Szarka Adrienn erősít és fut a pentelei erdőben

Másfél éve, 2018 nyarán került a koronázóvárosba az előzőleg a Ferencváros felnőtt együttesében hét szezont töltő kézilabdázó. Kiskunhalason született, Soltvadkerten kezdett sportolni, majd Halasra igazolt, onnan távozott 2010-ben a Ferencvárosi TC-be. Hét idényt húzott le Elek Gábor együttesében – rendszeresen szerepelt a nemzetközi porondon, kétszer EHF-kupát nyert a zöld-fehérekkel –, majd egyet Békéscsabán, onnan igazolt Fehérvárra. A közelmúltban hosszabbította meg a nyáron lejáró szerződését.

– Két évet írtam alá, 2022 nyaráig biztosan az Albában kézilabdázom. Örömmel szignóztam az új szerződést, jól érzem itt magam. Szeretem a várost és a klubot. Úgy gondolom, számítanak rám, erre utalt, hogy újabb megállapodást kínáltak, nem gondolkodtam, hogy aláírom, vagy sem.

Deli Rita vezetőedző nem sok játékos teljesítményét dicsérte a közelmúltban, de önt külön kiemelte.

– Én is úgy érzem, nem ment rosszul a játék a szezonban, támadásban és védekezésben is hozzá tudtam tenni a csapat teljesítményéhez. Szélsőtársammal, Pelczéder Orsolyával megosztoztunk a játékperceken, ő is annyi időt töltött a parketten, mint én. Mindketten megkapjuk a lehetőséget a bizonyításra.

Az utolsó bajnokit Kisvárdán vívták, egy hónapja, gondolta, hogy hosszú szünet következik?

– A világban zajló események már előrevetítették, hogy alighanem a kézilabda is megáll, ami be is következett. Akkor még nem lehetett tudni, ez a szünet meddig tart, mint ahogy most sem lehet, mikor tér vissza az életünk a megszokott mederbe. Természetesen hiányzik a kézilabda, egy hónapja nem fogtam labdát a kezembe, ugyanis a lakásban nincs, ellenben erősítőgyakorlatokat tudok végezni. Az erőnléti edzőnk, Gál Bence minden héten küldi a kötelezően elvégzendő programot, valamint én erre még ráteszek egy lapáttal, egy másik szakember segítségével. Ugyanis a párom is erőnléti edző, Diós Bence a Puskás Akadémián dolgozik Felcsúton, ugyan­ilyen szerepkörben. Néha ő is segít különböző programok végrehajtásában. Aerobikgyakorlatokat végzek a lakásban, valamint a netről töltök le feladatokat, továbbá jógázom. Tehát erőnléti gondjaim nincsenek, jó állapotban vagyok. A város másik pontjáról nemrég Maroshegyre költöztünk, a Pentelei parkerdő mellé, futva nyolc percre lakunk onnan. Elszaladok az erdőhöz, ott is futok, tehát ez is kiadós tréningnek számít. Viszont a labda természetesen hiányzik.

Több sportág, a jégkorong és a kosárlabda hetekkel ezelőtt bejelentette, befejezettnek tekinti a küzdelmeket, nincs bajnok és kieső, tehát az idei szezon mintha meg sem történt volna. Mit gondol, a kézilabdázók folytatják?

– Természetesen abban bízom, hogy nem március elején vívtuk az utolsó ­meccsünket. De ahogy múlik az idő, úgy látok egyre kevesebb esélyt a folytatásra. Ugyanis csapatsportág lévén nem annyira egyszerű a bajnokság újra­indítása, egy hónap leg­alább szükséges, mire utolérjük magunkat a ­játékelemek tekintetében. Most az egészség megőrzése a legfontosabb mindenki ­számára, csak akkor van esély a folytatásra, ha a járvány véget ér.

Tavaly a 7. helyen zártak, kiegyensúlyozott teljesítménnyel. Nyolc forduló van a bajnokságból, a tabella 12. helyén állnak, ennél mindenki jobbra számított. Nyilván ön is.

– Igen. Nagyon sok problémával küzdöttünk a szezonban, alapemberek estek ki. Ketten anyai örömök elé néztek, a jobbszélső, Májer Krisztina és az első számú irányító, Temes Bernadett már életet is adott gyermekének. A tavalyi csapatból rutinos játékosok távoztak, többen pedig súlyosan megsérültek, olyan fiatalok kerültek mély vízbe, akik korábban lényegesen kevesebb játéklehetőséget kaptak. Volt, hogy éltek a bizalommal, de a rutintalanság látszott a játékukon. Akadtak kimondottan jó meccseink, az első körben jó játékkal vertük a mosonmagyaróváriakat, az ötödik fordulóban, szintén itthon magabiztosan győztük le a kisvárdaiakat. A folytatásban hullámzó volt a teljesítményünk, balszerencsések is voltunk, egy góllal kaptunk ki itthon a Dunaújvárostól és a Szombathelytől.