Ironikus és komoly is egyben: Homolya Gábor kollázsai az Aranybullában

Szerdán délután, Faragó Péter gitárjátéka kíséretében nyílt meg Homolya Gábor képző- és grafikus művész Gondolatok a könyvtárban című kiállítása Székesfehérváron, az Aranybulla Könyvtárban. Csiszárné Mahler Mónika, a könyvtár igazgatója köszöntőjében elmondta: az alkotó munkásságát vidámság, humor, játékosság és irónia szövi át, ám mindezek mellett minden egyes műnek komoly értéke és mondanivalója is van.

A művészt Pék Eszter Anna művésztanár mutatta be, akitől megtudhattuk: Homolya Gábor jelenleg Érden él és alkot. Budapesten született 1956-ban. Képző és Iparművészeti Szakközépiskolában érettségizett festő szakon, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán diplomázott festő, majd a harmadik évfolyamtól grafika szakon. Média kategóriában Derkovits-ösztöndíjat kapott, animációs filmeket készített Kecskeméten. Első filmes díjat is nyert a Harmadik galamb legendája novellájából készített festményanimációjával. Alkalmazott grafikusként plakátjaival, emblémáival, könyvborítóival, egyéb kiadványaival - melyek közül több díjat is nyert - találkozhattunk az elmúlt évtizedekben. Tagja volt a Fiatal Művészek Stúdiójának, jelenleg a Magyar Alkotók Országos Egyesülete (MAOE) tagja, több művészcsoporthoz tartozik. Rendszeresen pályázik sikeresen, például Kiskőrösön a Petőfi Pályázaton különdíjat, Kaposváron a Groteszk Triennálén megkapta a város díját, Esztergomban első díjat kapott a Szent István pályázaton. Szegeden a MAOE országos tárlatán szakmai elismerésben részesült, és 2022-ben elnyerte a Patak Fesztivál díját. Tagja több művésztelepnek, szerte az országban.

Alkotói munkásságáról pedig így szólt:

- Gondolatok nemcsak a könyvekbe írva vannak a polcokon, hanem a műveken is vannak, a paravánokon: költészet és képek, kompozíciókba rendezett verssorok. Nagy költőink versei képekbe sűrítve, formákká gyúrva, ragasztva, rajzolva, humorral töltve. A XX. század egyik igazán izgalmas, meghökkentő, formabontó irányzatának, a dada továbbélésének lehetünk szemtanúi – mutatott rá a tárlat megnyitóján a művésztanár, aki, mint mesélte, Homolya Gábort egy művésztelepen ismert meg Bábolnán. - Láttam az itt kiállított művek egy részét megalkotásuk közben. A disznófejű nagyúr orrát például együtt vettük Gáborral egy állateledel kereskedésben, ahogy más alkatrészeket is egyéb alkotásokhoz.

Megtudtuk, hogy Gábor feneketlen dobozaiban mindenféle kacat bujkál, és mindig van olyan, másnak semmit nem jelentő söröskupak, ősöreg gyufásdoboz, zsinegsámfa, rozsdás vasdarab vagy alumínium evőeszköz, ami éppen kell valamelyik kompozícióba.

- És éppen az kell, mert annak van ott mondanivalója, árnyaló szerepe, humoros hangvétele, fricskája. Minden egyes kis darab szimbólum, jelkép, szövegrészlet jelentéssel bír: egy-egy megbúvó részletnek mondanivalója van. Nem elhagyható összetevő egyik elem sem, általuk lesz teljes és árnyalt a mondanivaló. Először ránéz az ember egy műre, elolvassa a címét, egy pillanatra megzavarodva nézi, amit lát... Aztán, ha elég érdeklődve nézi, kinyitja a szívét, az értelmét, engedi, hogy megérintse a humor, az irónia, és akkor elkezd tényleg látni. Felfedezi, hogy az a sütőforma a Hold, hogy a „vezetők” érintése életveszélyes - és végtelenül folytatható a sor. Még az unásig ismert csomagolóanyagok kis piktogramjai is új értelmet nyernek a művek részeként. Kiderül, hogy az aranymetszés egy „aránymetszés”, a családi kör még mindig nem négyszögesíthető az euklideszi geometriában, és hogy a vörös csillag erdei útjellé lekopott, hogy nemzeti jelképünk, a kokárda márkajelzéssé züllött a kereskedelemben, hogy a felújításra éppen a 200. évfordulón elszállított Toldi szobroknak is van hűlt helyük - mely hűlt helyek versekké válnak.

Pék Eszter Anna rámutatott: az idő felbukkanó, visszatérő elem Homolya Gábor művészetében - hol óraként látjuk, hol csak egy alkatrészként, előfordul, hogy csak másodpercmutató van, az órát és a percet már nem is méri az időtlenség. - Az órák működnek, csendben róják az útjukat, ez is része a komplex alkotásnak – tette hozzá az alkotót bemutató tanár, aki ezután közös ismerősüket, Revák Istvánt idézte, aki azt mondta Homolya Gábor képei láttán: „elég műveltnek kell lenni a művek értelmezéséhez”.

- Igaza van! De azért nem kell minden kis részletet pontosan értelmezni ahhoz, hogy megragadjuk a mondanivaló lényegét, hogy hasson ránk a mű, megnevettessen vagy elgondolkoztasson. Sokat segít, ha a címre figyelünk, felidézzük azokat az ismert verseket, életrajzi eseményeket, helyszíneket, amelyek a mű alapjai. Jól tesszük, ha a részletek vizsgálata mellett hátrébb is lépünk, és a művet, mint kompozíciót nézzük. Egy kis távolságból a kollázsok elemei összeérnek, már nem tűnik fel használati tárgyi mivoltuk, egyszerűen kompozíciós elemmé váltak.

S hogy hogyan születnek ezek a nem hétköznapi különleges alkotások? Az assamblage-t és a kollázs technikát ötvöző munkákról így mesélt Pék Eszter Anna:

- Van, amikor jön az ihlet, van, amikor egy-egy kiírt pályázat mozgósítja a kreativitást. Ilyenkor elindul az alkotás folyamata, majd Gábornak újabb és újabb ötletei támadnak, megkezdődik a kotorászás a dobozban, a keresgélés a vágyott elem után, és fejlődik a mű lépésről lépésre, rétegről rétegre.

Az assamblage és a kollázs alapvetően használt, kidobott, újrahasznosított tárgyakból épül fel – magyarázta a művésztanár, hozzátéve: Homolya Gábornál ez grafikákkal, írásokkal egészül ki.

 - De le sem tagadhatja alkalmazott grafikus múltját, mert amikor jön a megrendelés, a pályázat, akkor megindulnak a gondolatok is. Kartonokra, csomagolóanyagokra, értéktelennek tartott alapanyagokkal dolgozik, és a tárgyak, verssorok, kupakok, colstokok, körzők új életre kelnek, új mondanivalóval töltik meg a kép terét. Nem baj, ha nem értünk mindent, induljanak be a gondolatok, az a cél! Sugalljanak a formák, a jelképes ábrázolások, az utalások! A nézőpontok nem valósak. A képek naturálisak részben, de nem realisták. Gábor tudatosan alkot, ilyenkor kicsit „más állapotba” kerülve jutnak eszébe a megoldások. Ezért soha nem tud valamit másodszor is elkészíteni, minden egyszeri és megismételhetetlen. Új gondolatok pedig jönnek. Halmozódnak a kincsek a dobozokban, raktárakban, arra várnak, hogy egy nem mindennapi módon gondolkodó, hatalmas humorral és iróniával megáldott alkotó újabb és újabb műveket hozzon létre belőlük.