Visszatérő karibi ritmusok

A latin- és a sajátos kubai zenére (son cubano) épülő repertoárjával tért vissza Fehérvárra a karibi szigetországból búcsúturnéra érkező együttes. A Habana Social Club mostani harmadik fellépését megelőzően 2015-ben a Szent István Művelődési Házban, majd 2018-ban szintén a Vörösmarty Színház színpadán lépett fel. Mivel a korábbi koncerteket nagy érdeklődés kísérte, így nem csoda, most is színültig megtelt a nézőtér.

A ritmus és fúvós szekcióból, valamint a két énekesből álló tíz fős zenekar a híres havannai Tropicana Club két táncosnőjével kiegészülve autentikusan idézte fel az Antillák gyöngyszemének számító sziget trópikus hangulatát, az ott élők heves vérmérsékletét, ugyanakkor mély érzelmeit. Az együttes tagjai hamar megtalálták a kontaktust a közönséggel mind zenéjükkel, mind az előadott dalokkal, amelyek között olyan jól ismertek is szerepeltek, mint a Chan-Chan, a Flor palida, a Bailando, a Vivir mi vida, az El Carneval, a Guantanamera, a Caballo viejo, a Represent Cuba és a Bésame mucho.

Az együttes frontemberének számít Alberto Chavez Reyes énekes-zenész. Saját showműsorával 2025-től Las Vegasba kapott szerződést, ezért is nevezték el a mostani európai turnét Búcsúkoncertnek, amely hazánkkal együtt hét országot érint. „Ha az emberek nem táncolnak, nem énekelnek, és nem zenélnek, akkor nem boldogok. Nálunk, ha valaki meghallja a zenét, akkor boldog, táncol és énekel, akármilyen élethelyzetben van” – fogalmazza meg annak a szoros kapcsolatnak a lényegét, mit jelent számára és a kubaiaknak a ritmikus jelenlét. A Habana Social Club legidősebb tagja, egyben vezetője a gitáros Clemente Hechevarria Mustelier a többiek között veteránnak számít, olyan világszerte ismert zenészekkel dolgozott együtt, mint Compay Segundo, Benny Moré, Eliades Ochoa. Nála a főként kubai stíluseredetű salsa a zenében és táncban is életérzésnek számít: „Amikor az emberek meghallják a kubai zenét, boldogok lesznek és táncolni támad kedvük. A salsa külön műfajt képvisel a latin zene világában is, ez egy életérzés, ami örömmel tölt el, mi is ezt sugározzuk a közönség felé.”

A zenész szavait igazolta, hogy a fehérvári koncerten a tapssal és hangos ovációval járó tetszésnyilvánításon kívül többen is felpattantak a színpadra, hogy a befejező taktusokra együtt táncoljanak a Tropicana Club szólótáncosaival. A közönség soraiból előkerült kubai zászlóval pedig az együttes tagjai búcsúztak városunk hálás színházi publikumától, ezzel is növelve a koncertzárás hatását.