Szétszórt forintok

Nagy János, az Észak-dunántúli MÉH Nyersanyaghasznosító Zrt. telepvezető-helyettese bokros teendői mellett szakít ránk egy kis időt, hogy körbevezessen minket a telepen. A szalag mellett szorgalmasan válogatják a munkások az újságpapírt és a szórólapot.

- A papírhulladék mennyisége tavasszal és ősszel az iskolai papírgyűjtések alkalmával növekszik meg a fehérvári telepen - kezdte  a telepvezető-helyettes. - Ebben az időszakban 50 tonna papírt válogatnak szét a a szalagmunkások, az átlagos mennyiség egyébként havonta körülbelül 25 tonna - folytatta.

Manapság már nem olyan nagy üzlet a papírgyűjtés. A gazdasági válság előtt akár 7- 8-10 forintot is adtak egy kilogrammért a MÉH-ben. Ma a napi ára az újságnak és a szórólapnak kilogrammonként 2 forint. - Hat-hét évvel ezelőtt kezdték a lomtalanítást az egyik városrészben, és a kitett papírt senki sem vitte el. Két fiatalember pedig csak erre szakosodott , még a gépkocsijuk utasterét is ezzel töltötték meg. Így a behozott hulladékból szép kis summát tudtak összeszedni - mesélte Nagy. A szakember szerint Budapest közelsége nem tesz jót a városi hulladékfeldolgozónak. - Több cég uralja a papírpiacot, nagy a konkurenciaharc. Akár pár forintos eltérés miatt is máshová viszik a több tonna papírt az iskolák, hogy több osztálypénzt gyűjtsenek össze maguknak.

Minőségbeli különbség van az újság és a szórólapok között. Feldolgozás szintjén csak az számít, hogy fekete vagy fehér a papír. Nagy János szerint a fényes anyagól készült szórólapok rosszabb minőségűek, mint az újságok. A MÉH-telepek az alacsony hazai árak miatt kénytelenek külföldön értékesíteni a feldolgozott papírt, amiből újabb és újabb szórólapok keletkezhetnek.

- A szórólapok készítése a nyomdai munkáknak csupán 5-6-7 százalékát teszik ki - mondta lapunknak Csillahó Róbert nyomdász, vezető gépmester. - Persze szórólap és szórólap között hatalmas különbségek vannak. Ha például egy autómárka új típust vezet be, egy-egy akciójánál a kiszórt példányszám elérheti az egymilliót is. De nem ez a jellemző. Sok brossúra készül a bankok, cégek számára, ezek ritkábban kerülnek a postaládákba, inkább a hivatalos helyiségekben terjesztik őket. Nagy piacot jelent a kampányidőszak, hiszen a politikai pártok bőven használják a meggyőzésnek ezt a formáját is - rövidesen jócskán lesz részünk ebben.

Ám az utcára kerülő szórólapok jelentős része nem igényel precíz nyomdai munkát. Ha például egy szűk lakókörzetben akarja egy vállalkozó felhívni magára a figyelmet, elegendő néhány száz lapot készíttetnie. Ezt megteheti gyorsfénymásolóval vagy lézernyomtatóval is, ehhez nem kell minőségi papír sem. Hiszen útja általában roppant rövid: a postaládából legtöbbször egyenest a kukába vezet. A költségek a minőséggel természetesen egyenes arányban vannak, de úgy általában jellemző, hogy a nyomdák a válság miatt nyomott áron kénytelenek dolgozni. Egy A4-es, 4 oldalas, 100 ezres példányszámú, jó minőségű, fényes papírra nyomott szórólap darabjára már lehet 9 forintért is vállalkozót találni.