A mi megváltásunk

- Este anyukám hiába kérte, hogy feküdjek le időben, nem fogadtam neki szót. Reggel nagyon nyűgös voltam, nem tudtam felkelni, rossz kedvem volt, az iskolában nem tudtam figyelni, és mindenkivel rosszul bántam. Ezen akarok változtatni, azért választottam, hogy a második stációnál beszélek, amikor Jézus vállára vette keresztjét - mondta a tizenegyéves Visi Anita, aki mindennapi keresztjeinkről édesanyjával elmélkedett, miközben sokadmagával járta a keresztút állomásait. Tizenégy stációt. Minden stációnál más más család beszélt mindenapi gondjairól, dilemmáiról, javítandó rosszról és örömöt adó sikerekről. Tanúságtételek, személyes gondolatok voltak ezek, megosztva bukdácsolást, kétséget. 
Társat keresve a bizonytalanságban, erőt merítve mások tapasztalataiból. Negyedik éve rendezik meg virágvasárnap kisgyermekes családok számára a keresztutat a Sóstói parkerdőben. Főszervezője, Ugrits Jánosné Zsuzska álmodta meg egy péliföldszentkereszti kálváriánál tartott hittanos tábor emlékére. Jézus keresztútjának tizennégy stációját gyermekek játsszák el jelmezekbe bújva, az egyes stációk történéseit szüleikkel értelmezik mindennapi életükből vett példák segítségével. Az ő emlékezetükbe ez vési bele örök időkre húsvét igazi értelmét, örök misztériumát. Az egyes szerepeket a gyerekek maguk választják ki. Zsuzska elmondta, a fiúk közül legtöbben római katonák szeretnének lenni, csak a keresztrefeszítésnél rémülnek meg. A bibliai történet így válik számukra is valósággá.