2012.04.25. 04:59
A fiatalok jégkorongozóknak erős bajnokságokban kell edződniük
Székesfehérvár - A ljubljanai Divízió I-es világbajnokságon megszerzett harmadik helynek köszönhetően már a 19. a magyar hokiválogatott a világranglistán. A vb-ről Sofron István beszélt.
- Lehetett volna jobb is, de nem panaszkodhatom a vb-re, csakúgy, mint az egész szezonomra. Biztosan mehetett volna jobban a játék, belőhettem volna több helyzetet, de egy ötmeccses szériában nem mindig úgy jönnek össze a dolgok, ahogy mondjuk egy bajnokság során, huzamosabb idő alatt. Ráadásul a szlovénok és az osztrákok ismertek bennünket, készültek a sorunkra - értékelte saját teljesítményét Sofi, aki már egyértelműen a Sapa Fehérvár AV19 és a magyar válogatott húzóembere.
A jobbszélső produkciója nagyban hasonlít az egész csapatéhoz. Hogy miért? A mieinknek is voltak remek mérkőzései, időszakai Szlovéniában, aztán nagy tétnél semmi sem sikerült, a bravúros kezdés után visszaesett az együttes.
- A célt teljesítettük, a realitás az, hogy a szlovénok és az osztrákok erősebbek nálunk - folytatta Sofron. - Persze vegyesek az érzéseim, mert a japánok és az ukránok elleni sikert követően elhittük, hogy újra megtörténhet a bravúr és feljuthatunk.
Az álomból azonban felébredtünk, két sima vereség után a zárónapon még az életükért játszó britektől is kikaptunk. A fáradtság, vagy a lelki teher volt a probléma?
- Azt hiszem, a szlovénok és az osztrákok ellen is volt lehetőségünk, akadt fordulópontja a meccseknek. Magamra is mérges vagyok, mert ha a házigazdák 1-0-ás vezetésénél beütöm a szólót, akkor nem kerülünk kettős hátrányba és nem kapunk még kettőt... Az osztrákok ellen az utolsó harmad előtt még egy találat volt a hátrányunk, de túlságosan kinyíltunk, meg is büntettek minket érte. A britek elleni zárócsatát már csak a szurkolók miatt is sajnálom, akik elképesztő hangulatot teremtettek Ljubljanában, igazán hálásak lehetünk nekik.
Ami örvendetes, jónéhány fiatal remek formában hokizott, így van potenciál a csapatban, még akkor is, ha az aranygeneráció tagjai fogynak a keretben.
- A legfontosabb, hogy az én korosztályom, vagy az ifjabbak minél előbb erős bajnokságokban játszanak. Jó példa Bartalos, vagy Hári esete, akik Svédországban edződnek, jó lenne, ha szinte mindenki legalább EBEL-es szinten szerepelhetne.
