A vármegyei kupadöntőn ezüstérmesek lettek, a díjátadón is taroltak

Az MLSZ Fejér Vármegyei Igazgatósága által korábban Dunaújvárosban rendezett finálét először bonyolították a fehérvári arénában, a megyei másodosztályú Baracs jól tartotta magát, de az eggyel magasabb polcról érkező, a megyei első osztályban érdekelt lajoskomáromiak az első félidő derekán Pákozdi Tamás fejesével szereztek vezetést, majd a meccs hajrájában a csereként pályára lépő Rózsás Dániel találatával megérdemelten nyertek 2-0-ra, ők vihették haza a díszes serleget. Azóta hetek teltek el, ahogy Lajoskomáromban, természetesen Baracson is téma még a kupadöntő.

- Természetesen nyerni szerettünk volna – mondja Fehérvári József, a baracsiak elnöke, aki lassan húsz éve, 2004 óta dirigálja az egyesületet. – Már a helyszínen gratuláltam az ellenfélnek, a megérdemelt sikerhez. Úgy gondolom, nem kell szégyenkeznünk, sőt, büszkék és elégedettek vagyunk. Hatalmas dolog egy 3600 lelkes község életében, hogy csapata egy csodálatos arénában léphetett pályára, közel négyezer néző előtt, elképesztő hangulatú találkozón. Az élmény egy életre szól, aki a helyszínen, vagy az online közvetítés során látta a találkozót, meggyőződhetett arról, hogy nem játszottunk alárendelt szerepet. Akadtak lehetőségeink, szerencsénk sem volt, ráadásul az ellenfél két, nagyon szép gólt szerzett. Az elsőnél, a fejesgólnál sajnos helyezkedési hibákat vétettünk, a meccset eldöntő találat bombagól volt. Meg kell dicsérnem a csapatomat, játszottuk a focit, járattuk a labdát, eljutottunk helyzetekig, ám azokat nem sikerült értékesítenünk. Az igazsághoz hozzátartozik, a miénknél lényegesen nagyobb, hosszabb és szélesebb játéktéren léptünk pályára, ehhez nehezen alkalmazkodtunk – mondja Fehérvári József.

A múltba révedünk, a húsz évvel ezelőtti időszakra, amikor a Baracs a harmadik vonalban - a mai NB III-ban - szerepelt, ez volt a klub fénykora. Akkoriban a legmagasabb osztályt PNB-nek, azaz Professzionális Nemzeti Bajnokságnak hívták, a második vonal küzdelmei az NB I/B-t takarták, a baracsiak pedig az NB II-ben szerepeltek, tehát a jelenlegi harmadosztályban. A klubot 2002-től két éven át Tóth Géza vezette, Fehérvári József szerint neki is sokat köszönhetnek. Aztán eljutunk a jelenbe, hat meccset kellett sikerrel megvívniuk, hogy eljussanak – régi, több évtizedes nevén – a Sóstói Stadionba. Az utolsó két rivális, a Velence és az Ikarus-Maroshegy egy osztállyal feljebb szerepelt a bajnokságban, legyűrésük hatalmas siker volt.

-A hazai meccseinken általában 50-100 nézőnk van, ahogy mentek a mérkőzések a kupában, egyre közelebb kerültünk a fináléhoz, úgy lettünk egyre többen. Ám arra én sem számítottam, hogy ennyien elkísérnek bennünket Fehérvárra. Sokan jöttek személyautókkal, valamint a szülőknek és az utánpótlás játékosoknak buszt indítottunk, a díjátadón felnéztem a lelátóra, nagyon sok boldog baracsit és környékbelit láttam. De jöttek más településekről is, ez az esemény tényleg a megyei, amatőr foci ünnepe volt. Sportvezetői pályafutásom legnagyobb sikere, bár, hasonlót már átéltem. A 2017-18-as szezonban és voltam a női csapatunk edzője is, a Pest megyei bajnokságban szerepeltünk, megnyertük a csoportunk küzdelmeit, a női kupadöntőt a Komárom ellen vívtuk Monoron vívtuk, ami szintén elképesztő tett volt. De nyilván arra nem sokan voltak kíváncsiak, erre viszont rengetegen.

A Baracs felnőtt gárdája a megyei bajnokságban a harmadik helyen végzett a Mezőfalva és Nagykarácsony mögött, tavaly ezüstérmesek lettek. A cél mindig a dobogó, nem a feljutás. Ugyanis a megyei első osztályra még nem állnak készen, az utánpótlásban – bár mindent megtesznek a bázis bővítéséért – vannak foghíjas korosztályok.

-Nem szeretném, hogy minden hétvégén azon idegeskedjek, minden csapattal sikerüljön kiállnunk az aktuális bajnokira. Folyamatosan növeljük a létszámot, az utóbbi években, ebben a tekintetben is értünk el szép eredményeket. Öröm, hogy a Fair Play Cup sorozaton az örekfiúknál a Keleti-csoportban ezüstérmesek lettünk, a női felnőtt bajnokságot megnyertük a másodosztályban. Az első vonalban ezüstérmesek lettek a lányaink, az öregfiúk szintén, a keleti divízióban. Az U19-es fiúk megnyerték a bajnokságot a Déli-csoportban, Nagyvenyim és Lajoskomárom előtt. Ahogy a tavalyi esztendőben, ezúttal is alig bírtuk el az érmeket, díjakat, serlegeket a kollégáimmal.

Fehérvári tősgyökeres baracsi, természetesen futballozott a település együttesben - a jelenben az öregfiúkban szerepel -, ezt tette édesapja is, a hatvanas, hetvenes években.

- Sőt, nagyon remélem, hogy a három hónapos, fiú unokám – aki ott volt velem, baracsi mezben a kupadöntőn – is nálunk rúgja majd a labdát. Folyamatosan fejlesztjük az infrastruktúránkat, nemrég kaptunk TAO-támogatást az MLSZ-től, rövidesen aláírjuk a szerződést a pályafelújításra. Folyamatosan pályázunk, mindig modernizáljuk a létesítményt és a környékét. Optimista vagyok a jövőt illetően.