Pelczéder Orsolyának az ETO elleni meccs mindig más

– Miután Győr-Moson-Sopron megyében kezdtem kézilabdázni, ezért mindig különlegesek számomra a zöld-fehérek elleni mérkőzések – kezdte az Alba Fehérvár balszélsője, Pelczéder Orsolya. A Győrújbarát együttesében játszottam első meccsemet, majd az ETO, a Veszprém, a Mosonmagyaróvár és végül a Vác következett. A Dunakanyarba 2014 nyarán igazoltam, de két év elteltével a váltás mellett döntöttem, így a több játéklehetőség reményében Székesfehérvárra igazoltam. Jól érzem magam itt, egy éve meghosszabbítottam a szerződésemet.

Miként gondol vissza a győri időszakra?

– Szép emlékeket őrzök: Róth Kálmánnál nevelkedtem, tőle tanultam a legtöbbet a sportágról. Az ETO-nál szerettették meg velem a kézilabdát, jó alapokat kaptam. Mindig különleges ellenük pályára lépni, természetesen pluszmotivációt jelent az is, hogy a világ egyik, sőt, alighanem a legjobb csapatáról beszélünk. Fiatalon, 16 évesen játszottam az első NB I-es mérkőzésemet a győrieknél, azt a találkozót soha nem fogom elfelejteni, mindegyik gólomra pontosan emlékszem. Még arra is, hogy ki adta a gólpasszt.

Ki adta?

– Görbicz Anita, illetve a kapusunk, Pálinger Katalin indított. Görbe és Pálinger mindig igyekeztek segíteni, kiszolgálni bennünket, fiatalokat. Két éven keresztül voltam a felnőtt keret tagja, nemzetközi összecsapásokon nem jutottam szóhoz, hazai kupameccsen igen, ha jól számoltam, három alkalommal. Az összes mérkőzés felejthetetlen, még akkor is, ha epizodista voltam. Mivel a Magyar Kupában pályára léptem, így MK-győztesnek mondhatom magam, az aranyérmet azóta is őrzöm. Volt edzőm többek között Konkoly Csaba és a tragikus hirtelenséggel elhunyt norvég Karl Erik Böhn is.

Az ETO elleni meccsen jól tartották magukat, ön különösen bátor játékkal jelentkezett, négyszer volt eredményes.

– Tudtuk, hogy a Győr nagyon jó csapat, de nem feltett kézzel mentünk fel a pályára. Kiváló hangulatot teremtettek a szurkolók. Meg akartuk mutatni, hogy Fehérváron senki nem mehet biztosra, megnehezítjük a dolgát bárkinek, akár a világ legjobbjainak is. Próbáltuk felvenni az ellenfél ritmusát, ami részben sikerült is. Sok gól esett, a vendégek többször elléptek, de megpróbáltunk mindig visszakapaszkodni, nagyon sok dolgot megvalósítottunk az eltervezettekből támadásban és védekezésben egyaránt. Külön öröm, hogy a fiataljaink is hozzátettek a csapat játékához.

Mire lehetnek képesek a szezon további szakaszában?

– Úgy gondolom, a szezonkezdés óta összekovácsolódtunk, főként itthon vagyunk erősek. Ha tudjuk tartani a formánkat, előkelő helyen végezhetünk. Most a 7. pozícióban tanyázunk, ugyanannyi pontunk van, mint a közvetlenül előttünk helyezkedő debrecenieknek. Ha a 6. helyre be tudnánk futni, az szép eredmény lenne. A bajnokság nagyon erős, a középmezőny tömör, gyakran borul a papírforma.

Tavaly háromszor hívták be a válogatott keretbe, de végül nem utazott el a decemberi, franciaországi Európa-bajnokságra. Csalódott volt?

– Elfogadtam a szövetségi kapitány döntését. Természetesen szerettem volna ott lenni, nagy vágyam, hogy megtapasztaljam egy világverseny légkörét. Úgy gondolom, még van időm mindenre. Tavaly háromszor készültem a válogatottal, nemzetközi meccsen is bemutatkoztam, szeptember végén, Győrben játszottunk Montenegróval – gólt is lőttem azon a találkozón. Úgy dolgozom, hogy legközelebb is bizalmat szavazzon nekem a szakvezető, Kim Rasmussen.