Megemlékezés március 15-én

Először részletet láthattunk az 1990.március 15-i megemlékezés felvételéből, amelyre Giesz János polgármester utalt is az ünnepély megnyitóján. Elmondta, hogy 1848-tól kezdve az aktuális hatalom többféleképpen viszonyult ehhez a nemzeti ünnephez. Volt, hogy meg lehetett ünnepelni, és volt, hogy még beszélni sem lehetett róla. Az 1990-es ünnepség óta próbáljuk a községben méltó módon megtartani a megemlékezést. A polgármester párhuzamot vont 1848. április 11-e és az idei április 11-e között is. 1848-ban ezen a napon szentesítették az áprilisi törvényekben a 12 pontot, kötelező erejűvé téve a nép akaratát. Az idei április 11-e is sorsfordító lesz a magyarság történetében, hiszen választások lesznek.

A polgármester ünnepi szavai után az Esterházy Iskola tanulóinak, a Csákvári Alapfokú Művészetoktatási Intézmény növendékeinek színvonalas előadása következett. A történet az ifjú házas Petőfi és felesége, Szendrey Júlia koltói tartózkodásától indult, és a segesvári csatával ért véget. Az előadásba olyan ismert dalrészletek felvételeit iktatták be, mint például a Bánk bánból a Hazám, hazám c. dal Simándi József előadásában. A gyermekek színielőadásában nagy hangsúlyt kapott a mindenek feletti hazaszeretet megjelenítése a családi élet háttérbe szorításával, vagy akár az élet feláldozásával is.

Az ünnepélyen Hermann Róbert, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum igazgatója mondott beszédet. Történészként két érdekes momentumot ragadott meg. Először azt fejtegette, miért is fontos számunkra március 15-ét ünnepelni. Elsősorban azért, mert a forradalom kitörésével egy rendszerváltás kezdődött el: a feudalizmusból a polgári társadalom irányába mozdult el a magyarság. Másrészt annyi résztvevője volt a szabadságharcnak, hogy szinte minden magyar családot érintett. Hermann második témája az első március 15-e megünneplése volt. 1849-ben emlékeztek meg először a forradalomról, amelyhez nagy reményeket fűztek. A debreceni Nagy erdőben ökörsütéssel, fúvószenekarral ünnepeltek. Komárom ostrom alatt volt, mégis megtartották a megemlékezést. Péterváradon és Kolozsváron szintén nem feledkeztek el az előző évi események felelevenítéséről. Kossuth Lajos nem ünnepelt, a cibakházi táborban tartózkodott ezen a napon arra várva, hogy a magyar sereg ellentámadásba lendül. Petőfi szintén nem tudott ünnepelni, mert úton volt Kolozsvárról Debrecen felé. A történész megemlékezett a szabadságharcban résztvevő két csákvári katonáról - Vértesi Jánosról és testvéréről is, elmondva életútjukat.

Ezt követően - utolsó momentumként - a polgármester köszöntötte Szalma Jánost, aki kora délelőtt Székesfehérváron, a Fejér Megyei Közgyűlés ünnepélyén a női kézilabda sportágban végzett kiemelkedő szaktevékenységének elismeréseként Tersztyánszky Ödön Díjat vett át.
Az ünnepség a község központjában folytatódott, és az itt található hősi emlékműnél zárult koszorúzással, virágok elhelyezésével.
A megemlékezésen Sági Richárd vezetésével az újjáalakult Csákvári Fúvószenekari Egyesület játszott. A iskolai előadást Szakálné Dornyi Erzsébet és Jankyné Kővári Csilla általános iskolai pedagógusok, valamint Bécsiné Kramer Ágnes, a Csákvári Alapfokú Művészetoktatási Intézmény pedagógusa tanította be a gyerekeknek. Segítségükre volt ebben Takácsné Járosi Zsuzsanna és Tamásné Metlágel Ildikó. A dekorációról Pállné Klupács Ibolya és segítői gondoskodtak, a technikai feltételeket pedig Baranyainé Szente Tímeának és Németh Attilának köszönhettük.