Edzőként is olyan elánnal dolgozik Suzanna Lazovic, mint játékosként

NÉVJEGY:

Suzana Lazovic
Született: 1992. január 22., Podgorica
Klubja játékosként: Buducsnost Podgorica (2007-2018)
Válogatottság: 97 (111 gól)
Sikerei: Olimpiai ezüstérmes (2012), Európa-bajnok (2012), Bajnokok Ligája-győztes (2012, 2015), junior vb bronzérmes (2010).
Edzőként: Montenegró junior válogatott (2017-2021), Kínai juniorválogatott (2022)

Rendkívül korán be kellett fejeznie az aktív játékot, hogyan emlékszik vissza a pályafutására?
- Gyerekkori álmaim közül a legfontosabb az olimpiai érem volt, melyet sikerült elérnem. Az életutam ösvényén járva a legelőkelőbb helyet foglalja el a londoni olimpia, ahol hazám válogatottjával beírtuk magunkat Montenegró és a világ kézilabdájának történelemkönyvébe. Montenegró a maga hatszázezer lakosával második helyezést ért el, míg közvetlen versenytársainak több igazolt kézilabda játékosuk van, mint az ország teljes lakossága. Habár karrierem profi játékosként a számtalan, súlyos sérülés miatt rövid volt, büszke vagyok rá, hogy nevem a mai napig ékesen cseng a sportág berkein belül. Rá kellett jönnöm, hogy az egészség nem beárazható, így új kihívásokat kerestem az életemben. 2012 volt az az év, amely legjobban fémjelezte pályafutásomat. Májusban megnyertük a hőn áhított, történelmi jelentőségű Bajnokok Ligáját. Augusztusban bezsebeltem az olimpiai ezüstöt, majd decemberben Európa-bajnok lettem.

Korábban, még játékosként voltak edzői ambíciói?
- Nem gondolkodtam profi pályafutásom közben azon, hogy edzőként folytassam miután befejeztem, de nem bántam meg a döntésemet. Kezdetben ugyanazt akartam csinálni edzőként, mint sportolóként, de rá kellett jönnöm, hogy amit játékosként néhány dolgot nem jól csináltam, használtam, így ugyanazokat a hibákat kezdtem el csinálni. Emiatt nagy kihívás volt az „átállás”. Minden kezdet nehéz, de a kihívások az életem részét képezték mindig is, így nem ijedtem meg akkor sem, amikor edzőként az életem egy új epizódja kezdődött.

2017-től hazája junior válogatottja mellett tevékenykedett, ez jó iskolának bizonyult?
- Első lépéseimet játékosként és edzőként is a Buducsnostnál tettem meg. Amikor a szövetség úgy döntött, hogy én legyek a montenegrói junior válogatott vezetőedzője, nagyon nagy megtiszteltetés és jó visszaigazolás volt számomra. Számomra a Kínai junior válogatott is egy ilyen lehetőség volt, amellyel úgy éreztem muszáj élnem.

Kik voltak azok a szakemberek, akiktől a legtöbbet tanulta a szakmában?
- Minden edzőnek köszönetet tudok mondani, akik vagy játékosként segítettek és edzőként együttműködve velem mindig tanítanak valami újat. Az edző, akivel a legtöbb időt töltöttem amióta elkezdtem kézilabdázni, Dragan Adzic. Per Johansson segített a legtöbbet, akihez első edzői élményem is kapcsolódik. Edzőként a legmagasabb szintre emelt tudásával és rövid időn belül nagyon sokat tanított nekem. Megmutatta nekem a helyes irányt. Vannak szakemberek, akiktől szeretnék a jövőben sok mindent elsajátítani, ilyen például Ambros Martin, vagy Veselin Vujovic. Összességében úgy vélem, hogy minden edzőnek a saját rendszerének kiépítésére kell törekednie.

Hogyan került kapcsolatba a kínai szövetséggel, illetve az U19-es válogatottal?
- Amil Gerina barátomon keresztül kerültem kapcsolatba Kínával. Kaptam egy lehetőséget, hogy ott dolgozhassak, én belevágtam, és elkezdődtek a tárgyalások és a felkészítésem. Egy évet követően elfogadtam a végleges ajánlatukat és 2021. decembertől elkezdhettem együtt dolgozni a Kínai Junior válogatottal.

Mit jelent a kínai U19-es csapatnak az, hogy Magyarországon készülhet, és versenyrendszerben játszhat?
- 2022 a karantén éve volt Kínában a Covid miatt. A szigorú szabályozások és rendeletek miatt minden bajnokságot megszakítottak. Ez viszont alkalmat adott számomra, hogy ne csak a junior csapattal dolgozhassak. A megérkezésemet követően három hónapig segítettem felkészülni a felnőtt válogatottnak az oroszországi edzőtáborukra, mely hasonló a magyarországihoz. Ennek keretében lehetőségem volt megismerkedni játékosokkal más tartományokból is. Kína, mint kézilabda ország elsőre furcsának tűnik, de hiszem, hogy a játékosokban meglévő minőségi tulajdonságok megtartásával, és új rendszerek beépítésével jó úton halad az ország afelé, hogy felkerüljön a kézilabda térképére, ahogy tették ezt 1984-ben is, amikor bronzérmet nyert a kínai csapat. A játékosok különleges képességei, a fizikai, technikai és taktikai képességek további fejlesztése, valamint a tapasztalat révén, melyet a magyar versenyrendszerben való szereplés ad, úgy hiszem, hogy már a következő nemzetközi megmérettetésén a korosztálynak látható különbség fog kirajzolódni a korábbi játékunkhoz képest, és a fejlődés szemmel látható lesz.

Hogy látja, fejlődött a csapat mióta itt vannak, függetlenül attól, hogy veretlenül vezetik a csoportjukat?
- A magyar bajnokság megad nekünk mindent, amit a kínai nem tudott,  elsősorban a tapasztalat és mérkőzésrutin megszerzését tekintve. A rendszeres mérkőzések a legjobb indikátorai egy csapatnak, mivel ezek segítségével tényleges csapattá kovácsolódtunk. A következő hatalmas lépés az lenne a csapatnak, ha sikerülne megnyernünk a bajnokságot, ezzel pedig a jogosultságot is, hogy következő szezonban az első osztályban léphessünk pályára, ahol a legerősebb csapatok játszanak.

Milyen távolabbi tervei vannak Önnek, illetve a csapatnak mi lehet a következő lépcsőfok?
- Egyértelmű, hogy a bajnokság megnyerése után az első osztályban szeretnénk elindulni jövőre. Leszögezném, hogy még a sikerhez vezető út elején vagyunk. A magyar bajnokság az egyik legerősebb, legszínvonalasabb a világon. A játékosaimnak lehetősége van - és remélem lesz is a jövőben -, hogy a generációjuk legjobbjaival csapjanak össze. Ez azért is fontos, hogy lássa a csapatom, még van hova fejlődni a céljaink elérése érdekében. Áldozatokat kell hoznunk annak érdekében, hogy a csúcsra érjünk, ahova nehéz, tüskés bokrokkal tarkított, meredek út vezet. Sok akadály fog még elénk tárulni, tudom, de ezeket mind sikeresen fogjuk teljesíteni, máskülönben nem érdemelnénk meg a sikert. Minden győzelem édesebb és értékesebb, ha meg kell küzdeni érte!