A több díjat nyert darab a mai magyar valóságból vett karaktereket és jelenséget mutat be

Amikor Somos Ákos, a csoport vezetője, a darab rendezője tervezgette magában az új előadást, akkor azt szerette volna, ha abba a csoport minden tagja belekerül. Közben erősen mozgatta egy téma: a mee too-jelenség kapcsán a versenysportban napvilágra jutott esetek. Leginkább a hátteret, motivációt akarta vizsgálni, illetve az egyén állapotát egy ilyen világban, valamint egy változó helyzetben. Az áldozat és a zaklató, az erőszaktevő viszonyát. Meg a környezet reakcióit. Így írta meg a „Feszített víz” című drámáját, méghozzá rímes formában, amelyben egyrészt nagyon pontosan ábrázolja a hazai viszonyokat, összefonódásokat, motivációkat, másrészt a verses forma miatt elemeltebb a történet, van egyfajta távolságtartás a drámai történésektől, a valóságtól.

A „Feszített víz” uszodai közegben játszódik, ritkán lépünk ki onnan egy-egy jelenet erejéig. Egy tizenéves, tehetséges úszó lány sorsán keresztül mutatja be, milyen az, amikor egy őszinte, tiszta embertől azt várják, hogy simuljon bele egy mocskos, érdekektől átitatott közegbe, vegye természetesnek, hogy a siker érdekében valamit szolgáltatnia, hagynia kell, illetve durvaságokat kell eltűrnie. Azt is megmutatja továbbá, milyen az, amikor egy edző a saját szobrává magasztosul, és nem veszi észre, hogy elhalad mellette a világ, megváltoznak a módszerek, nem lehet mindenkivel ugyanúgy bánni, mint 20-30 éven keresztül. És láthatunk tönkremenő, az érdekek mentén érvényesíteni próbált karriereket, széthulló családot, olcsó, mások tragédiáján élősködő alakokat, a helyét nem találó, mindig más kapaszkodót kereső tehetséget.

Somos Ákos kellemetlen, de fontos társadalmi problémát választott témaként, amelyről ugyan botrányok sorozata szól, ugyanakkor nem szívesen beszélünk róla, a hétköznapokban inkább elfordítjuk a fejünket. A „Feszített víz” ezt a feszült légkört, a végletekig feszített emberi sorsokat hozza elénk, ugyanakkor a humorral, a dramaturgiai megoldásokkal, a rímes szöveggel oldja is a feszültséget – akkor is, ha a darab vége tragédiába torkollik. 

A színészeken látszik, hogy jól érzik magukat a szerepeikben, eltaláltak a karakterek. Az országszerte ünnepelt Mester, Szintai Gábor (Balogh Mihály) a spártai módszereknek, annak az „iskolának” a híve, hogy a versenyzőből ki kell verni, ütni a jó teljesítményt, a győzelmet. Ugyan jócskán látszik rajta, hogy talán maga is belefáradt az állandó hajtásba és hajtatásba, a kegyetlenkedésbe, de mivel folyamatosan hozni kell az eredményeket, változtatni nincs ereje – és talán nem is tudná, hogyan kellene csinálni.

A gyúró Klimpapa (Solymossi Zoltán) perverz, minden megnyilvánulása arra utal, hogy csak az élvezeteknek él, azoknak rendel alá mindent. Él-hal a húsért, legyen az akár étel, akár a fiatal úszólányok (-fiúk) teste. A felelősséget nem vállalja, nincs lelkiismerete, a kipattant botrány negligálja.

A versenyzők felkészítése kettejük együttműködésében valósul meg, mint kiderül: a Mester asszisztál Klimpapának, bár azt, hogy a masszőr mennyire megy messzire, saját bevallása szerint nem sejti. Bukni mégsem kettejüknek kell, valaki megússza a botrányt.

A fiatal, tiszta, erkölcsös, karakán úszólány, Rózsa Adél (Csögör Zsanett) kamaszos viselkedése mellett nagyon is felnőtt, felelős módon gondolkodik az etikus magatartásról. Minden sejtjében érzi: az, ahogyan az új edző és környezete bánik vele, nem elfogadható, nem „megy el”. Valóban finom „nyíló rózsabimbó”, aki ellenáll a szirmai feszegetésének, az erőszaknak.

Mohácsi Ricsi (Somos Gergő), a 18 éves bajnok önmagával eltelt, a rendszerbe belesimult sportoló, aki tudja magáról, hogy bármelyik lányt megkaphatja. Ő már elfogadta az edzésmódszereket, Klimpapa zaklatását is, neki már semmi sem új, és mivel a sikert ilyen áron érte el, nem is nagyon akar változtatni.

Rózsa Ádám (Somos Ákos), Adél édesapja a rendszernek megfelelni akaró, lánya sikereiből hasznot, előrejutást remélő szerencsétlen alak, aki hiába smúzol a végtelenül gátlástalan Csomor államtitkárnak (Somos Zoltán), a makacs lány miatt végül dugába dőlnek tervei. Még azt sem veszi észre, hogy a házaséletbe belefásult, csalódott feleségének, Adélnak (Cseh Kata) már rég elege van, úgyhogy meglepetésként éri, amikor az asszonyka a tragédiát fokozva lelép a szenzációhajhász bulvárújságíróval, Sámfayval (Barbély Gábor). Újságíróból van még egy, korrupt, az államtitkár által irányított fajta, M. Katona (Torma Tamás), akinek semmi sem szent. A média kap még egy pofont a butácska, karrierista riporternő (Csille Ildikó, aki HR-est is alakít) személyében, akire meglehetősen nagy a kabát, de azért rendületlenül próbálkozik a mikrofon előtt. Van még Toma, Adél féltestvére (Darkó Dániel), egykori úszó, aki otthagyta a drog és alkohol segítségével elviselt durva versenyközeget, és először épp a Zöld Hant Gyülekezet térítőjeként találkozunk vele, ám aztán az ő sorsa is fordulatot vesz azután, hogy Adél kipakol.

Az említett karakterek egészen hitelesen emlékeztetnek a mai magyar valóságban felfedezhető megfelelőjükre. Valószínűleg mindannyian tudunk példát hozni a környezetünkből egyikre vagy másikra.

Az előadás kellékei, a minimális díszlet is nagyon jól működik: az uszodai környezetet saját készítésű rajtkövekkel jelenítik meg, amelyek azonban mozgatható mivoltuknak köszönhetően akár asztallá is alakíthatók a sajtótájékoztatóhoz. A valóságot modellezik továbbá a térítő Toma által a közönségnek osztogatott szórólapok, valamint a Rózsa Adélt lejárató álújsághírt tartalmazó szóróanyagok. A szöveg jól ül, nem fullad be, a rímektől sokszor játékos, könnyed, de mélysége is van.

A „Feszített víz” tehát valóban figyelemre méltó, jól összerakott előadás, az alcím szerint „nemtragédia”, amelynek kemény témája a feldolgozásnak köszönhetően befogadható – ám ez nem jelenti azt, hogy mindenki be is tudja fogadni. Az viszont, hogy a darab a Komlói Amatőr Színjátszó Találkozón fődíjat nyert és aranyminősítést kapott, Somos Ákos a legjobb rendező lett, Balogh Mihály pedig színészi különdíjat kapott alakításáért, az előadást igazolja.