Hősökre emlékezett Ráckeresztúr

Virággal, gyertyagyújtással, főhajtással és könnyekkel gondoltak elsősorban a falú Hőseire. A Don partján hősi halált halt édesapára, férjre, a szibériai télben megfagyott testvérre, Doberdó harcterén elesett huszárra, ercsi felett lelőtt vadászpilótára, börtönökben sínylődő fiatalokra, a kuláknak bélyegzett szorgalmas emberekre, vagy a gázkamrák hőseire. Ők keresztúriak voltak, Ők hősök voltak.
Ezekért az elesett, eltűnt és ellehetetlenített testvérekért, honfitársakért imádkoztak a pünkösdvasárnapi misén a ráckeresztúri templomban. Az Ő emlékükre szólaltak meg délután négy órakor a templom harangjai, amikor a megemlékezés kezdetét vette.

A Himnusz eléneklése után, Garai Hanna és Kristóf Ági a Mosoly óvoda két kis óvodása, verset szavalt.


A megemlékezés ünnepi szónoka: Dr. Szentes-Mabda Katalin polgármester asszony volt.
Beszédében elmondta. „Mindazokat a nemzet hőseinek kell tekintenünk, akik akár fegyverrel, akár a nélkül, odaadóan szolgálták a hazát a végveszély óráiban, és akár az önkény megtorló intézkedéseit is vállalták”.
A HŐS szó: Szép, bátor, önfeláldozó, pozitív jelentésű.
Azonban mégis, mi emlékezők, amikor megállunk hősi halottaink emlékművénél, háborúkban elvesztett honfitársainkra emlékezünk, nem annyira ezt érezzük.
A háborúk kezdettől fogva nem a mi háborúink voltak. Idegen erők rontottak ránk, nagyhatalmak kezeltek minket játékszerként.
A háború, pusztulást, özvegyek, árvák sokaságát hagyta maga után.
Azoknak, akiket itt mi ma hősökként ünnepelünk, nem adatott meg a választás lehetősége. Küldetést kaptak, amelyet elvégeztek, akár életük feláldozásának árán is.
Vajon honnan kaptak erőt, kitartást, hitet, akaratot ahhoz, hogy emberfeletti tettüket elvégezzék?
Erőt kaptak a hitvesi levélből, picinyke gyerekük fényképéből, Isten és Haza iránti szeretetből, valamint abból az örökölt becsületből, amit a szülői házból vittek magukkal.
Mi, amikor itt Ráckeresztúron az elesett hősök emlékének tisztelgünk, tudjuk, hogy Ők ugyanúgy, ahogyan egykoron a spártai harcosok, megcselekedték, amit megkövetelt tőlük a haza.
Hőseink kőbe vésett nevei üzennek nekünk legyünk méltók hozzájuk, és mi is cselekedjük. meg, amit ma megkövetel a haza, a falu, a család. - fejezte be megemlékező beszédét a Polgármesterasszony.

Bor Ászok Dalárda egyesület dalcsokrot énekelt: Hazáról, háborúról, szerelemről, szabadságról, Hősökről szóltak.

Két vers következett a Petőfi Sándor általános iskola tanulóitól:
Kópis Dzsenifer és Bíró Dominik, mindketten 7. osztályba járnak.

Megemlékezés, a Boldogasszony anyánk ősi magyar himnusz eléneklésével ért véget. Az emlékhelyen elhelyezett gyertyák világa, a színes friss virágok illata és pompája, mind – mind, a hősök közelébe vitte az emlékezőt.