2018.07.17. 18:56
Az Alba Fehérvár KC új szerzeményei eltökélten érkeztek a csapathoz
Szarka Adrienn a rutint, míg Györkös Rebeka a fiatalságot képviselheti a fehérvári női kézilabdacsapatnál az elkövetkező szezonban.
A fehérváriak nyári igazolásai, Szarka Adrienn (középen) és Györkös Rebeka (jobbra) rögtön jó hangulatot teremtettek
Fotó: Pesti Tamás / Fejér Megyei Hírlap
Néhány napja mutatták be az élvonalbeli női kézilabda-bajnokságban szereplő Alba Fehérvár KC két új igazolását, a szélen bevethető Szarka Adriennt, valamint a kapus Györkös Rebekát. A fehérvári klub székházában megtartott jó hangulatú sajtótájékoztatón a Békéscsabáról érkező páros elmondta, hogy szívesen jöttek Fehérvárra. A Deli Rita vezetőedző által felvázolt szakmai elképzelések imponálóan hatottak, Sugár Tímea kapusedző személye pedig különösen a 23 esztendős portás döntésében játszott nagy szerepet. A Ferencváros gárdáját egykoron hét évig erősítő Szarkának vezérszerepet szán a szakvezetés, a 28. életévében járó balszélső magyar szinten mindent megnyert: a bajnoki arany-, ezüst- és bronzérem mellett Magyar Kupa-győztesnek is vallhatja magát. A nemzetközi porondon is tapasztalt játékos a Fradival kétszer hódította el a EHF-serleget, így a zöld-fehéreknél nagyban rászolgált a nagynénje, Szarka Éva visszavonultatott 4-es számú mezére. A fővárosból – Györköshöz hasonlóan – a Viharsarokba vezettet az útja, onnan most a koronázóvárosba tette át a székhelyét.
– Nagyon örültem, amikor Rita megkeresett, boldog vagyok, hogy egy fiatal együttes tagja lehetek – kezdte bevezetőjében. – Bízok benne, hogy az ifjú lelkesedés eredményességgel is párosul majd. A Herr Orsolya visszavonulásával és a brazil Gabina Lima Flávia távozásával meggyengült kapusposztra érkező Györkös Rebeka önbizalomtól duzzadóan nyilatkozott: – Teljes mértékben maximalista vagyok, ezért nem szeretek kiadni a kezemből rossz munkát. Azért igazoltam ide, mert eddig azt tapasztaltam, hogy az Albánál hajtanak, küzdenek egymásért a játékosok, ami mindig is nagyon szimpatikus volt nekem. A Mosonmagyaróvár, a Győri ETO és a Budaörs kapuját egyaránt őrző portás társához hasonlóan csak ismerkedik a várossal, a hölgyeknek még nem igazán sikerült felfedezniük a környéket.
– Mondhatjuk, az ismeretlenbe csöppentem bele, mivel a bátyám diplomaosztóján és az FKC elleni derbik kivételével nem sokat jártam errefelé – vágta rá a fiatal hálóőr. – Rebekához hasonlóan az én helyrajzi ismeretem is szinte csak a Köfém Sportcsarnokra korlátozódott, eddig csak átutazóban jártam a megyeszékhelyen – közölte Szarka. – Június végén költöztem be a lakásomba, lassan a helyére kerül minden, így remélhetőleg egyre több időm lesz Székesfehérvár megismeréséhez. Amúgy tetszik a település hangulata, és az emberek is kedvesek velem egyelőre. A vezetők által meghatározott célkitűzésekben a nemzetközi porondon való indulás már nem tényező az FKC-nál, a fiatalítás jegyében a gárda leginkább a középmezőnyben foglalhat majd helyet. Adódik a kérdés tehát, hogy mekkora kihívást jelent egy válogatottságról álmodozó játékosnak az Alba alakulatánál játszani?
– Úgy gondolom, hogy mindenki szeretne válogatott lenni – köztük én is –, mert ezért dolgozunk minden nap – fűzte hozzá Györkös. – Ennek ellenére, ha nem jön össze, akkor sem fogok a kardomba dőlni. A nagy csatákat megélt szélső viszont nem tett le arról, hogy egyszer még címeres mezben játszhasson: – A tavalyi szezonban láthattuk, hogy nem csak a topcsapatokból kerülhet be az ember a nemzeti együttesbe, ez pedig minden kisebb klub számára jó példa lehet. Szerintem mindenkit még nagyobb erőbedobásra sarkall ez a tény, nem félek attól, hogy innen nem lehetek válogatott. Leginkább Szarka tapasztalatából kíván erőt meríteni a saját tehetségek kinevelésére összpontosító FKC, akitől a gólok mellett példamutatást is várnak a vezetők a szeptember 2-án rajtoló pontvadászatban.
– Bízom benne, hogy a fiatalságból fakadóan motivált társaságunk lesz, remélhetőleg így is komoly játékerőt képviselünk majd. Az igaz, hogy most már az idősebb generációhoz tartozom a csapaton belül, úgy vélem, hogy ez nem fog teherként lecsapódni rajtam. A rutinommal járó felelősséget is fel kell vállalnom magamra, aminek állok elébe. Az átlagéletkor az idegenlégiósokat leszámítva 22 év. Szerintem ez nem hátráltathat minket, biztos vagyok benne, hogy így is hozzá tudok járulni a csapat eredményességéhez.