Hazatért az elmúlt negyed század legeredményesebb csapata

Fél hét körül gördültek be a magyar sportolókat szállító buszok a BOK-csarnok parkolójába. Vastaps mellett vonultak be hosszú sorban a létesítmény küzdőterére, ahol villantak a vakuk, peregtek a másodpercek az okostelefonok videórögzítőin. Az olimpikonok a repülőúttól fáradtan, de a szeretet tapintható valóságával huppantak le székeikre.

„Hivatalosan jelentem: a magyar olimpiai csapat hazaérkezett – mondta a pódiumon Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke. – Egyetlen dolgot szeretnék kérni, hogy ugyanolyan szeretettel és odaadással fogadják a sportolókat, mint amilyen odaadással, munkabírással, önfeláldozással törekedtek arra az olimpikonok, hogy az ország minden lakosának örömet okozzanak. Nagyon jó volt Tokióban magyarnak lenni. Köszönetet mondok ezért a sportolóknak, az edzőknek, a kluboknak, a szövetségeknek, a támogatóknak, a szurkolóknak. A sportolók pedig mosollyal az arcukon bandukoltak az olimpián elért helyezésüktől függően a közel 250 négyzetméternyi nemzeti trikolór elé. Hogy ünnepelhessék őket, hogy ünnepelhessenek.

Székesfehérvár újdonsült olimpiai bronzérmese, Kovács Sarolta nem győzte osztogatni az autogramokat, számos fotó készült az öttusázóról, akit természetesen klubja, a Volán Fehérvár is köszöntött. Annak a néhány ifjú pentatlonistának, akik egyenpólóban várták példaképüket, egészen biztosan életük egyik legszebb napja volt augusztus 9-e, hiszen egy buszban utazhattak haza Sacival.

– Amióta megkaptam, mindig velem van a bronzérem. A kutyám, Barack és a párom helyett kinnlétem alatt a medál volt a szobatársam, hálótársam, vele is aludtam – nevetett Kovács Sarolta. – Még nem ülepedtek le az érzések, de ezt mondta az olimpiai bajnok Vörös Zsuzsanna és Martinek János is. Nagyon jó volt hazajönni, jó volt látni a színpadról a családomat. A sok szeretetet éreztem kint is. Nagyon jól éreztem magam Japánban, jó versenyt csináltam, kihoztam magamból mindent. Elengedem azt is, hogy a vívásban otthagytam néhány tust. Az is belefért. A szívem vitt előre, nagyon akartam egy jó eredményt elérni, bíztam magamban, minden negatívumot pozitív energiába tudtam fordítani, és abból nagy erőt merítettem, hogy sokan bíztak bennem.

A magyar olimpiai küldöttség összesen 20 éremmel tért haza Japán fővárosából, Tokióból. A hat arany-, hét-hét ezüst- és bronzérem tulajdonosai között Kovács Sarolta mellett számos megyei kötődésű sportoló is ott volt a BOK-csarnokban. Közülük talán a legboldogabbak a magyar női vízilabda-válogatott tagjai voltak, akik történelmi tettek hajtottak végre, megannyi negyedik helyezés után végre megszerezték a hazai szakág első ötkarikás érmét. Az oroszok elleni bronzmérkőzés hűen tükrözte a lányok egész tornáját, hiszen a hullámzó csoporttalálkozók után a harmadik helyért vívott csatában sem akarták unatkozni hagyni a szurkolókat. Bíró Attila együttesében négy dunaújvárosi játékos kapott helyet, Magyari Alda, Gurisatti Gréta, Szilágyi Dorottya és Garda Krisztina is oroszlánrészt vállalt a sikerben.

– Nagyon nehéz egész mérkőzésen végig vezetni, hát még az egész tornát kiegyensúlyozottan teljesíteni – nyilatkozta lapunknak Gurisatti. – Több érzelmi hullámvasutat is megéltünk az elmúlt hetekben. Az amerikaiak elleni mérkőzés extra volt, nagy élmény volt a címvédőt legyőzni. A negatívum a Kína elleni vereség és az elveszített elődöntő volt, de ez mind semmissé vált, amikor a nyakunkba akasztották a bronzérmet.

És hogy mivel várják haza a szerettei?

„Nagymamám finom szilvás gombóccal vár majd minket, a következő hetekben pedig apának szurkolunk majd a paralimpián. Szintén házi specialitással várják haza Garda Krisztinát, a menü szarvasmarhapörkölt lesz. A DUE csapatkapitánya elmondta, hogy nagyon büszke a válogatott minden tagjára. A dunaújvárosi klasszis már második olimpiáján szerepelt, így mentálisan is tudott társainak segíteni, akik közül jó néhányan az első olimpiájukon szerepeltek. Közéjük tartozik szinte az egész tornát végigvédő Magyari Alda is.

– Már annak is örültem, hogy kiutazhattam. nem gondoltam volna, hogy két negyedet leszámítva végigvédem a tornát – mondta a kiváló olimpiát záró Magyari bronzéremmel a nyakában. – Nagyon kemény volt, de egy pillanatra sem éreztem azt, hogy fáradt voltam. Edina nagyon sokat segített végig az olimpia ideje alatt, igazából ketten voltunk az összes mérkőzésen a kapuban. Az amerikaiak elleni mérkőzés álomszerű volt, de természetesen az utolsó, oroszok elleni találkozó az, amire mindig is emlékezni fogok, nem csak azért mert gólt lőttem, hanem azért is, mert a győzelem igazi csapatmunka volt. Mindenki beletett mindent és meghaltunk egymásért a vízben.

A köszöntéseknek még nincs vége, hiszen Székesfehérváron kedden 18 órakor a Városháza dísztermében tartanak ünneplést az olimpiai bronzérmes Kovács Saroltának. Az eseményre minden szurkolót szeretettel várnak.