Z, mint Z Generáció

Az Ipsos közelmúltban készült felmérése ebben segíthet. A tisztánlátás érdekében 8-16 éves fiúkkal és lányokkal beszélgettek, mellette tíz gyermekpszichológussal szakértői mélyinterjút is készítettek. A szülők, a felnőttek, a pedagógus számára szomorú megállapításokat is tartalmaz a felmérés: a Z generáció számára eltűnnek a minták. Nem tudnak felnézni az idősebbekre generációkra, mert szerintük nem náluk van a mai világban értékesnek tartott, a túléléshez szükséges tudás. Céljaik is polarizáltak, úgy tűnik, a 6-11 éveseknek még konkrét céljaik terveik vannak, tudják, mit akarnak felnőtt korukban csinálni. A 12-16 évesek egy része ezt viszi tovább, határozottan konkrét célok felé mennek, úton halad, és emögött valós teljesítménnyel a háta mögött van; miközben a másik részük halad sodródik az árral: „majd lesz valahogy”. A Z-generációnak nem vonzó 18 évesnél idősebbnek lenni. Régen a felnőtt kép mitikus vonzereje tűnt el kamaszkorban, most maga a felnőttkép tűnik el, válik homályosabbá.

Nem vonzó számukra a felnőtt lét, talán ez, valamint a kényelmi okok azt hozzák, hogy a gyerekek nem akarnak leválni a szüleikről. A szülőként sem egyszerű a helyzet kezelése. A konzervatívak – egyes megfogalmazás szerint „őskövületek” – ragaszkodnak a hagyományos szülői szerepekhez és a tekintélytisztelethez. A „jófejek” a gyereket barátnak tekintik, partneri viszony alakul ki köztük. Számukra felértékelődik ez a korszak, mert ez éppen azt adja, ami az ő életükből már teljesen hiányzik.

Az Ipsos felmérése azt is megállapítja, nem egy lázadó a Z generáció. Korábban a serdülők sokkal látványosabban lázadtak felléptek a szülői értékrenddel szemben, most inkább egyfajta passzív-agresszív ellenállás a jellemző. Nem a célok, csak az eszközök ellen lázadnak. csak az eszközök ellen. A Z generáció tagjai éncentrikusak, kevésbé nevezhetőek csapatjátékosoknak.

Ügyesebbek, érettebbek, nagyobb önállóságot követelnek maguknak. A való életben nagy a kockázata, hogyan tükrözi vissza őket egy másik társuk, az online világban nincs meg ez a könyörtelen feedback visszatükröződés. Ennek ellenére nagyon vonzó számukra a valós világ, valódi kapcsolatokkal. Offline szótlanok, online ömlik belőlük az információ. A közösségi oldalt inkább tükörnek használják, ami az állandó kapcsolat illúzióját adja egy offline magányos generációnak.

A kamaszkor az átélésről, az élmények intenzív megéléséről szól, csakhogy a gyors ingerek miatt nincs idő ezek feldolgozására, a kötődés kialakulására, emiatt frusztráltakká és bizonytalanokká válnak. Figyelemből kapnak keveset, azért vágynak rá, hogy megszólítsák, meghallgassák őket, kíváncsi legyen rájuk a felnőtt, ő mit gondol a világról, mit érez. El kell ismernünk, hogy tényleg jobban tudják, ismerik a mai világ egyes részeit, mint az gondoljuk. A számukra ismertnek és biztonságosnak tűnő online világból kiindulva kell az offline térbe világba vezetni/terelni őket. Mivel lassan belépnek a munka világába, nem árt tudni, a Z generáció tagjai gyorsak, hamar továbbállnak, felszínesebbek, egoistábbak, versengőbbek.

Akárcsak az elődeik (Y), egyszerre több feladatot is kezelni tudnak, de érzelmileg fogékonyabbak és jobban elkötelezhetők.

Nógrádi-Szabó Zoltán
az Ipsos kutatási igazgatója