A hivatal segített, s visszautasítja a rosszindulatú rágalmazást

Június 9-én, hétvégi mellékletünkben írtunk a seregélyesi Hóbor Magdolna nehéz sorsáról, akinek édesapja menekülésre kényszerült az 1956-os forradalom után, s ezért elveszítette a családját.

Hóbor Magdolna az édesapját végül 1997-ben a Vöröskereszt segítségével találta meg. (A teljes történet itt elolvasható.) A cikk szereplője hányatott sorsának mesélése közben azt mondta: "Megpróbáltam az eredeti papírjait megszerezni, de a tapolcai hivatalban az arcomba röhögtek." Lapunk ezek után levelet kapott Tapolca  anyakönyvvezetőjétől, Kovács Tímeától, aki úgy érezte, személyét és hivatását is sértette ez a megállapítás.

Kovács Tímea többek között beszámolt róla: Horovitz Magdolna írásban fordult hatóságukhoz, személyesen soha nem találkozott riportunk szereplőjével. Ők is írásban tájékoztatták arról, hogy a törvények értelmében miként intézheti ügyeit és hogyan kaphatja meg eredeti születési adatairól szóló okiratot: ennek kiadására ugyanis a gyámhivatal jogosult. A tapolcai anyakönyvvezető közreműködésével Horovitz Magdolna aztán megkapta a gyámhivataltól a szükséges tájékoztatást, majd édesapja, Hóbor László hagyatéki ügye kapcsán igazolták az illetékes közjegyző kérésére a rokoni viszonyt. "Horovitz Magdolna tőlem csak segítséget kapott az érvényben lévő jogszabályoknak megfelelően", szögezte le lapunknak Kovács Tímea és egyben visszautasított minden rosszindulatú rágalmazást.

"Horovitz Magdolna 1956-os ügyben akar igazságtételt. Ez hatáskör és illetékesség hiányában Tapolca Város Anyakönyvvezetőjéhez nem tartozik. Tapolca város vezetése illő kegyelettel és tisztelettel ápolja 1956 és a forradalmi hősök, közreműködők emlékét, azonban mindezeken túl a köztisztviselők apolitikusan kell, hogy végezzék munkájukat. Bár Horovitz Magdolna úgy érzi, hogy nem kapott ügyéhez segítséget, a valóság egészen más", olvasható Kovács Tímea állásfoglalásában, amelynek megjelentetését kérte szerkesztőségünktől.