Lánybetyár is volt, angyal lesz

A vértesacsai hosszú ház méltóságteljes, barna mennyezetgerendáin kicsi, színes fények füzére jelzi a közelgő karácsonyt, Yasmin mellett lustán nyújtózkodik Macskusz, a fekete kandúr. Kinn félméteres a hó, szikrázik a vakító fehérség a kíméletlen hidegben, benn persze jó meleg van most is.

- Készülünk az iskolai karácsonyi előadásra, idén először nem leszek Mária, csak angyal - cseveg fesztelenül Yasmin, aki magától értetődően betűzi nevét, hogy pontosan leírhassam. Megszokta, miként a kérdést is, hogy milyen nemzetiségűnek vallja magát.

- Félig magyar vagyok és félig arab - mondja mosolyogva, s egyáltalán nincs zavarban, nem esik nehezére a magyarázat.

Koránál nemcsak magasabb, de érettebb és tájékozottabb is. Igaz, édesanyjának, a szép, ifjú Németh Diánának egyetlen gyermeke, s látszik rajta, hogy sokat beszélgetnek. Ketten nagyszerű párost alkotnak, egymásnak adják a szavakat. S mindig számít, mit mond a másik. A kicsinek a nagyé természetesen, de a nagynak is a kicsié. Természetesen.

- Alig tizennyolc évesen ismertem meg a későbbi férjemet Budapesten - foglalja össze Diána az utóbbi tizenkét esztendőt, benne persze a vértesacsai otthonra találást is. - Sarhan Daoud Khairalla a szaddámi rezsim elől menekült el Irakból, politikai menekültként élt Magyarországon. Tíz évig voltunk házasok, békével váltunk el, ma is jó kapcsolatban vagyunk. A fővárosban lakik, Yasmin gyakran meglátogatja őt, s azt tervezzük, néhány év múlva Irakba is elutazik majd az ottani rokonokhoz, s nyelvet tanul. Sajnos, csak pár szót tud arabul, pedig az iraki nyelv szép, irodalmi nyelv.

Yasmin bólogat minderre, aztán a némileg bonyolult vallási és identitásbéli kérdésekre is természetesen felel. Komoly, érdeklődő s okos kislány, kitűnő tanuló. Német nyelvből, a kedvenc tantárgyából a vértesacsai német kisebbségi önkormányzattól elismerő oklevelet kapott már kétszer is. Persze a tanárok javaslatára, akik csupa jót mondanak róla. Másik kedvenc a matematika, s szívesen szerepel, versel.

- Nem vagyok megkeresztelve, még nem tudom, hogyan döntök majd később - mélázik el felnőttesen a kislány. - Édesapám muszlim, én pedig itt,Vértesacsán a helyi református közösségbe járok, Sándor Emma néni a hittantanárom. Előtte Mayer Melinda néni lelkész volt, őt is nagyon szerettem, de ők elköltöztek - sorolja.

Kérdezhetnék, minek kell feszegetni ezt a vallást, meg hittant, meg egyebet egy gyermeknél! Talán a karácsony miatt erőszakoljuk ? Nem, a Yasminnal való érdekes találkozás adta az apropóját mindennek, s ez a kislány a főszereplője a kedves történetnek.

A tabajdi református általános iskolában megtartott bibliai igemondó versenyen nemrégiben ugyanis ő lett az első a korosztályában, Bálám szamara históriájának élethű tolmácsolásáért.

- Négyéves óvodásként azzal jött haza még Budapesten, hogy református bibliaórát tartott nekik egy néni, s neki ez nagyon tetszik. Máskor is szeretett volna járni, s nekünk nem volt kifogásunk ellene - magyarázza Diána, s hozzáteszi, ő sincs megkeresztelve. - De igyekszem Jézus tanításai szerint élni és nevelni a lányomat is - szögezi le póztalanul, éppoly keresetlenül, miként Yasmin is nyilatkozik az efféle lelki dolgokról. Később Vértesacsára költözött a család, s a szülők válását követően három lány élt együtt, a nagymama is velük lakik. Mostanra nevelőapai minőségben István képviseli az erősebbik nemet, s tiszteletben tartja Diána kialakított nevelési elveit.

- Soha nem éreztem Vértesacsán, hogy nem fogadna be a közösség, amíg velünk lakott, Yasmin édesapját sem kezelték idegennek. Igaz, ő is nyitott, barátságos személyiség volt. Sokat mesélt Irakról, s ha kérték, a háborúról, a kilenc testvéréről, a hazájáról - jellemzi Diána a faluba érkezésüket. - Karakterünkben különböztünk, két erős egyéniségként váltak szét útjaink. Szó volt róla, hogy Yasminnal visszaköltözünk Pestre, de az acsai iskolát szeretjük, s a lányom is sok barátra akadt. A középiskola még kettő vagy négy év - latolgatják együtt a jövőt.

- Édesapám azt szeretné, ha mérnök lennék, de engem inkább a régészet érdekel - mondja csillogó szemmel a kislány. - Egyiptom és a fáraók világa különösen! - lelkesül. Aztán jókat derülünk azon, hogy a népi táncosok között lánybetyárnak öltözött a minap, szenteste délutánján pedig pásztor lesz a templomi pásztorjátékon.

A Máriák és az angyalok alakítása után ezek sem állnak távol a szívétől.

- Készülünk az iskolai karácsonyi előadásra, idén először nem leszek Mária, csak angyal - cseveg fesztelenül Yasmin, aki magától értetődően betűzi nevét, hogy pontosan leírhassam. Megszokta, miként a kérdést is, hogy milyen nemzetiségűnek vallja magát.

- Félig magyar vagyok és félig arab - mondja mosolyogva, s egyáltalán nincs zavarban, nem esik nehezére a magyarázat.

Koránál nemcsak magasabb, de érettebb és tájékozottabb is. Igaz, édesanyjának, a szép, ifjú Németh Diánának egyetlen gyermeke, s látszik rajta, hogy sokat beszélgetnek. Ketten nagyszerű párost alkotnak, egymásnak adják a szavakat. S mindig számít, mit mond a másik. A kicsinek a nagyé természetesen, de a nagynak is a kicsié. Természetesen.

- Alig tizennyolc évesen ismertem meg a későbbi férjemet Budapesten - foglalja össze Diána az utóbbi tizenkét esztendőt, benne persze a vértesacsai otthonra találást is. - Sarhan Daoud Khairalla a szaddámi rezsim elől menekült el Irakból, politikai menekültként élt Magyarországon. Tíz évig voltunk házasok, békével váltunk el, ma is jó kapcsolatban vagyunk. A fővárosban lakik, Yasmin gyakran meglátogatja őt, s azt tervezzük, néhány év múlva Irakba is elutazik majd az ottani rokonokhoz, s nyelvet tanul. Sajnos, csak pár szót tud arabul, pedig az iraki nyelv szép, irodalmi nyelv.

Yasmin bólogat minderre, aztán a némileg bonyolult vallási és identitásbéli kérdésekre is természetesen felel. Komoly, érdeklődő s okos kislány, kitűnő tanuló. Német nyelvből, a kedvenc tantárgyából a vértesacsai német kisebbségi önkormányzattól elismerő oklevelet kapott már kétszer is. Persze a tanárok javaslatára, akik csupa jót mondanak róla. Másik kedvenc a matematika, s szívesen szerepel, versel.

- Nem vagyok megkeresztelve, még nem tudom, hogyan döntök majd később - mélázik el felnőttesen a kislány. - Édesapám muszlim, én pedig itt,Vértesacsán a helyi református közösségbe járok, Sándor Emma néni a hittantanárom. Előtte Mayer Melinda néni lelkész volt, őt is nagyon szerettem, de ők elköltöztek - sorolja.

Kérdezhetnék, minek kell feszegetni ezt a vallást, meg hittant, meg egyebet egy gyermeknél! Talán a karácsony miatt erőszakoljuk ? Nem, a Yasminnal való érdekes találkozás adta az apropóját mindennek, s ez a kislány a főszereplője a kedves történetnek.

A tabajdi református általános iskolában megtartott bibliai igemondó versenyen nemrégiben ugyanis ő lett az első a korosztályában, Bálám szamara históriájának élethű tolmácsolásáért.

- Négyéves óvodásként azzal jött haza még Budapesten, hogy református bibliaórát tartott nekik egy néni, s neki ez nagyon tetszik. Máskor is szeretett volna járni, s nekünk nem volt kifogásunk ellene - magyarázza Diána, s hozzáteszi, ő sincs megkeresztelve. - De igyekszem Jézus tanításai szerint élni és nevelni a lányomat is - szögezi le póztalanul, éppoly keresetlenül, miként Yasmin is nyilatkozik az efféle lelki dolgokról. Később Vértesacsára költözött a család, s a szülők válását követően három lány élt együtt, a nagymama is velük lakik. Mostanra nevelőapai minőségben István képviseli az erősebbik nemet, s tiszteletben tartja Diána kialakított nevelési elveit.

- Soha nem éreztem Vértesacsán, hogy nem fogadna be a közösség, amíg velünk lakott, Yasmin édesapját sem kezelték idegennek. Igaz, ő is nyitott, barátságos személyiség volt. Sokat mesélt Irakról, s ha kérték, a háborúról, a kilenc testvéréről, a hazájáról - jellemzi Diána a faluba érkezésüket. - Karakterünkben különböztünk, két erős egyéniségként váltak szét útjaink. Szó volt róla, hogy Yasminnal visszaköltözünk Pestre, de az acsai iskolát szeretjük, s a lányom is sok barátra akadt. A középiskola még kettő vagy négy év - latolgatják együtt a jövőt.

- Édesapám azt szeretné, ha mérnök lennék, de engem inkább a régészet érdekel - mondja csillogó szemmel a kislány. - Egyiptom és a fáraók világa különösen! - lelkesül. Aztán jókat derülünk azon, hogy a népi táncosok között lánybetyárnak öltözött a minap, szenteste délutánján pedig pásztor lesz a templomi pásztorjátékon.

A Máriák és az angyalok alakítása után ezek sem állnak távol a szívétől.

- Félig magyar vagyok és félig arab - mondja mosolyogva, s egyáltalán nincs zavarban, nem esik nehezére a magyarázat.

Koránál nemcsak magasabb, de érettebb és tájékozottabb is. Igaz, édesanyjának, a szép, ifjú Németh Diánának egyetlen gyermeke, s látszik rajta, hogy sokat beszélgetnek. Ketten nagyszerű párost alkotnak, egymásnak adják a szavakat. S mindig számít, mit mond a másik. A kicsinek a nagyé természetesen, de a nagynak is a kicsié. Természetesen.

- Alig tizennyolc évesen ismertem meg a későbbi férjemet Budapesten - foglalja össze Diána az utóbbi tizenkét esztendőt, benne persze a vértesacsai otthonra találást is. - Sarhan Daoud Khairalla a szaddámi rezsim elől menekült el Irakból, politikai menekültként élt Magyarországon. Tíz évig voltunk házasok, békével váltunk el, ma is jó kapcsolatban vagyunk. A fővárosban lakik, Yasmin gyakran meglátogatja őt, s azt tervezzük, néhány év múlva Irakba is elutazik majd az ottani rokonokhoz, s nyelvet tanul. Sajnos, csak pár szót tud arabul, pedig az iraki nyelv szép, irodalmi nyelv.

Yasmin bólogat minderre, aztán a némileg bonyolult vallási és identitásbéli kérdésekre is természetesen felel. Komoly, érdeklődő s okos kislány, kitűnő tanuló. Német nyelvből, a kedvenc tantárgyából a vértesacsai német kisebbségi önkormányzattól elismerő oklevelet kapott már kétszer is. Persze a tanárok javaslatára, akik csupa jót mondanak róla. Másik kedvenc a matematika, s szívesen szerepel, versel.

- Nem vagyok megkeresztelve, még nem tudom, hogyan döntök majd később - mélázik el felnőttesen a kislány. - Édesapám muszlim, én pedig itt,Vértesacsán a helyi református közösségbe járok, Sándor Emma néni a hittantanárom. Előtte Mayer Melinda néni lelkész volt, őt is nagyon szerettem, de ők elköltöztek - sorolja.

Kérdezhetnék, minek kell feszegetni ezt a vallást, meg hittant, meg egyebet egy gyermeknél! Talán a karácsony miatt erőszakoljuk ? Nem, a Yasminnal való érdekes találkozás adta az apropóját mindennek, s ez a kislány a főszereplője a kedves történetnek.

A tabajdi református általános iskolában megtartott bibliai igemondó versenyen nemrégiben ugyanis ő lett az első a korosztályában, Bálám szamara históriájának élethű tolmácsolásáért.

- Négyéves óvodásként azzal jött haza még Budapesten, hogy református bibliaórát tartott nekik egy néni, s neki ez nagyon tetszik. Máskor is szeretett volna járni, s nekünk nem volt kifogásunk ellene - magyarázza Diána, s hozzáteszi, ő sincs megkeresztelve. - De igyekszem Jézus tanításai szerint élni és nevelni a lányomat is - szögezi le póztalanul, éppoly keresetlenül, miként Yasmin is nyilatkozik az efféle lelki dolgokról. Később Vértesacsára költözött a család, s a szülők válását követően három lány élt együtt, a nagymama is velük lakik. Mostanra nevelőapai minőségben István képviseli az erősebbik nemet, s tiszteletben tartja Diána kialakított nevelési elveit.

- Soha nem éreztem Vértesacsán, hogy nem fogadna be a közösség, amíg velünk lakott, Yasmin édesapját sem kezelték idegennek. Igaz, ő is nyitott, barátságos személyiség volt. Sokat mesélt Irakról, s ha kérték, a háborúról, a kilenc testvéréről, a hazájáról - jellemzi Diána a faluba érkezésüket. - Karakterünkben különböztünk, két erős egyéniségként váltak szét útjaink. Szó volt róla, hogy Yasminnal visszaköltözünk Pestre, de az acsai iskolát szeretjük, s a lányom is sok barátra akadt. A középiskola még kettő vagy négy év - latolgatják együtt a jövőt.

- Édesapám azt szeretné, ha mérnök lennék, de engem inkább a régészet érdekel - mondja csillogó szemmel a kislány. - Egyiptom és a fáraók világa különösen! - lelkesül. Aztán jókat derülünk azon, hogy a népi táncosok között lánybetyárnak öltözött a minap, szenteste délutánján pedig pásztor lesz a templomi pásztorjátékon.

A Máriák és az angyalok alakítása után ezek sem állnak távol a szívétől.

- Félig magyar vagyok és félig arab - mondja mosolyogva, s egyáltalán nincs zavarban, nem esik nehezére a magyarázat.

Koránál nemcsak magasabb, de érettebb és tájékozottabb is. Igaz, édesanyjának, a szép, ifjú Németh Diánának egyetlen gyermeke, s látszik rajta, hogy sokat beszélgetnek. Ketten nagyszerű párost alkotnak, egymásnak adják a szavakat. S mindig számít, mit mond a másik. A kicsinek a nagyé természetesen, de a nagynak is a kicsié. Természetesen.

- Alig tizennyolc évesen ismertem meg a későbbi férjemet Budapesten - foglalja össze Diána az utóbbi tizenkét esztendőt, benne persze a vértesacsai otthonra találást is. - Sarhan Daoud Khairalla a szaddámi rezsim elől menekült el Irakból, politikai menekültként élt Magyarországon. Tíz évig voltunk házasok, békével váltunk el, ma is jó kapcsolatban vagyunk. A fővárosban lakik, Yasmin gyakran meglátogatja őt, s azt tervezzük, néhány év múlva Irakba is elutazik majd az ottani rokonokhoz, s nyelvet tanul. Sajnos, csak pár szót tud arabul, pedig az iraki nyelv szép, irodalmi nyelv.

Yasmin bólogat minderre, aztán a némileg bonyolult vallási és identitásbéli kérdésekre is természetesen felel. Komoly, érdeklődő s okos kislány, kitűnő tanuló. Német nyelvből, a kedvenc tantárgyából a vértesacsai német kisebbségi önkormányzattól elismerő oklevelet kapott már kétszer is. Persze a tanárok javaslatára, akik csupa jót mondanak róla. Másik kedvenc a matematika, s szívesen szerepel, versel.

- Nem vagyok megkeresztelve, még nem tudom, hogyan döntök majd később - mélázik el felnőttesen a kislány. - Édesapám muszlim, én pedig itt,Vértesacsán a helyi református közösségbe járok, Sándor Emma néni a hittantanárom. Előtte Mayer Melinda néni lelkész volt, őt is nagyon szerettem, de ők elköltöztek - sorolja.

Kérdezhetnék, minek kell feszegetni ezt a vallást, meg hittant, meg egyebet egy gyermeknél! Talán a karácsony miatt erőszakoljuk ? Nem, a Yasminnal való érdekes találkozás adta az apropóját mindennek, s ez a kislány a főszereplője a kedves történetnek.

A tabajdi református általános iskolában megtartott bibliai igemondó versenyen nemrégiben ugyanis ő lett az első a korosztályában, Bálám szamara históriájának élethű tolmácsolásáért.

- Négyéves óvodásként azzal jött haza még Budapesten, hogy református bibliaórát tartott nekik egy néni, s neki ez nagyon tetszik. Máskor is szeretett volna járni, s nekünk nem volt kifogásunk ellene - magyarázza Diána, s hozzáteszi, ő sincs megkeresztelve. - De igyekszem Jézus tanításai szerint élni és nevelni a lányomat is - szögezi le póztalanul, éppoly keresetlenül, miként Yasmin is nyilatkozik az efféle lelki dolgokról. Később Vértesacsára költözött a család, s a szülők válását követően három lány élt együtt, a nagymama is velük lakik. Mostanra nevelőapai minőségben István képviseli az erősebbik nemet, s tiszteletben tartja Diána kialakított nevelési elveit.

- Soha nem éreztem Vértesacsán, hogy nem fogadna be a közösség, amíg velünk lakott, Yasmin édesapját sem kezelték idegennek. Igaz, ő is nyitott, barátságos személyiség volt. Sokat mesélt Irakról, s ha kérték, a háborúról, a kilenc testvéréről, a hazájáról - jellemzi Diána a faluba érkezésüket. - Karakterünkben különböztünk, két erős egyéniségként váltak szét útjaink. Szó volt róla, hogy Yasminnal visszaköltözünk Pestre, de az acsai iskolát szeretjük, s a lányom is sok barátra akadt. A középiskola még kettő vagy négy év - latolgatják együtt a jövőt.

- Édesapám azt szeretné, ha mérnök lennék, de engem inkább a régészet érdekel - mondja csillogó szemmel a kislány. - Egyiptom és a fáraók világa különösen! - lelkesül. Aztán jókat derülünk azon, hogy a népi táncosok között lánybetyárnak öltözött a minap, szenteste délutánján pedig pásztor lesz a templomi pásztorjátékon.

A Máriák és az angyalok alakítása után ezek sem állnak távol a szívétől.

Koránál nemcsak magasabb, de érettebb és tájékozottabb is. Igaz, édesanyjának, a szép, ifjú Németh Diánának egyetlen gyermeke, s látszik rajta, hogy sokat beszélgetnek. Ketten nagyszerű párost alkotnak, egymásnak adják a szavakat. S mindig számít, mit mond a másik. A kicsinek a nagyé természetesen, de a nagynak is a kicsié. Természetesen.

- Alig tizennyolc évesen ismertem meg a későbbi férjemet Budapesten - foglalja össze Diána az utóbbi tizenkét esztendőt, benne persze a vértesacsai otthonra találást is. - Sarhan Daoud Khairalla a szaddámi rezsim elől menekült el Irakból, politikai menekültként élt Magyarországon. Tíz évig voltunk házasok, békével váltunk el, ma is jó kapcsolatban vagyunk. A fővárosban lakik, Yasmin gyakran meglátogatja őt, s azt tervezzük, néhány év múlva Irakba is elutazik majd az ottani rokonokhoz, s nyelvet tanul. Sajnos, csak pár szót tud arabul, pedig az iraki nyelv szép, irodalmi nyelv.

Yasmin bólogat minderre, aztán a némileg bonyolult vallási és identitásbéli kérdésekre is természetesen felel. Komoly, érdeklődő s okos kislány, kitűnő tanuló. Német nyelvből, a kedvenc tantárgyából a vértesacsai német kisebbségi önkormányzattól elismerő oklevelet kapott már kétszer is. Persze a tanárok javaslatára, akik csupa jót mondanak róla. Másik kedvenc a matematika, s szívesen szerepel, versel.

- Nem vagyok megkeresztelve, még nem tudom, hogyan döntök majd később - mélázik el felnőttesen a kislány. - Édesapám muszlim, én pedig itt,Vértesacsán a helyi református közösségbe járok, Sándor Emma néni a hittantanárom. Előtte Mayer Melinda néni lelkész volt, őt is nagyon szerettem, de ők elköltöztek - sorolja.

Kérdezhetnék, minek kell feszegetni ezt a vallást, meg hittant, meg egyebet egy gyermeknél! Talán a karácsony miatt erőszakoljuk ? Nem, a Yasminnal való érdekes találkozás adta az apropóját mindennek, s ez a kislány a főszereplője a kedves történetnek.

A tabajdi református általános iskolában megtartott bibliai igemondó versenyen nemrégiben ugyanis ő lett az első a korosztályában, Bálám szamara históriájának élethű tolmácsolásáért.

- Négyéves óvodásként azzal jött haza még Budapesten, hogy református bibliaórát tartott nekik egy néni, s neki ez nagyon tetszik. Máskor is szeretett volna járni, s nekünk nem volt kifogásunk ellene - magyarázza Diána, s hozzáteszi, ő sincs megkeresztelve. - De igyekszem Jézus tanításai szerint élni és nevelni a lányomat is - szögezi le póztalanul, éppoly keresetlenül, miként Yasmin is nyilatkozik az efféle lelki dolgokról. Később Vértesacsára költözött a család, s a szülők válását követően három lány élt együtt, a nagymama is velük lakik. Mostanra nevelőapai minőségben István képviseli az erősebbik nemet, s tiszteletben tartja Diána kialakított nevelési elveit.

- Soha nem éreztem Vértesacsán, hogy nem fogadna be a közösség, amíg velünk lakott, Yasmin édesapját sem kezelték idegennek. Igaz, ő is nyitott, barátságos személyiség volt. Sokat mesélt Irakról, s ha kérték, a háborúról, a kilenc testvéréről, a hazájáról - jellemzi Diána a faluba érkezésüket. - Karakterünkben különböztünk, két erős egyéniségként váltak szét útjaink. Szó volt róla, hogy Yasminnal visszaköltözünk Pestre, de az acsai iskolát szeretjük, s a lányom is sok barátra akadt. A középiskola még kettő vagy négy év - latolgatják együtt a jövőt.

- Édesapám azt szeretné, ha mérnök lennék, de engem inkább a régészet érdekel - mondja csillogó szemmel a kislány. - Egyiptom és a fáraók világa különösen! - lelkesül. Aztán jókat derülünk azon, hogy a népi táncosok között lánybetyárnak öltözött a minap, szenteste délutánján pedig pásztor lesz a templomi pásztorjátékon.

A Máriák és az angyalok alakítása után ezek sem állnak távol a szívétől.

Koránál nemcsak magasabb, de érettebb és tájékozottabb is. Igaz, édesanyjának, a szép, ifjú Németh Diánának egyetlen gyermeke, s látszik rajta, hogy sokat beszélgetnek. Ketten nagyszerű párost alkotnak, egymásnak adják a szavakat. S mindig számít, mit mond a másik. A kicsinek a nagyé természetesen, de a nagynak is a kicsié. Természetesen.

- Alig tizennyolc évesen ismertem meg a későbbi férjemet Budapesten - foglalja össze Diána az utóbbi tizenkét esztendőt, benne persze a vértesacsai otthonra találást is. - Sarhan Daoud Khairalla a szaddámi rezsim elől menekült el Irakból, politikai menekültként élt Magyarországon. Tíz évig voltunk házasok, békével váltunk el, ma is jó kapcsolatban vagyunk. A fővárosban lakik, Yasmin gyakran meglátogatja őt, s azt tervezzük, néhány év múlva Irakba is elutazik majd az ottani rokonokhoz, s nyelvet tanul. Sajnos, csak pár szót tud arabul, pedig az iraki nyelv szép, irodalmi nyelv.

Yasmin bólogat minderre, aztán a némileg bonyolult vallási és identitásbéli kérdésekre is természetesen felel. Komoly, érdeklődő s okos kislány, kitűnő tanuló. Német nyelvből, a kedvenc tantárgyából a vértesacsai német kisebbségi önkormányzattól elismerő oklevelet kapott már kétszer is. Persze a tanárok javaslatára, akik csupa jót mondanak róla. Másik kedvenc a matematika, s szívesen szerepel, versel.

- Nem vagyok megkeresztelve, még nem tudom, hogyan döntök majd később - mélázik el felnőttesen a kislány. - Édesapám muszlim, én pedig itt,Vértesacsán a helyi református közösségbe járok, Sándor Emma néni a hittantanárom. Előtte Mayer Melinda néni lelkész volt, őt is nagyon szerettem, de ők elköltöztek - sorolja.

Kérdezhetnék, minek kell feszegetni ezt a vallást, meg hittant, meg egyebet egy gyermeknél! Talán a karácsony miatt erőszakoljuk ? Nem, a Yasminnal való érdekes találkozás adta az apropóját mindennek, s ez a kislány a főszereplője a kedves történetnek.

A tabajdi református általános iskolában megtartott bibliai igemondó versenyen nemrégiben ugyanis ő lett az első a korosztályában, Bálám szamara históriájának élethű tolmácsolásáért.

- Négyéves óvodásként azzal jött haza még Budapesten, hogy református bibliaórát tartott nekik egy néni, s neki ez nagyon tetszik. Máskor is szeretett volna járni, s nekünk nem volt kifogásunk ellene - magyarázza Diána, s hozzáteszi, ő sincs megkeresztelve. - De igyekszem Jézus tanításai szerint élni és nevelni a lányomat is - szögezi le póztalanul, éppoly keresetlenül, miként Yasmin is nyilatkozik az efféle lelki dolgokról. Később Vértesacsára költözött a család, s a szülők válását követően három lány élt együtt, a nagymama is velük lakik. Mostanra nevelőapai minőségben István képviseli az erősebbik nemet, s tiszteletben tartja Diána kialakított nevelési elveit.

- Soha nem éreztem Vértesacsán, hogy nem fogadna be a közösség, amíg velünk lakott, Yasmin édesapját sem kezelték idegennek. Igaz, ő is nyitott, barátságos személyiség volt. Sokat mesélt Irakról, s ha kérték, a háborúról, a kilenc testvéréről, a hazájáról - jellemzi Diána a faluba érkezésüket. - Karakterünkben különböztünk, két erős egyéniségként váltak szét útjaink. Szó volt róla, hogy Yasminnal visszaköltözünk Pestre, de az acsai iskolát szeretjük, s a lányom is sok barátra akadt. A középiskola még kettő vagy négy év - latolgatják együtt a jövőt.

- Édesapám azt szeretné, ha mérnök lennék, de engem inkább a régészet érdekel - mondja csillogó szemmel a kislány. - Egyiptom és a fáraók világa különösen! - lelkesül. Aztán jókat derülünk azon, hogy a népi táncosok között lánybetyárnak öltözött a minap, szenteste délutánján pedig pásztor lesz a templomi pásztorjátékon.

A Máriák és az angyalok alakítása után ezek sem állnak távol a szívétől.

- Alig tizennyolc évesen ismertem meg a későbbi férjemet Budapesten - foglalja össze Diána az utóbbi tizenkét esztendőt, benne persze a vértesacsai otthonra találást is. - Sarhan Daoud Khairalla a szaddámi rezsim elől menekült el Irakból, politikai menekültként élt Magyarországon. Tíz évig voltunk házasok, békével váltunk el, ma is jó kapcsolatban vagyunk. A fővárosban lakik, Yasmin gyakran meglátogatja őt, s azt tervezzük, néhány év múlva Irakba is elutazik majd az ottani rokonokhoz, s nyelvet tanul. Sajnos, csak pár szót tud arabul, pedig az iraki nyelv szép, irodalmi nyelv.

Yasmin bólogat minderre, aztán a némileg bonyolult vallási és identitásbéli kérdésekre is természetesen felel. Komoly, érdeklődő s okos kislány, kitűnő tanuló. Német nyelvből, a kedvenc tantárgyából a vértesacsai német kisebbségi önkormányzattól elismerő oklevelet kapott már kétszer is. Persze a tanárok javaslatára, akik csupa jót mondanak róla. Másik kedvenc a matematika, s szívesen szerepel, versel.

- Nem vagyok megkeresztelve, még nem tudom, hogyan döntök majd később - mélázik el felnőttesen a kislány. - Édesapám muszlim, én pedig itt,Vértesacsán a helyi református közösségbe járok, Sándor Emma néni a hittantanárom. Előtte Mayer Melinda néni lelkész volt, őt is nagyon szerettem, de ők elköltöztek - sorolja.

Kérdezhetnék, minek kell feszegetni ezt a vallást, meg hittant, meg egyebet egy gyermeknél! Talán a karácsony miatt erőszakoljuk ? Nem, a Yasminnal való érdekes találkozás adta az apropóját mindennek, s ez a kislány a főszereplője a kedves történetnek.

A tabajdi református általános iskolában megtartott bibliai igemondó versenyen nemrégiben ugyanis ő lett az első a korosztályában, Bálám szamara históriájának élethű tolmácsolásáért.

- Négyéves óvodásként azzal jött haza még Budapesten, hogy református bibliaórát tartott nekik egy néni, s neki ez nagyon tetszik. Máskor is szeretett volna járni, s nekünk nem volt kifogásunk ellene - magyarázza Diána, s hozzáteszi, ő sincs megkeresztelve. - De igyekszem Jézus tanításai szerint élni és nevelni a lányomat is - szögezi le póztalanul, éppoly keresetlenül, miként Yasmin is nyilatkozik az efféle lelki dolgokról. Később Vértesacsára költözött a család, s a szülők válását követően három lány élt együtt, a nagymama is velük lakik. Mostanra nevelőapai minőségben István képviseli az erősebbik nemet, s tiszteletben tartja Diána kialakított nevelési elveit.

- Soha nem éreztem Vértesacsán, hogy nem fogadna be a közösség, amíg velünk lakott, Yasmin édesapját sem kezelték idegennek. Igaz, ő is nyitott, barátságos személyiség volt. Sokat mesélt Irakról, s ha kérték, a háborúról, a kilenc testvéréről, a hazájáról - jellemzi Diána a faluba érkezésüket. - Karakterünkben különböztünk, két erős egyéniségként váltak szét útjaink. Szó volt róla, hogy Yasminnal visszaköltözünk Pestre, de az acsai iskolát szeretjük, s a lányom is sok barátra akadt. A középiskola még kettő vagy négy év - latolgatják együtt a jövőt.

- Édesapám azt szeretné, ha mérnök lennék, de engem inkább a régészet érdekel - mondja csillogó szemmel a kislány. - Egyiptom és a fáraók világa különösen! - lelkesül. Aztán jókat derülünk azon, hogy a népi táncosok között lánybetyárnak öltözött a minap, szenteste délutánján pedig pásztor lesz a templomi pásztorjátékon.

A Máriák és az angyalok alakítása után ezek sem állnak távol a szívétől.

- Alig tizennyolc évesen ismertem meg a későbbi férjemet Budapesten - foglalja össze Diána az utóbbi tizenkét esztendőt, benne persze a vértesacsai otthonra találást is. - Sarhan Daoud Khairalla a szaddámi rezsim elől menekült el Irakból, politikai menekültként élt Magyarországon. Tíz évig voltunk házasok, békével váltunk el, ma is jó kapcsolatban vagyunk. A fővárosban lakik, Yasmin gyakran meglátogatja őt, s azt tervezzük, néhány év múlva Irakba is elutazik majd az ottani rokonokhoz, s nyelvet tanul. Sajnos, csak pár szót tud arabul, pedig az iraki nyelv szép, irodalmi nyelv.

Yasmin bólogat minderre, aztán a némileg bonyolult vallási és identitásbéli kérdésekre is természetesen felel. Komoly, érdeklődő s okos kislány, kitűnő tanuló. Német nyelvből, a kedvenc tantárgyából a vértesacsai német kisebbségi önkormányzattól elismerő oklevelet kapott már kétszer is. Persze a tanárok javaslatára, akik csupa jót mondanak róla. Másik kedvenc a matematika, s szívesen szerepel, versel.

- Nem vagyok megkeresztelve, még nem tudom, hogyan döntök majd később - mélázik el felnőttesen a kislány. - Édesapám muszlim, én pedig itt,Vértesacsán a helyi református közösségbe járok, Sándor Emma néni a hittantanárom. Előtte Mayer Melinda néni lelkész volt, őt is nagyon szerettem, de ők elköltöztek - sorolja.

Kérdezhetnék, minek kell feszegetni ezt a vallást, meg hittant, meg egyebet egy gyermeknél! Talán a karácsony miatt erőszakoljuk ? Nem, a Yasminnal való érdekes találkozás adta az apropóját mindennek, s ez a kislány a főszereplője a kedves történetnek.

A tabajdi református általános iskolában megtartott bibliai igemondó versenyen nemrégiben ugyanis ő lett az első a korosztályában, Bálám szamara históriájának élethű tolmácsolásáért.

- Négyéves óvodásként azzal jött haza még Budapesten, hogy református bibliaórát tartott nekik egy néni, s neki ez nagyon tetszik. Máskor is szeretett volna járni, s nekünk nem volt kifogásunk ellene - magyarázza Diána, s hozzáteszi, ő sincs megkeresztelve. - De igyekszem Jézus tanításai szerint élni és nevelni a lányomat is - szögezi le póztalanul, éppoly keresetlenül, miként Yasmin is nyilatkozik az efféle lelki dolgokról. Később Vértesacsára költözött a család, s a szülők válását követően három lány élt együtt, a nagymama is velük lakik. Mostanra nevelőapai minőségben István képviseli az erősebbik nemet, s tiszteletben tartja Diána kialakított nevelési elveit.

- Soha nem éreztem Vértesacsán, hogy nem fogadna be a közösség, amíg velünk lakott, Yasmin édesapját sem kezelték idegennek. Igaz, ő is nyitott, barátságos személyiség volt. Sokat mesélt Irakról, s ha kérték, a háborúról, a kilenc testvéréről, a hazájáról - jellemzi Diána a faluba érkezésüket. - Karakterünkben különböztünk, két erős egyéniségként váltak szét útjaink. Szó volt róla, hogy Yasminnal visszaköltözünk Pestre, de az acsai iskolát szeretjük, s a lányom is sok barátra akadt. A középiskola még kettő vagy négy év - latolgatják együtt a jövőt.

- Édesapám azt szeretné, ha mérnök lennék, de engem inkább a régészet érdekel - mondja csillogó szemmel a kislány. - Egyiptom és a fáraók világa különösen! - lelkesül. Aztán jókat derülünk azon, hogy a népi táncosok között lánybetyárnak öltözött a minap, szenteste délutánján pedig pásztor lesz a templomi pásztorjátékon.

A Máriák és az angyalok alakítása után ezek sem állnak távol a szívétől.

Yasmin bólogat minderre, aztán a némileg bonyolult vallási és identitásbéli kérdésekre is természetesen felel. Komoly, érdeklődő s okos kislány, kitűnő tanuló. Német nyelvből, a kedvenc tantárgyából a vértesacsai német kisebbségi önkormányzattól elismerő oklevelet kapott már kétszer is. Persze a tanárok javaslatára, akik csupa jót mondanak róla. Másik kedvenc a matematika, s szívesen szerepel, versel.

- Nem vagyok megkeresztelve, még nem tudom, hogyan döntök majd később - mélázik el felnőttesen a kislány. - Édesapám muszlim, én pedig itt,Vértesacsán a helyi református közösségbe járok, Sándor Emma néni a hittantanárom. Előtte Mayer Melinda néni lelkész volt, őt is nagyon szerettem, de ők elköltöztek - sorolja.

Kérdezhetnék, minek kell feszegetni ezt a vallást, meg hittant, meg egyebet egy gyermeknél! Talán a karácsony miatt erőszakoljuk ? Nem, a Yasminnal való érdekes találkozás adta az apropóját mindennek, s ez a kislány a főszereplője a kedves történetnek.

A tabajdi református általános iskolában megtartott bibliai igemondó versenyen nemrégiben ugyanis ő lett az első a korosztályában, Bálám szamara históriájának élethű tolmácsolásáért.

- Négyéves óvodásként azzal jött haza még Budapesten, hogy református bibliaórát tartott nekik egy néni, s neki ez nagyon tetszik. Máskor is szeretett volna járni, s nekünk nem volt kifogásunk ellene - magyarázza Diána, s hozzáteszi, ő sincs megkeresztelve. - De igyekszem Jézus tanításai szerint élni és nevelni a lányomat is - szögezi le póztalanul, éppoly keresetlenül, miként Yasmin is nyilatkozik az efféle lelki dolgokról. Később Vértesacsára költözött a család, s a szülők válását követően három lány élt együtt, a nagymama is velük lakik. Mostanra nevelőapai minőségben István képviseli az erősebbik nemet, s tiszteletben tartja Diána kialakított nevelési elveit.

- Soha nem éreztem Vértesacsán, hogy nem fogadna be a közösség, amíg velünk lakott, Yasmin édesapját sem kezelték idegennek. Igaz, ő is nyitott, barátságos személyiség volt. Sokat mesélt Irakról, s ha kérték, a háborúról, a kilenc testvéréről, a hazájáról - jellemzi Diána a faluba érkezésüket. - Karakterünkben különböztünk, két erős egyéniségként váltak szét útjaink. Szó volt róla, hogy Yasminnal visszaköltözünk Pestre, de az acsai iskolát szeretjük, s a lányom is sok barátra akadt. A középiskola még kettő vagy négy év - latolgatják együtt a jövőt.

- Édesapám azt szeretné, ha mérnök lennék, de engem inkább a régészet érdekel - mondja csillogó szemmel a kislány. - Egyiptom és a fáraók világa különösen! - lelkesül. Aztán jókat derülünk azon, hogy a népi táncosok között lánybetyárnak öltözött a minap, szenteste délutánján pedig pásztor lesz a templomi pásztorjátékon.

A Máriák és az angyalok alakítása után ezek sem állnak távol a szívétől.

Yasmin bólogat minderre, aztán a némileg bonyolult vallási és identitásbéli kérdésekre is természetesen felel. Komoly, érdeklődő s okos kislány, kitűnő tanuló. Német nyelvből, a kedvenc tantárgyából a vértesacsai német kisebbségi önkormányzattól elismerő oklevelet kapott már kétszer is. Persze a tanárok javaslatára, akik csupa jót mondanak róla. Másik kedvenc a matematika, s szívesen szerepel, versel.

- Nem vagyok megkeresztelve, még nem tudom, hogyan döntök majd később - mélázik el felnőttesen a kislány. - Édesapám muszlim, én pedig itt,Vértesacsán a helyi református közösségbe járok, Sándor Emma néni a hittantanárom. Előtte Mayer Melinda néni lelkész volt, őt is nagyon szerettem, de ők elköltöztek - sorolja.

Kérdezhetnék, minek kell feszegetni ezt a vallást, meg hittant, meg egyebet egy gyermeknél! Talán a karácsony miatt erőszakoljuk ? Nem, a Yasminnal való érdekes találkozás adta az apropóját mindennek, s ez a kislány a főszereplője a kedves történetnek.

A tabajdi református általános iskolában megtartott bibliai igemondó versenyen nemrégiben ugyanis ő lett az első a korosztályában, Bálám szamara históriájának élethű tolmácsolásáért.

- Négyéves óvodásként azzal jött haza még Budapesten, hogy református bibliaórát tartott nekik egy néni, s neki ez nagyon tetszik. Máskor is szeretett volna járni, s nekünk nem volt kifogásunk ellene - magyarázza Diána, s hozzáteszi, ő sincs megkeresztelve. - De igyekszem Jézus tanításai szerint élni és nevelni a lányomat is - szögezi le póztalanul, éppoly keresetlenül, miként Yasmin is nyilatkozik az efféle lelki dolgokról. Később Vértesacsára költözött a család, s a szülők válását követően három lány élt együtt, a nagymama is velük lakik. Mostanra nevelőapai minőségben István képviseli az erősebbik nemet, s tiszteletben tartja Diána kialakított nevelési elveit.

- Soha nem éreztem Vértesacsán, hogy nem fogadna be a közösség, amíg velünk lakott, Yasmin édesapját sem kezelték idegennek. Igaz, ő is nyitott, barátságos személyiség volt. Sokat mesélt Irakról, s ha kérték, a háborúról, a kilenc testvéréről, a hazájáról - jellemzi Diána a faluba érkezésüket. - Karakterünkben különböztünk, két erős egyéniségként váltak szét útjaink. Szó volt róla, hogy Yasminnal visszaköltözünk Pestre, de az acsai iskolát szeretjük, s a lányom is sok barátra akadt. A középiskola még kettő vagy négy év - latolgatják együtt a jövőt.

- Édesapám azt szeretné, ha mérnök lennék, de engem inkább a régészet érdekel - mondja csillogó szemmel a kislány. - Egyiptom és a fáraók világa különösen! - lelkesül. Aztán jókat derülünk azon, hogy a népi táncosok között lánybetyárnak öltözött a minap, szenteste délutánján pedig pásztor lesz a templomi pásztorjátékon.

A Máriák és az angyalok alakítása után ezek sem állnak távol a szívétől.

- Nem vagyok megkeresztelve, még nem tudom, hogyan döntök majd később - mélázik el felnőttesen a kislány. - Édesapám muszlim, én pedig itt,Vértesacsán a helyi református közösségbe járok, Sándor Emma néni a hittantanárom. Előtte Mayer Melinda néni lelkész volt, őt is nagyon szerettem, de ők elköltöztek - sorolja.

Kérdezhetnék, minek kell feszegetni ezt a vallást, meg hittant, meg egyebet egy gyermeknél! Talán a karácsony miatt erőszakoljuk ? Nem, a Yasminnal való érdekes találkozás adta az apropóját mindennek, s ez a kislány a főszereplője a kedves történetnek.

A tabajdi református általános iskolában megtartott bibliai igemondó versenyen nemrégiben ugyanis ő lett az első a korosztályában, Bálám szamara históriájának élethű tolmácsolásáért.

- Négyéves óvodásként azzal jött haza még Budapesten, hogy református bibliaórát tartott nekik egy néni, s neki ez nagyon tetszik. Máskor is szeretett volna járni, s nekünk nem volt kifogásunk ellene - magyarázza Diána, s hozzáteszi, ő sincs megkeresztelve. - De igyekszem Jézus tanításai szerint élni és nevelni a lányomat is - szögezi le póztalanul, éppoly keresetlenül, miként Yasmin is nyilatkozik az efféle lelki dolgokról. Később Vértesacsára költözött a család, s a szülők válását követően három lány élt együtt, a nagymama is velük lakik. Mostanra nevelőapai minőségben István képviseli az erősebbik nemet, s tiszteletben tartja Diána kialakított nevelési elveit.

- Soha nem éreztem Vértesacsán, hogy nem fogadna be a közösség, amíg velünk lakott, Yasmin édesapját sem kezelték idegennek. Igaz, ő is nyitott, barátságos személyiség volt. Sokat mesélt Irakról, s ha kérték, a háborúról, a kilenc testvéréről, a hazájáról - jellemzi Diána a faluba érkezésüket. - Karakterünkben különböztünk, két erős egyéniségként váltak szét útjaink. Szó volt róla, hogy Yasminnal visszaköltözünk Pestre, de az acsai iskolát szeretjük, s a lányom is sok barátra akadt. A középiskola még kettő vagy négy év - latolgatják együtt a jövőt.

- Édesapám azt szeretné, ha mérnök lennék, de engem inkább a régészet érdekel - mondja csillogó szemmel a kislány. - Egyiptom és a fáraók világa különösen! - lelkesül. Aztán jókat derülünk azon, hogy a népi táncosok között lánybetyárnak öltözött a minap, szenteste délutánján pedig pásztor lesz a templomi pásztorjátékon.

A Máriák és az angyalok alakítása után ezek sem állnak távol a szívétől.

- Nem vagyok megkeresztelve, még nem tudom, hogyan döntök majd később - mélázik el felnőttesen a kislány. - Édesapám muszlim, én pedig itt,Vértesacsán a helyi református közösségbe járok, Sándor Emma néni a hittantanárom. Előtte Mayer Melinda néni lelkész volt, őt is nagyon szerettem, de ők elköltöztek - sorolja.

Kérdezhetnék, minek kell feszegetni ezt a vallást, meg hittant, meg egyebet egy gyermeknél! Talán a karácsony miatt erőszakoljuk ? Nem, a Yasminnal való érdekes találkozás adta az apropóját mindennek, s ez a kislány a főszereplője a kedves történetnek.

A tabajdi református általános iskolában megtartott bibliai igemondó versenyen nemrégiben ugyanis ő lett az első a korosztályában, Bálám szamara históriájának élethű tolmácsolásáért.

- Négyéves óvodásként azzal jött haza még Budapesten, hogy református bibliaórát tartott nekik egy néni, s neki ez nagyon tetszik. Máskor is szeretett volna járni, s nekünk nem volt kifogásunk ellene - magyarázza Diána, s hozzáteszi, ő sincs megkeresztelve. - De igyekszem Jézus tanításai szerint élni és nevelni a lányomat is - szögezi le póztalanul, éppoly keresetlenül, miként Yasmin is nyilatkozik az efféle lelki dolgokról. Később Vértesacsára költözött a család, s a szülők válását követően három lány élt együtt, a nagymama is velük lakik. Mostanra nevelőapai minőségben István képviseli az erősebbik nemet, s tiszteletben tartja Diána kialakított nevelési elveit.

- Soha nem éreztem Vértesacsán, hogy nem fogadna be a közösség, amíg velünk lakott, Yasmin édesapját sem kezelték idegennek. Igaz, ő is nyitott, barátságos személyiség volt. Sokat mesélt Irakról, s ha kérték, a háborúról, a kilenc testvéréről, a hazájáról - jellemzi Diána a faluba érkezésüket. - Karakterünkben különböztünk, két erős egyéniségként váltak szét útjaink. Szó volt róla, hogy Yasminnal visszaköltözünk Pestre, de az acsai iskolát szeretjük, s a lányom is sok barátra akadt. A középiskola még kettő vagy négy év - latolgatják együtt a jövőt.

- Édesapám azt szeretné, ha mérnök lennék, de engem inkább a régészet érdekel - mondja csillogó szemmel a kislány. - Egyiptom és a fáraók világa különösen! - lelkesül. Aztán jókat derülünk azon, hogy a népi táncosok között lánybetyárnak öltözött a minap, szenteste délutánján pedig pásztor lesz a templomi pásztorjátékon.

A Máriák és az angyalok alakítása után ezek sem állnak távol a szívétől.

Kérdezhetnék, minek kell feszegetni ezt a vallást, meg hittant, meg egyebet egy gyermeknél! Talán a karácsony miatt erőszakoljuk ? Nem, a Yasminnal való érdekes találkozás adta az apropóját mindennek, s ez a kislány a főszereplője a kedves történetnek.

A tabajdi református általános iskolában megtartott bibliai igemondó versenyen nemrégiben ugyanis ő lett az első a korosztályában, Bálám szamara históriájának élethű tolmácsolásáért.

- Négyéves óvodásként azzal jött haza még Budapesten, hogy református bibliaórát tartott nekik egy néni, s neki ez nagyon tetszik. Máskor is szeretett volna járni, s nekünk nem volt kifogásunk ellene - magyarázza Diána, s hozzáteszi, ő sincs megkeresztelve. - De igyekszem Jézus tanításai szerint élni és nevelni a lányomat is - szögezi le póztalanul, éppoly keresetlenül, miként Yasmin is nyilatkozik az efféle lelki dolgokról. Később Vértesacsára költözött a család, s a szülők válását követően három lány élt együtt, a nagymama is velük lakik. Mostanra nevelőapai minőségben István képviseli az erősebbik nemet, s tiszteletben tartja Diána kialakított nevelési elveit.

- Soha nem éreztem Vértesacsán, hogy nem fogadna be a közösség, amíg velünk lakott, Yasmin édesapját sem kezelték idegennek. Igaz, ő is nyitott, barátságos személyiség volt. Sokat mesélt Irakról, s ha kérték, a háborúról, a kilenc testvéréről, a hazájáról - jellemzi Diána a faluba érkezésüket. - Karakterünkben különböztünk, két erős egyéniségként váltak szét útjaink. Szó volt róla, hogy Yasminnal visszaköltözünk Pestre, de az acsai iskolát szeretjük, s a lányom is sok barátra akadt. A középiskola még kettő vagy négy év - latolgatják együtt a jövőt.

- Édesapám azt szeretné, ha mérnök lennék, de engem inkább a régészet érdekel - mondja csillogó szemmel a kislány. - Egyiptom és a fáraók világa különösen! - lelkesül. Aztán jókat derülünk azon, hogy a népi táncosok között lánybetyárnak öltözött a minap, szenteste délutánján pedig pásztor lesz a templomi pásztorjátékon.

A Máriák és az angyalok alakítása után ezek sem állnak távol a szívétől.

Kérdezhetnék, minek kell feszegetni ezt a vallást, meg hittant, meg egyebet egy gyermeknél! Talán a karácsony miatt erőszakoljuk ? Nem, a Yasminnal való érdekes találkozás adta az apropóját mindennek, s ez a kislány a főszereplője a kedves történetnek.

A tabajdi református általános iskolában megtartott bibliai igemondó versenyen nemrégiben ugyanis ő lett az első a korosztályában, Bálám szamara históriájának élethű tolmácsolásáért.

- Négyéves óvodásként azzal jött haza még Budapesten, hogy református bibliaórát tartott nekik egy néni, s neki ez nagyon tetszik. Máskor is szeretett volna járni, s nekünk nem volt kifogásunk ellene - magyarázza Diána, s hozzáteszi, ő sincs megkeresztelve. - De igyekszem Jézus tanításai szerint élni és nevelni a lányomat is - szögezi le póztalanul, éppoly keresetlenül, miként Yasmin is nyilatkozik az efféle lelki dolgokról. Később Vértesacsára költözött a család, s a szülők válását követően három lány élt együtt, a nagymama is velük lakik. Mostanra nevelőapai minőségben István képviseli az erősebbik nemet, s tiszteletben tartja Diána kialakított nevelési elveit.

- Soha nem éreztem Vértesacsán, hogy nem fogadna be a közösség, amíg velünk lakott, Yasmin édesapját sem kezelték idegennek. Igaz, ő is nyitott, barátságos személyiség volt. Sokat mesélt Irakról, s ha kérték, a háborúról, a kilenc testvéréről, a hazájáról - jellemzi Diána a faluba érkezésüket. - Karakterünkben különböztünk, két erős egyéniségként váltak szét útjaink. Szó volt róla, hogy Yasminnal visszaköltözünk Pestre, de az acsai iskolát szeretjük, s a lányom is sok barátra akadt. A középiskola még kettő vagy négy év - latolgatják együtt a jövőt.

- Édesapám azt szeretné, ha mérnök lennék, de engem inkább a régészet érdekel - mondja csillogó szemmel a kislány. - Egyiptom és a fáraók világa különösen! - lelkesül. Aztán jókat derülünk azon, hogy a népi táncosok között lánybetyárnak öltözött a minap, szenteste délutánján pedig pásztor lesz a templomi pásztorjátékon.

A Máriák és az angyalok alakítása után ezek sem állnak távol a szívétől.

A tabajdi református általános iskolában megtartott bibliai igemondó versenyen nemrégiben ugyanis ő lett az első a korosztályában, Bálám szamara históriájának élethű tolmácsolásáért.

- Négyéves óvodásként azzal jött haza még Budapesten, hogy református bibliaórát tartott nekik egy néni, s neki ez nagyon tetszik. Máskor is szeretett volna járni, s nekünk nem volt kifogásunk ellene - magyarázza Diána, s hozzáteszi, ő sincs megkeresztelve. - De igyekszem Jézus tanításai szerint élni és nevelni a lányomat is - szögezi le póztalanul, éppoly keresetlenül, miként Yasmin is nyilatkozik az efféle lelki dolgokról. Később Vértesacsára költözött a család, s a szülők válását követően három lány élt együtt, a nagymama is velük lakik. Mostanra nevelőapai minőségben István képviseli az erősebbik nemet, s tiszteletben tartja Diána kialakított nevelési elveit.

- Soha nem éreztem Vértesacsán, hogy nem fogadna be a közösség, amíg velünk lakott, Yasmin édesapját sem kezelték idegennek. Igaz, ő is nyitott, barátságos személyiség volt. Sokat mesélt Irakról, s ha kérték, a háborúról, a kilenc testvéréről, a hazájáról - jellemzi Diána a faluba érkezésüket. - Karakterünkben különböztünk, két erős egyéniségként váltak szét útjaink. Szó volt róla, hogy Yasminnal visszaköltözünk Pestre, de az acsai iskolát szeretjük, s a lányom is sok barátra akadt. A középiskola még kettő vagy négy év - latolgatják együtt a jövőt.

- Édesapám azt szeretné, ha mérnök lennék, de engem inkább a régészet érdekel - mondja csillogó szemmel a kislány. - Egyiptom és a fáraók világa különösen! - lelkesül. Aztán jókat derülünk azon, hogy a népi táncosok között lánybetyárnak öltözött a minap, szenteste délutánján pedig pásztor lesz a templomi pásztorjátékon.

A Máriák és az angyalok alakítása után ezek sem állnak távol a szívétől.

A tabajdi református általános iskolában megtartott bibliai igemondó versenyen nemrégiben ugyanis ő lett az első a korosztályában, Bálám szamara históriájának élethű tolmácsolásáért.

- Négyéves óvodásként azzal jött haza még Budapesten, hogy református bibliaórát tartott nekik egy néni, s neki ez nagyon tetszik. Máskor is szeretett volna járni, s nekünk nem volt kifogásunk ellene - magyarázza Diána, s hozzáteszi, ő sincs megkeresztelve. - De igyekszem Jézus tanításai szerint élni és nevelni a lányomat is - szögezi le póztalanul, éppoly keresetlenül, miként Yasmin is nyilatkozik az efféle lelki dolgokról. Később Vértesacsára költözött a család, s a szülők válását követően három lány élt együtt, a nagymama is velük lakik. Mostanra nevelőapai minőségben István képviseli az erősebbik nemet, s tiszteletben tartja Diána kialakított nevelési elveit.

- Soha nem éreztem Vértesacsán, hogy nem fogadna be a közösség, amíg velünk lakott, Yasmin édesapját sem kezelték idegennek. Igaz, ő is nyitott, barátságos személyiség volt. Sokat mesélt Irakról, s ha kérték, a háborúról, a kilenc testvéréről, a hazájáról - jellemzi Diána a faluba érkezésüket. - Karakterünkben különböztünk, két erős egyéniségként váltak szét útjaink. Szó volt róla, hogy Yasminnal visszaköltözünk Pestre, de az acsai iskolát szeretjük, s a lányom is sok barátra akadt. A középiskola még kettő vagy négy év - latolgatják együtt a jövőt.

- Édesapám azt szeretné, ha mérnök lennék, de engem inkább a régészet érdekel - mondja csillogó szemmel a kislány. - Egyiptom és a fáraók világa különösen! - lelkesül. Aztán jókat derülünk azon, hogy a népi táncosok között lánybetyárnak öltözött a minap, szenteste délutánján pedig pásztor lesz a templomi pásztorjátékon.

A Máriák és az angyalok alakítása után ezek sem állnak távol a szívétől.

- Négyéves óvodásként azzal jött haza még Budapesten, hogy református bibliaórát tartott nekik egy néni, s neki ez nagyon tetszik. Máskor is szeretett volna járni, s nekünk nem volt kifogásunk ellene - magyarázza Diána, s hozzáteszi, ő sincs megkeresztelve. - De igyekszem Jézus tanításai szerint élni és nevelni a lányomat is - szögezi le póztalanul, éppoly keresetlenül, miként Yasmin is nyilatkozik az efféle lelki dolgokról. Később Vértesacsára költözött a család, s a szülők válását követően három lány élt együtt, a nagymama is velük lakik. Mostanra nevelőapai minőségben István képviseli az erősebbik nemet, s tiszteletben tartja Diána kialakított nevelési elveit.

- Soha nem éreztem Vértesacsán, hogy nem fogadna be a közösség, amíg velünk lakott, Yasmin édesapját sem kezelték idegennek. Igaz, ő is nyitott, barátságos személyiség volt. Sokat mesélt Irakról, s ha kérték, a háborúról, a kilenc testvéréről, a hazájáról - jellemzi Diána a faluba érkezésüket. - Karakterünkben különböztünk, két erős egyéniségként váltak szét útjaink. Szó volt róla, hogy Yasminnal visszaköltözünk Pestre, de az acsai iskolát szeretjük, s a lányom is sok barátra akadt. A középiskola még kettő vagy négy év - latolgatják együtt a jövőt.

- Édesapám azt szeretné, ha mérnök lennék, de engem inkább a régészet érdekel - mondja csillogó szemmel a kislány. - Egyiptom és a fáraók világa különösen! - lelkesül. Aztán jókat derülünk azon, hogy a népi táncosok között lánybetyárnak öltözött a minap, szenteste délutánján pedig pásztor lesz a templomi pásztorjátékon.

A Máriák és az angyalok alakítása után ezek sem állnak távol a szívétől.

- Négyéves óvodásként azzal jött haza még Budapesten, hogy református bibliaórát tartott nekik egy néni, s neki ez nagyon tetszik. Máskor is szeretett volna járni, s nekünk nem volt kifogásunk ellene - magyarázza Diána, s hozzáteszi, ő sincs megkeresztelve. - De igyekszem Jézus tanításai szerint élni és nevelni a lányomat is - szögezi le póztalanul, éppoly keresetlenül, miként Yasmin is nyilatkozik az efféle lelki dolgokról. Később Vértesacsára költözött a család, s a szülők válását követően három lány élt együtt, a nagymama is velük lakik. Mostanra nevelőapai minőségben István képviseli az erősebbik nemet, s tiszteletben tartja Diána kialakított nevelési elveit.

- Soha nem éreztem Vértesacsán, hogy nem fogadna be a közösség, amíg velünk lakott, Yasmin édesapját sem kezelték idegennek. Igaz, ő is nyitott, barátságos személyiség volt. Sokat mesélt Irakról, s ha kérték, a háborúról, a kilenc testvéréről, a hazájáról - jellemzi Diána a faluba érkezésüket. - Karakterünkben különböztünk, két erős egyéniségként váltak szét útjaink. Szó volt róla, hogy Yasminnal visszaköltözünk Pestre, de az acsai iskolát szeretjük, s a lányom is sok barátra akadt. A középiskola még kettő vagy négy év - latolgatják együtt a jövőt.

- Édesapám azt szeretné, ha mérnök lennék, de engem inkább a régészet érdekel - mondja csillogó szemmel a kislány. - Egyiptom és a fáraók világa különösen! - lelkesül. Aztán jókat derülünk azon, hogy a népi táncosok között lánybetyárnak öltözött a minap, szenteste délutánján pedig pásztor lesz a templomi pásztorjátékon.

A Máriák és az angyalok alakítása után ezek sem állnak távol a szívétől.

- Soha nem éreztem Vértesacsán, hogy nem fogadna be a közösség, amíg velünk lakott, Yasmin édesapját sem kezelték idegennek. Igaz, ő is nyitott, barátságos személyiség volt. Sokat mesélt Irakról, s ha kérték, a háborúról, a kilenc testvéréről, a hazájáról - jellemzi Diána a faluba érkezésüket. - Karakterünkben különböztünk, két erős egyéniségként váltak szét útjaink. Szó volt róla, hogy Yasminnal visszaköltözünk Pestre, de az acsai iskolát szeretjük, s a lányom is sok barátra akadt. A középiskola még kettő vagy négy év - latolgatják együtt a jövőt.

- Édesapám azt szeretné, ha mérnök lennék, de engem inkább a régészet érdekel - mondja csillogó szemmel a kislány. - Egyiptom és a fáraók világa különösen! - lelkesül. Aztán jókat derülünk azon, hogy a népi táncosok között lánybetyárnak öltözött a minap, szenteste délutánján pedig pásztor lesz a templomi pásztorjátékon.

A Máriák és az angyalok alakítása után ezek sem állnak távol a szívétől.

- Soha nem éreztem Vértesacsán, hogy nem fogadna be a közösség, amíg velünk lakott, Yasmin édesapját sem kezelték idegennek. Igaz, ő is nyitott, barátságos személyiség volt. Sokat mesélt Irakról, s ha kérték, a háborúról, a kilenc testvéréről, a hazájáról - jellemzi Diána a faluba érkezésüket. - Karakterünkben különböztünk, két erős egyéniségként váltak szét útjaink. Szó volt róla, hogy Yasminnal visszaköltözünk Pestre, de az acsai iskolát szeretjük, s a lányom is sok barátra akadt. A középiskola még kettő vagy négy év - latolgatják együtt a jövőt.

- Édesapám azt szeretné, ha mérnök lennék, de engem inkább a régészet érdekel - mondja csillogó szemmel a kislány. - Egyiptom és a fáraók világa különösen! - lelkesül. Aztán jókat derülünk azon, hogy a népi táncosok között lánybetyárnak öltözött a minap, szenteste délutánján pedig pásztor lesz a templomi pásztorjátékon.

A Máriák és az angyalok alakítása után ezek sem állnak távol a szívétől.

- Édesapám azt szeretné, ha mérnök lennék, de engem inkább a régészet érdekel - mondja csillogó szemmel a kislány. - Egyiptom és a fáraók világa különösen! - lelkesül. Aztán jókat derülünk azon, hogy a népi táncosok között lánybetyárnak öltözött a minap, szenteste délutánján pedig pásztor lesz a templomi pásztorjátékon.

A Máriák és az angyalok alakítása után ezek sem állnak távol a szívétől.

- Édesapám azt szeretné, ha mérnök lennék, de engem inkább a régészet érdekel - mondja csillogó szemmel a kislány. - Egyiptom és a fáraók világa különösen! - lelkesül. Aztán jókat derülünk azon, hogy a népi táncosok között lánybetyárnak öltözött a minap, szenteste délutánján pedig pásztor lesz a templomi pásztorjátékon.

A Máriák és az angyalok alakítása után ezek sem állnak távol a szívétől.

A Máriák és az angyalok alakítása után ezek sem állnak távol a szívétől.

A Máriák és az angyalok alakítása után ezek sem állnak távol a szívétől.