Bardi Fruzsina Mosonmagyaróvárból érkezett az Albához

Három új játékost mutattak be a fehérvári, női kézilabdázók, Triscsuk Krisztina mellett a kapus, Dányi Bernadett és a beállós, Bardi Fruzsina érkezett a kék-fehérekhez. Utóbbi a legutóbbi szezonban 19 meccsen 18 góllal jelentkezett.

Mindig kézisnek készült?

– Igen, Kisvárdán születtem, a szüleim Gyulaházán élnek. Volt játékos a családban, az unokanővérem a Franciaországban élő Nagy Ivett, akinek a férje a válogatott átlövő, Nagy Kornél. Két tündéri gyerekük van, Izabella és Artúr, Ivett nagyon örült, amikor én is ezt a sportágat választottam, nézte a meccseimet a világhálón, boldog volt, amikor pár hónapja jeleztem, váltok. Ő is úgy látta, új impulzusokra van szükségem. Hozzátette, ha úgy alakul, segít új csapatot keresni. De erre nem volt szükség, gyorsan megállapodtam a fehérváriakkal, nagyon örülök, hogy itt lehetek.

Volt más ajánlata?

– Igen, hívott a Békéscsaba és a Szombathely, de az Alba ajánlata volt a legkedvezőbb. Az óváriak is marasztaltak, azonban akkor már döntöttem, ide szerződöm. Amikor bajnoki, vagy felkészülési meccseket játszottunk itt, mindig arra gondoltam, szívesen pattogtatnék itt. Továbbá közelebb leszek a családomhoz. Amikor Óvárra szerződtem, mondták is az ismerősök, sikerült kiválasztanom az ország két legtávolabbi pontját, a szülőhelyem és új állomáshelyem nagyon messze volt egymástól.

A családtagjai emiatt vélhetően nem sűrűn látogatták a hazai meccseit. Fehérvárra együtt érkezett a kapussal, Dányi Bernadettel a nyugati a határszélről. Ez vélhetően könnyebbség.

– Valóban, anyukámék nagyon ritkán utaztak el a mosoni találkozókra. Annak természetesen örülök, hogy Dányi is ide szerződött, a lányokat a meccsekről ismerem, a szélső, Töpfner Alexandra pedig csapattársam is volt, Mosonban. Szeretném, ha itt nagyobb szerepem lenne támadásban, mint volt a korábbi egyesületemben. A tavalyi idényben az első meccseken az akcióknál alig voltam pályán, aztán a szezon derekánál egyre többet támadtam, amit nagyon élveztem. Jól érzem magam, ha védekezni kell, de természetesen én is szeretek gólokat lőni.

Mikor mutatkozott be a hazai élvonalban?

– Öt évvel ezelőtt történt, Mosonban. Előzőleg, még a DVSC játékosaként is volt erre esélyem, 14 évesen, középiskolásként kerültem Debrecenbe, az utolsó két évben már a felnőttekkel edzettem. A Magyar Kupában szóhoz jutottam az első csapatban, de az első NB I-es szereplésemre Óváron került sor. Még nagyon sok van előttem, de az eddigi szezonok során is akadtak szép pillanatok a karrieremben. Az természetesen nem volt az, amikor kiestünk az élvonalból, az viszont feltétlenül, hogy azonnal visszajutottunk, sőt, sikerült stabilizálnunk helyünket a legmagasabb osztályban. Egy szezonnal korábban, valamint 2019–20-as idényben is megtettük a magunkét.