Ötven percet bírtunk a gyors hollandokkal

Hollandia–Magyarország 28-25 (11-11)

Montbéliard, 2800 néző. Vezette: Alpaidze, Berjozkina (oroszok).

Hollandia: Wester – Bont 3, Van Der Heijden 5, Kramer 1, Dulfer 5, Groot 3 (1), Smeets 1. Csere: Polman 3, Abbingh 4 (1), Visser 1, Rozemalen 1, Malestein 1. Szövetségi kapitány: Helle Thomsen.

Magyarország: Bíró B. – Lukács V. 3, Kovács Anna 5 (2), Kovacsics 3, Mészáros R. 1, Háfra N. 5, Schatzl Nadine 4. Csere: Kiss É. (kapus), Planéta, Tóth G. 2, Pálos-Bognár, Lakatos, Tóvizi 1, Kazai 1. Szövetségi kapitány: Kim Rasmussen.

Kiállítások: 10, ill. 10 perc

Hétméteresek: 4/2, ill. 3/2

Bár többeknek – köztük a dunaújvárosi Kazai Anitának és Szalai Babettnek, valamint Lakatos Ritának, Pálos-Bognár Barbarának, illetve Tóvizi Petrának – is ez volt az első világversenye, ez az első félidőben egyáltalán nem látszott a mieink játékán, hiszen Hollandia vezetése után nemcsak fordítani, de többször előnybe is tudtunk kerülni.

A fordulás után Lukács Viktória ugyan betalált, de erre gyorsan két válasz jött a fapapucsosok részéről. Felgyorsult ellenfelünk, és állandósította két-, majd háromgólos vezetését. Hiába érkezett újból Bíró Blanka a kapunkba, mert a túloldalon Tess Wester parádézott, több nagy ziccert hárítva. Nem igazán sikerült kivédekezni egyetlen támadást sem ebben a periódusban, így nem meglepő, hogy az utolsó tíz percre fordulva eggyel mentek a hollandok. Kovacsics Anikó egyenlített, azonban utána kettős emberhátrányba kerültünk, ezt Debbie Bont kíméletlenül kihasználta. A végjátékban rendre hibáztak Kim Rasmussen lányai, ráadásul közel kilenc percig gólképtelennek is bizonyultak. Ha ehhez azt is hozzátesszük, hogy összesen tizenegy labdát adtak el, akkor nem lehetett más a vége, mint vereség.

A magyar válogatott hétfőn 18 órakor Horvátországgal sorsdöntő mérkőzést vív.