Mistina Kitty a női csapat kulcsembere lett

- A kapusok általában a mezőnyben kezdenek gyerekfejjel, később vonulnak hátrébb és kerülnek a háló elé. Vélhetően ön is ezt az utat járta be. Miért lett kézilabdázó?

- Az óvoda után a szüleim sportiskolába írattak be, ahol választanom kellett, a folytatásban mit fogok sportolni. Nyolcéves voltam, a döntésem a kézilabda lett, mert a barátok és az osztálytársak is ezt űzték. Három éven keresztül a kézilabda mellett táncolni is jártam, valamint lovagoltam is, de egy idő után már nem volt időm mindenre, és csak a kézi maradt. Én sem a kapuba álltam először, a mezőnyben játszottam, beállósként kezdtem, de besegítettem a szélen is. Nem igazán feküdt nekem egyik poszt sem, így kerültem a kapuba, amit az első perctől kezdve imádtam.

- Azonnal jöttek a sikerek?

- Voltak eredményeink, az általános iskolai csapattal kétszer nyertünk diákolimpiát, békéscsabai színekben. Ez-után Veszprémbe kerültem, az utánpótlásba, a junior csapatunkat indították az NB II-es bajnokságban, amit meg is nyertünk. Következő évben a Mosonmagyaróvárral junior bajnokságot nyertünk. Remek szezon volt, bemutatkoztam az NB I-ben. Harmadik számú kapusként kezdtem az idényt, ám Scheck Réka és Szemerey Zsófia megsérült, hirtelen én lettem az első számú hálóőr. Aztán szerződtették Petróczi Viktóriát is, ő kapott több lehetőséget, de én is szerephez jutottam a legmagasabb osztályban, valamint védtem az NB I/B-s csapatban és a junioroknál. A csapat nagyot küzdött, bennmaradt az élvonalban, én a Nemzeti Kézilabda Akadémiára igazoltam, a junior válogatottal pedig 4. helyezést értünk el az Európa-bajnokságon. A Balaton déli partja, a Nemzeti Kézilabda Akadémia következett, az utánpótlásműhely játékosaként megint bajnok lettem a junioroknál, az NB I/B-s bajnokságban pedig ezüstérmesek lettünk, fiatalokból álló csapattal. A következő évben kölcsönadtak a kecskemétieknek, azonnal megnyertük az NB I/B-s bajnokságot, kivívtuk az élvonalbeli szereplés jogát. Az első időszakban nagyon sok lehetőséget kaptam, aztán Dömény-Veress Zsuzsanna bizonyíthatott.

- Ekkor kereste meg az Alba, az invitálás kapóra jött.

- Az együttes mindig komoly célokkal vág az új bajnokságnak. Nagyon örültem a lehetőségnek, hiszen szerettem volna a legmagasabb osztályban játszani. Tudtam, itt sokat fejlődhetek, tanulhatok. Ráadásul a családomhoz is közelebb kerültem, ugyanis amikor a Békéscsabai Előre NKSE csapatától évekkel ezelőtt Veszprémbe igazoltam, a szüleim is költöztek, a Viharsarokban már csak a nagyszüleim élnek, a család Balatonalmádiban telepedett le. Az apukám a menedzserem, valamint anyukámat is mindig megkérdezem a nagyobb horderejű döntések előtt. Mindketten biztattak, örülök, hogy igent mondtam a fehérváriak ajánlatára.

- A vezetők és a szakmai stáb tagjai tavaly júliusban a nemzetközi szereplést fogalmazták meg, ebből semmi nem lett, az együttes végig a középmezőnyben tanyázott, az élcsapatoktól meglehetősen távol. Miként értékeli a közelmúltban zárult szezont?

- A bajnokság megkezdése előtt a kitűzött célunk az volt, olyan eredményt érjünk el, hogy a 2018-19-es idényben a nemzetközi porondon is tudjunk szerepelni. Ezt sajnos nem sikerült elérni, de a szezon utolsó felében jól szerepelt a csapat, nem papírforma győzelmeket sikerült aratnunk. Voltak kimondottan jó meccseink, az utolsó másfél hónapban álltunk össze. Magabiztosan vertük idegenben az MTK Budapestet és hazai pályán a másik fővárosi együttest, az újonc Vasast, döntetlenre végeztünk a siófokiakkal és legyűrtük az érdieket. Úgy gondolom, a pontvadászat végén már úgy játszottunk, ahogy a szezonban végig szerettünk volna.

- A klubelnök, Balássi Imre az évzárón viccesen meg is jegyezte, kérvényezni fogja a szövetség vezérkarától, hogy a következő bajnokság csak május elején kezdődjön.

- Ezen elmosolyogtunk, jól hangzott, természetesen nem lehetséges. Az utolsó néhány meccsre álltunk össze, idő kellett, míg összeértünk. Az idényben sok nehézséggel küzdöttünk, remélem, a következő könnyebb lesz.

- A saját teljesítményével mennyire volt elégedett?

- A vezetőedző, Deli Rita és a kapusedző, Sugár Tímea bízott bennem, sok lehetőséget kaptam ebben a bajnokságban, igyekeztem élni velük. Úgy érzem, sokat fejlődtem és tanultam, de tisztában vagyok vele, nagyon sok munka vár rám, hogy még jobb kapus legyek.

- Melyik meccsre emlékszik vissza legszívesebben?

- A legjobb a végül bronz-érmes, jó erőkből álló Érd elleni összecsapás volt, hazai pályán sikerült megérdemelt, 21-18-as sikert aratnunk.

- Mit vár a következő idénytől? Mivel a riválisok rendkívüli módon erősítenek, nyilvánvalóan az sem lesz könnyebb, mint az idei volt.

- Szeretném, ha jobban sikerülne, mint az előző. Mindenkinek jót tesz a nyári pihenő és a kikapcsolódás. A csapat magja megmarad, remélem, előrelépünk a mostani 8. helyről. Július 11-én kezdődik a felkészülés, úgy gondolom, közel két hónap pihenő áll rendelkezésükre, ami elég is, hogy feltöltődjünk az újabb feladatok előtt.

- A vezetőedzője szerint rövidesen az élvonal meghatározó hálóőrének számít majd. Milyen tervei vannak a közeli és távoli jövőben?

- Fejlődni szeretnék és stabil kapussá válni az NB I-ben. A bajnokság kiegyensúlyozott, nem véletlenül tartják a világ egyik, sőt, talán legerősebb bajnokságának. A Ferencváros és a Győri ETO kiemelkedik, de mögöttük hatalmas csata dúl. Jó lenne szóhoz jutni a válogatottban, klubszinten pedig szerepelni a nemzetközi mezőnyben. A korábbi években a Fehérvár KC rendre ott volt a kupaporondon, a nemrég véget ért szezonban sajnos nem szerepeltünk, valamint nem fogunk jövőre sem. De nagyon remélem, az elkövetkező években visszatérünk a nemzetközi körforgásba.