Imádkozósáska

Szegedi Kovács György

IMÁDKOZÓSÁSKA

"A bal szemembe tessék nézni, a másik sajnos üveg.

Még gyerekkorban történt. Szomorú történet.

Persze ettől még megy a zongorázás, és az

igazgatást is jól ellátom, és hát a meghallgatásokat,

amiért most itt vagyok magácskánál.

De vegyük komolyra a szót. Tudja, asszonyom,

már ne haragudjon, de ön is hibás, hogy a

férje... hát ugye... börtönben van. Semmi más,

csak egy kis alkalmazkodás.

Itt van ez a szép zongoraterem. Például ott

lehetne egy Lenin-kép, mindjárt amott jól mutatna

Rákosi, vagy akár buzdító jelmondataink egyike,

bármi, ami pártunk ideológiáját fölemelné. Érti, ugye!?

Persze tudom, a tanító urat nem ezért vitték el az iskolából.

De miért kell annyit pofázni? Mellesleg, tudtommal éppen

oroszok szöktették haza Dnyipropetrovszkból, hát ez a hála, finom a pogácsa, bocsánat, hogy így teli szájjal...

Szóval, én elég régóta csinálom ezt a szakfelügyelőséget, meg a meghallgatásokat; a tantermek többsége ízlésesen dekorált az előbb említett dolgokkal például. A másik: ne tessék zokon venni, de mit keres ott az íróasztalon egy Biblia, a kottatartón egy zsoltáros énekeskönyv?

Mind ellenséges irodalom. Megtévesztő, butító, felforgató iromány. Igen, a zsoltáros is. A szövege tudniillik.

Legyen eszénél, maga imádkozósáska, már elnézést.

Tessék nekem elhinni, a vallás idejemúlt.

Még pár év, és a feledés tengerébe fúl. Aztán meg

csak a bajt hozza magukra. Nem mondom, hogy dobja ki, de le lehetne vinni a pincébe, egy ládába akár.

Nos, sajnos lekéstem az utolsó vonatot is, de talán

tud nekem valahol egy helyet szorítani.

Ja igen, a zongorajátéka? Nem is tudom.

Ennél azért többet vártam. Hogy megfelelő volt-e,

taníthat-e továbbra is? Majd alszom

rá. Ööö... még azt akartam mondani, a

szobája ajtaját... ugye nem zárja be?"