Pátkai Molotov-koktélos támadás: továbbra is homályban

A falun átautózva este 9-kor meglepő csendességet tapasztalok, mintha mindenki behúzódott volna a házába. A támadásban érintett utcára fordulva aztán mindjárt más lesz a helyzet: tucatnyi rendőrjármű, beszélgető uniformisosok, odébb kordonos kontrollpont, táskaellenőrzés, személyi motozás, adatok rögzítése. Ezután már bejuthatunk a tulajdonképpeni helyszínre, az Árpád utcába, amelynek 44., 46. és 48-as számú házaira dobtak valakik üvegeket több mint egy évvel ezelőtt. Itt van a bírónő, az ülnökök, Gál Szilvia ügyész, a három vádlott polgárőr bilincsben, ügyvédjeik és azok asszisztensei, s persze a kíváncsi sajtó. A kordonon túl pedig még úgy félszázan fülelnek, hátha kiszűrődik valami a helyszínről.

Az érintett házakba belátni, az egyikben az ágyban két kisiskolás fekszik, orrukig húzták a paplant. A másik ház korlát nélküli erkélyén vagy nyolc ember szorong. Egy tanút hoznak szintén rabszíjon.

- Nem látom a sötétben, maga melyik tanú? P. Zoltán? Maga látta, mi volt annak az embernek az arcán, aki elfutott? - kérdi Édl Gabriella bíró. Tanú: - Harisnya volt. (Nem derült ki, milyen színű harisnyát viselhettek a támadók, s erre nem is kérdezett rá senki - a szerk.)

- Húzzanak az arcomra harisnyát! - kéri az elsőrendű vádlott, onnantól a ruhadarab torzította vonásokkal, bilincsben és térdsérülése miatt erősen bicegve követi az utasításokat - haladjon a házak felé, álljon háttal, sétáljon oda, takarja el a fejét fekete kabáttal.

- Felismertem, M. László volt, akit láttam - így a tanú.

- Akkor most hányat mutatok a kezemmel? - kérdi M. László 12 méterről. - Mert akkor ezt is látnia kellene.

A válasz kitérő. A vaksötétben az sem kivehető rendesen, hányan is álldogálnak amott. Pedig a helyszíni bizonyítási eljárásnak az lenne a célja, hogy megállapítsák: kétséget kizáróan azonosíthatók voltak-e akkor, a hétfőihez hasonló látási és időjárási viszonyok között a támadók?

A középső ház mögötti kiterjedt csalitos felől irgalmatlan, orrfacsaró bűz és füst jön, mintha műanyagot égetnének. Két egyenruhás utánanéz, erős lámpákkal pásztázzák a semmit, a bozótos nesztelen. Az erős holdfényben kutyák ugatnak. Egy asszony jön ki az egyik házból műanyag lavórral, két rendőr kíséretében vizet enged a kútból. Másikuk az egész eljárás jogosságát firtatja, hangjában nem kevés indulattal.

- Hogy legyek nyugodt? Holnap iskola, nem tudnak aludni a gyerekeim!

Aztán az ügyvédekkel kiabál, amiért újra és újra hasonló kérdéseket tesznek fel. Ennek ellenére több tisztázni való - ki merre futott pontosan, ki hol állt, mikor jött ki a házból és utána mit csinált, mi és kinek a szájából hangzott el a zűrzavarban? - továbbra is homályban marad, mivel a tanúk többedszer sem a kérdésre válaszolnak, illetve ellentmondóan nevezik meg az irányokat, a történtek egymásutániságát. Közbekiabálások is tarkítják az estét, mivel a tanúkat ingerültté teszik a folyton érkező kérdések.

A hidegben már mindenki toporog. A bírónő kéri, ujjai elgémberedése miatt hadd szignálja másnap a dokumentumokat. Mindjárt 11 óra.

A több emberen, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés kísérletével vádolt három polgárőr az eljárás kezdete óta előzetes letartóztatásban van, szabadlábon védekezésüket eddig minden alkalommal elutasította a bíróság. A per pénteken folytatódik.