Székesfehérvár Bokros János szemével

Bokros János költő 1938. augusztus 9-én született Sárkeresztúron, neve pedig nem ismeretlen a székesfehérváriak előtt sem, hiszen az egykori József Attila Gimnázium tanára volt. Emlékét ma is őrzi a család, a tanítványok és egykori pályatársak, valamint a helyi irodalmi élet iránt érdeklődők, akik szép számmal gyűltek össze kedd délután meghallgatni a költő lánya, Bokros Judit előadását, melyben az édesapja Fehérvárhoz fűződő kapcsolatairól mesélt. Azt, hogy milyennek látta Bokros János Székesfehérvárt, és miként élte meg a paraszti világ fokozatos eltűnését, legjobban a versein keresztül ismerhetjük meg. Székesfehérvár ugyanis több versében is megjelenik, például a Fölnevelő Fehérvár és a Szonettkoszorú Alba Regiának című költeményekben.

Bokros János édesapja gazdálkodó volt, édesanyja háztartásbeli. Gyermekkorát Sárkeresztúron töltötte, ott járt általános iskolába, s Tanka János tanár, költő nagy hatással volt rá. Középiskolai tanulmányait 1952–56 között a székesfehérvári József Attila Gimnáziumban folytatta, osztályfőnöke Szénássy Mihály volt, magyartanára pedig Mohácsy Károly, aki szintén nagy hatást gyakorolt rá. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemre jelentkezett bölcsésznek, azonban helyhiány miatt jogászképzésre vették föl, ahol meg is kezdte tanulmányait, később azonban átkérte magát magyar–történelem szakra. Egyetemi évei alatt az Eötvös Kollégiumban lakott, ahol hatással volt rá a hely pezsgő szellemi élete. Ekkor kezdett verseket kezdett írni, amelyeket aztán szerzői esteken, egyetemi pódiumon adott elő, vagy éppen különböző lapokban publikált. 

Diplomáját 1961-ben szerezte meg az ELTE-n, mint magyar és történelem szakos tanár, majd egy bicskei iskolában kezdett tanítani, nem sokkal később pedig Székesfehérvárra került, ahol a Székesfehérvári Dolgozók Közgazdasági Technikumában és más intézmények esti tagozatán tanított. A József Attila Gimnáziumban 1967-től tanított magyart és történelmet. 1977-ben megnősült, amely házasságból egy gyermeke született 1981-ben. Mindeközben rendszeresen írt, verseit, prózáit a Fejér Megyei Hírlapban publikálta. Első önálló kötete 1985-ben jelent meg, Imádság örömért címmel, amelyet A hetedik napon című kötet követett 1989-ben. 

Tanári munkáját 1980-ban Kiváló Munkáért kitüntető jelvénnyel ismerték el, 1988-ban Székesfehérvárért Emlékérmet kapott. Hosszú betegség után, 1989. augusztus 8-án hunyt el Székesfehérváron.

Bokros János 33 gyermekverset írt, melyeket Mesék mezején címmel 2008-ban adott ki a Vörösmarty Társaság. 2011-ben elkészült a Bokros János-emlékkönyv, míg szülőfaluja, Sárkeresztúr emlékére Bokros János-díjat alapított. Seregélyesen pedig szeptember 21-én, szombaton délután a Magyar Alkotók Országos Egyesülete szervezésében Őszi Versünnep lesz, amelyen nyílt verspályázaton lehet elnyerni a Bokros János Költészeti Emlékdíjat.