókkal pedig elbeszélgethet a művekről, az alkotás folyamatáról.