Foglaló vagy előleg - az ördög a részletekben van

A foglaló (latinul: arrha) már a római jogban ismert, és alkalmazott jogi kategória volt. Tartalmilag ma is ugyanazt jelenti, mint régen: szerződést biztosító mellékkötelezettség.

A szerződés megkötésekor a kötelezettségvállalás jeléül foglalót lehet adni. Ez lehet meghatározott (pénz)összeg, de lehet más is, ingóság avagy értékpapír. A foglaló tárgyát (tulajdonképpen a pénzt) a szerződés megkötésekor át kell adni. Ha az átadás ekkor nem történt meg, a foglaló kikötése sem történt meg érvényesen. A foglalóra vonatkozó szabályok csak akkor alkalmazhatók, ha a foglalót érvényes szerződésben kötötték ki, az érvénytelen szerződést biztosító foglaló is érvénytelen. Az adásvételi szerződésben tehát kifejezetten rögzíteni kell, hogy a szerződéskötés biztosítékául, a szerződéskötéskor és foglaló jogcímén került átadásra az eladó részére az összeg, ami a vételár része. - Ezért az utólag átutalt összeg foglalónak nem minősülhet - szögezte le az ügyvédnő.

Ha a szerződést teljesítik, a foglalót a szolgáltatás ellenértékébe be kell számítani, ha pedig a foglaló a beszámításra nem alkalmas, vagy a szerződés olyan okból szűnik meg, amelyért egyik fél sem felelős, vagy mindkét fél felelős, a foglaló visszajár. A teljesítés meghiúsulásáért felelős személy az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót kétszeresen köteles visszatéríteni. A bírói gyakorlat a szolgáltatás ellenértékének 10 százaléka körüli összegét fogadja el megfelelő mértékű foglalónak, ettől azonban el lehet térni az összes körülmény gondos mérlegelése alapján.

Ha a teljesítés meghiúsulása annak a szerződő partnernek a hibájára vezethető vissza, aki a foglalót adta, a foglalót elveszíti, tehát a foglaló a másik szerződő partnernél marad.

A foglalóval szemben az előleg jogcímén átadott teljes összeg a szerződés bármely okból történő meghiúsulása esetén visszajár, hiszen azt nem biztosítékként, hanem a vételár részeként fizeték. Az előleg a vételár része, azonban ez nem biztosítja a szerződéskötést, nem is kell feltétlenül a szerződés megkötésével egyidejűleg az eladó részére átadni. Mértéke is bármekkora lehet a vételár egészéhez viszonyítva; azaz itt nincsen túlzott mérték, mint a foglaló esetében.

- Fontos, hogy a pénz megfizetésének jogcíme a szerződésből egyértelműen kitűnjék, és ajánlott az is, hogy a szerződésben rögzítsék: a felek tisztában vannak a jogcímmel, így a foglaló jogi természetével, azaz tudják, hogy milyen jogkövetkezmény mellett adnak át pénzt a szerződő partnernek - figyelmezte Lévai Nóra.