Meghatározó emlékekkel – Lóránt Péter nem fordít hátat a kosárlabdának és az Albának sem

Körmenden mutatkozott be tinédzserként a kosárlabdázók legmagasabb osztályában, 16 évesen. Itthon megfordult Debrecenben, Szolnokon, Fehérváron, pályafutását Pakson fejezte be a közelmúltban. Korábban játszott Belgiumban, Antwerpenben, Spanyolországban, a Burgos, a Manresa, a Lagun Aro együttesében, Olaszországban csak a legmagasabb osztályban, a Virtus Roma és a Pesaro gárdájában, a fővárosiakkal döntőt vívott nyolc évvel ezelőtt.

– Örültem a lehetőségnek, hogy a polgármester és az alpolgármester úr fogadott a városházán, felelevenítettük a régi időket. Négy évet töltöttem Fehérváron, szép emlékeket gyűjtöttem. Pesaróból tértem haza, 29 évesen, az első szezon végén ezüstérmesek lettünk, nagy csatában, 3-1-es összesítéssel kaptunk ki a Szolnoktól. Egy évvel később, 2017 júniusában aranyat szereztek, a Falcót verték 3-2-es összesítéssel, ráadásul előzőleg, február végén a Szolnokot gyűrték le Győrben a Magyar Kupa fináléjában.

– Nagyon édes volt mindegyik győzelem, mindkét aranyérmet nagy küzdelemben szereztük meg. A Szolnok ellen sokáig vezettünk, aztán az Olajbányász fordított, a zárás előtti másodpercekben szerzett kosárral sikerült nyernünk. A bajnoki döntőben az első meccset rögtön elvesztettük, aztán átvettük az irányítást, megérdemelten lettünk bajnokok. Úgy gondolom, nagy szerű négy évet töltöttem itt, barátokat szereztem. Azt mondja, annak a brigádnak az volt az ereje, hogy mindenki tudta a helyét az együttesben.

– Jó közösség alakult ki, a légiósok kiválasztása döntően jól sikerült, ennek nagy jelentősége van, hogy a hazai maghoz milyen kvalitású külföldieket sikerül szerződtetni. Amikor bajnokok lettünk, minden jól működött. A sportban csak az eredmények minősítenek. Kis hiányérzetem van, ugyanis egy-egy érem lehetett volna fényesebb is, de összességében nem lehetek elégedetlen az itteni időszak kapcsán. Október végén leszek 36 éves, 16 esztendős múltam, amikor bemutatkoztam a felnőttek között, van mire emlékeznem. Húsz évet ölel fel a karrierem, pár dolgot talán másként csinálnék, de úgy gondolom, a velem történtek kellettek ahhoz, hogy sportszakmailag és emberileg is mindig előrelépjek.

Apukám – amiért hálás vagyok neki – nemrég átadott egy vastag dossziét, össze gyűjtötte a rólam megjelent cikkeket, minden országból, városból, ahol játszottam, ha lesz időm, az elkövetkező években biztosan többször átlapozom majd. Illetve a két kislányomnak is lesz majd mit mutatnom. Azt mondja, sikereit annak köszönheti, hogy igyekezett mindig a maximumot kihozni magából, sokat dolgozott szezon közben és nyáron is, tudatosan készült az új idényre. Az utolsó két évben már egyre nehezebb volt, állandóan fájdalmakkal küzdött.

– Edzésen nem pusztán felpörögni volt nehéz, hanem egyáltalán végigcsinálni a gyakorlást. Amikor rendben voltam, csodás élményeket adott a sport, a pályafutásom minden pillanatát élveztem. Abban, hogy valaki milyen játékos lesz, nagyon fontos az időzítés, jókor legyél jó helyen. Olyan edzővel dolgozz az utánpótlásban és a felnőttben, aki bízik benned, a kezei alatt fejlődhetsz, ne legyen a posztodon olyan rivális, aki sokkal jobb nálad, elveszi a játékperceidet.

A testem az elmúlt hónapokban már egyértelműen jelezte, a sportolói pályafutásomnak véget kell vetnem, de maradok a sportágban, menedzserként dolgozom annál az irodánál, ahol a testvérem, András is tevékenykedik, immár 15 éve, s tagja az igazgatóságnak is. Ő a német

és a spanyol vonalért felel, én a magyar piacon dolgozom. A közelmúltban az Albához is hoztunk játékost, Pongó Marcellt mi közvetítettük ide, vele jól járnak a fehérváriak. Még vezetem a hazai játékosok szakszervezetét, de az alapszabályban benne van, hogy ezt a feladatot aktív játékosnak kell ellátnia, ám mivel én már nem vagyok az, a tisztséget reményeim szerint rövidesen átadom. A Körmenddel, a Szolnokkal, a Fehérvárral bajnoki címet szerzett, ráadásul az olajosokkal és az albásokkal kupagyőzelmet is ünnepelhetett. 2009-ben a spanyol Ford Burgos játékosa volt, amikor az év legjobb hazai kosarasának választották. Szerepelt két európai topbajnokságban, a Virtus Romával bajnoki döntőt vívott, ám azt elvesztették a Siena ellenében.