Lecsófesztivál - Hagyományos és új ízek, jó hangulat a belvárosban

 – Milyen volt? – kérdezték tőlem többen is vasárnap, olyanok, akik sem a lecsófesztiválra, sem a kirakodó vásár forgatagára nem voltak kíváncsiak. Szombaton nem tűnt fel a hiányuk, mert a Várkörúton és a belvárosban, a Liszt Ferenc utcában, az egész városközpontban mintha álló nap hömpölygött volna a tömeg, ismerősök köszöntötték egymást.

Székesfehérvár és a környező települések lakóinak egyik fele nézelődött, bográcsokba kukkantott, a másik fele főzött. Ki lecsót, ki mást, ki egy egész családnak, mások egy lakótelepnyi embernek. – Igazán jó lecsókat kóstoltunk – mondta a hét szakemberből álló zsűri egyik állandó tagja, Zámbó Sándor. – A díszítésre kellene jobban odafigyelni, mert az sem mindegy, hogy a jó ételt milyen körítéssel teszi az ember a vendége elé. A lecsók összeállítása változatos, kóstoltunk májasat, csirkéset is.

A Várkörút elején a tűzoltók ügyeskedtek német vendégeikkel, a színészek csapata a színházhoz közel, a vasalóháznál kapott helyet, de zsúfolt volt az út egészen a Budai úti kereszteződésig. Aki csak egyszer sétált végig a lecsó illatú utcán, nehezen tudta eldönteni, kinek is adná át a Sipos József emlékét őrző kupát, amely a legjobb lecsófőző csapatnak járt. A zsűri is két csoportban vállalta a kóstolást. Valószínűleg még szerencséjük is volt, hiszen nem kellett ötszáznegyven lecsóból egy-egy falatkát enniük, megoszlott a feladat. Az is igaz, hogy nem minden csapat vitte a bírálók elé a főztjét. Valóban változatos ételek készültek. Volt társaság, ahol az őrölt piros paprika mellé az oregano, a bors és egyéb zöldfűszerek is belekerültek a bográcsba a jóféle házi kolbász, a húsos kolozsvári szalonna és a megfelelő mennyiségben aprított vöröshagyma mellé.

A nyolc évvel ezelőtti első lecsófesztiválon valószínűleg nem sokan gondolták, hogy ekkora méretűre növi ki magát a gasztrotalálkozó. Akkoriban sokan azt hitték, hogy jó családi buli lesz, ahol esetleg a szomszédok is leülnek egymás mellé. Szombaton viszont – már nem először–, igazi nemzetközi kavalkáddal találkozhattunk a sörpadok, az asztalok körül, és mindenütt az volt a fontos, hogy akit megkínálnak az étellel, akivel koccintanak egyet a barátságra, a jövőbeni találkozásra, az jól érezze magát.

Hogy melyik csapatnál készült a legfinomabb lecsó, azt az idén is Vörös Sára, az idei Fehérvár Szépe keze választotta ki. A megkóstolt lecsókból huszat választott ki a zsűri, amelynek készítőit megillette az elismerés, akár a Sipi Emlékkupa is. A tálban összekeverték a csapatok sorszámait, a szépségkirálynő kihúzott egy számot. Ez az idén a csőszi Fatális fantázianevű csapat asztalszáma volt, akiknek Sipos Gábor adta át az emlékkupát. A fiatalemberek nagyobb társasággal főztek, de elmondták, mindhárman szakácsok. A kupa akár szakmai elismerés is lehet, bár a győztesek mögött még sorakozott tizenkilenc hasonlóan kiválóan főző, fűszerező, szívét, lelkét és minden földi jót a lecsóba tevő, lecsófesztiválhoz elkötelezett csapat. Az eredményhirdetésen – késett egy jó félórát, ez próbára tette az eredményre várók türelmét – jutalmazták a legszebb standot, a legszebb tálat összeállító csapatot is. Az ajándékokat Brájer Éva alpolgármester adta át.