Csak tekerni és tekerni

A Vitál Sport Club székházában került megrendezésre a 25 éve sikeres expedíciót teljesítő, Fejér megyei kötődésű gárda, hátul, az Olaj utcában. Nemcsak hogy akkor, de most is többen csak összenevetne azon, mennyire őrült ötletnek is tűnt ez a több mint egy hónap.

Mert igen, összesen harminchét napot vett igénybe, mire újra európai földet ért a lábuk.

Azóta többen is hűek maradtak akkori hobbijukhoz – Herr Gyula azóta megalapította Nagyatádon az Ironman sportág alapjait, s azóta is életben tartja, Soós Györggyel együtt.

– Tóni jó barátom volt (Szipola Antal – a szerk.), és megfűztem, hogy jöjjön velem, és segítsen, csináljuk meg együtt. Bíztam benne, hiszen a legfontosabb láncszeme volt az egésznek: tudott angolul, és ami még fontosabb, értett a kerékpárokhoz is. A Gyulával már más volt a helyzet (Herr Gyula – szerk.). Együtt jártunk triatlonversenyekre itthon, a hozzáállását nagyon jónak és hasznosnak tartottam. Soós Gyuri művészi beállítottságú volt, egyből tudtam, hogy harapni fog egy ilyen szenzációgyanús próbálkozásra. Így is lett, kapott rajta, elő is állt az ötlettel, hogy filmkészítés, írjunk egy könyvet is belőle. Előttük is bizonyítani akartam, hogy meg tudom csinálni.

S hát brutális számokról beszélünk: több mint 400 liter vizet vitt a 37 napra a csapat, melyből Mészáros egymaga 10-12 litert ivott meg, mellé pedig muszáj volt 6000-8000 kalóriát bevinnie – ennyire volt ugyanis szüksége ahhoz, hogy bírja a napi több száz kilométert. Mindennap megvolt a rutin: hajnali ötkor kelt fel a csapat, majd egyből reggelikészítés. Tea és kávé volt a reggeli álomelűző, előbbihez méz és citrom járt. Egy akkoriban jól felszerelt Toyota Land Cruiser segítségével haladtak a cél felé.

– Néhány nap elteltével már igen jól tudtunk tájékozódni – tudtuk, hol ugráltak kenguruk, hol csúszkáltak át kígyók. A terv az volt végig, hogy napi száz-százhúsz kilométert kell teljesítenem. Ezt nagyon nehézzé tette az ottani hőingadozás: nappal negyvenöt-ötven fokban tekertem, míg este alig volt több a fagypontnál… Herr Gyuri olyankor végig magas faktorú krémekkel kenegetett, unokáim alól elhozott pelenkák pedig kiválóan alkalmasak voltak sapka gyanánt.

Nemcsak az időjárás volt emberpróbáló, de a körülmények is. Ebédre mindennap babkonzervet ettek, amit a túra előtt nagy mennyiségben vásároltak meg, az ízét azonban nem tesztelték le. Ott szembesültek vele, hogy ehetetlen, csili és vöröshagyma kíséretében került emészthető formába. Két hét elteltével egy autóskempingben tudtak először fürdeni, ám ezt leszámítva felkészülten érkeztek meg – volt náluk kígyómarás elleni szérum is, a pókoktól mégis jobban féltek.

– Jól emlékszem, már szinte éreztem Sydney auráját, amikor pár napnyi bicikliúttal a vége előtt a rekkenő hőség miatt szétdurrant a kerék. Egy pillanatig úgy nézett ki, akár idő előtt be is fejezhetem ezt az egészet, amiért nem keveset áldoztam. Tóni viszont észnél volt, több helyen is megragasztotta a gumit. Lélekromboló volt, de végig tudtam, hogy képes vagyok rá.

S már így túl a hetvenen még nem szándékozik leállni: jövőre a híres El-Caminót tervezi teljesíteni, természetesen futva, s hogyan máshogy, mint a jól bevált recepttel: este kevés alvás, napközben embertelen teljesítménnyel.