Magyar ecsettel festették a feltámadást az olasz Ferrierében

Majd egy évig készültek a tanulmányrajzok még itthon, a keresztény világ legnagyobb misztériumáról, amelyről milliónyi műalkotás készült kétezer év alatt, a helyszínen azonban számos nehézséggel kellett szembenéznie Kárpáti Józsefnek, Maestro Karpatinak, ahogyan az ottaniak titulálták a művésztanárt. Lapunkban többször írtunk a Válban élő háromgyermekes édesapáról, pedagógusról, alkotóról, aki a martonvásári művészeti iskolában tanít, s nevezetes arról, hogy sok tehetség kerül ki a keze alól. Manapság, amikor praktikus „életrevalósági” tanácsokkal látják el szülők és nevelők az ifjúságot, s biztonságról és megélhetésről beszélnek, Kárpáti József éles szemmel figyeli, kiben szunnyad parányi vagy nagy tehetség, önmegvalósítási vágy, alkotói ambíció. Tereli őket, tanítja, biztatja, szakmai és érzelmi támogatást nyújt óráin nekik szakkörein, önképzőkörein – már harmadik évtizede.

Ferriere kisvárossal régi a kapcsolata martonvásári Művészeti Iskolának, Kárpáti József maga is vitt ki gyerekeket az ottani művészeti táborba.

- Önkéntesként szervez gyerekeknek, fiataloknak nyári kurzusokat Carlo de Voti, az egykori röplabdás sportoló, mára tehetségkutató jótevő. S ismertük a St. Giovanni Battista, azaz a Keresztelő Szent János templom plébánosát, a nagy tiszteletnek örvendő idős, ám rendkívül aktív atyát, don Giuseppe Calamarit. Ők kértek fel engem, hogy fessem meg templomuk mennyezetére a hitünk egyik alappillérét megtestesítő feltámadási jelenetet, ahogyan én elképzelem – foglalja össze az előzményeket a tanár úr. Lefogyott, megsápadt a megfeszített munkába és a felelősségbe, de amint lapozgatjuk a számítógépen a festés fázisait megörökítő képeket, kiszínesedik az arca. Védőnő felesége, Hajnalka pedig nemcsak férjét nélkülözte e nagy vállalkozás idején itthon, hiszen egyik gyermekük, a tehetséges Berta is édesapjával tartott az érettségi, s a sikeres felvételi után. Berta egy fiú-lány ikerpár „fele”, aki a szegedi egyetem képi ábrázolás szakára nyert felvételt.

- Fiatal felnőtt egykori tanítványaimat vittem magammal, akik mind a képzőművészet területén képzelik el jövőjüket – sorolja József. – Kárpáti Berta, a lányom, a Bodajkon végzett, festőnek készülő Katona Brigitta, Kuna Ágnes restaurátor hallgató és Vida László szintén festő növendék tartottak velem. A fal előkészítésében is magyar fiatalok segítettek, vakartak, gletteltek.

- A tizenhat méter magas templombelsőt felállványozták nekünk, s többnyire hanyatt fekve, nagyon kényelmetlen testhelyzetben festettünk úgy, hogy a kész képet nem láthattuk lentről, hiszen az állványzat eltakarta – avat be a műhelytitkokba a tradicionális stílusban alkotó művésztanár. Meséli, hogy amint kezdett kibontakozni a kép, alattuk a templomban kihelyezett perselybe egyre sűrűbben hullottak a pénzek, mert híre futott, hogy festik a bibliai jeleneteket, s az egyházközség gyűjtést végez. Ott sem minden templom gazdag!

Nagy kaland volt minden értelemben ez a vállalkozás! Ferriere históriája is érdekes, hiszen hogyan lehettek csupaszak egy katolikus olasz város templomának falai? Jócskán a tengerszint feletti, hegyek közt megbúvó városka a 60-as években csaknem elnéptelenedett, mert tönkrement a vasbánya. Így emlegetik röviden. Most inkább üdülővároska, ahol nyaranta 1500- 2000 körüli lakosa van, de télen alig százan maradnak. A templomot valamikor a 70-es években restaurálták, de a freskók festésére már nem jutott pénz, s nem is volt rá igény. Józsefék az ottani életritmust és hangulatot csodálták rendületlenül. Nagyjából mindenki ráér

- Persze úgy nem készültünk volna el, ahogyan ők gondolták – mosolyog, s a kávézók, éttermek, bisztrók latinos nyári lassú ritmusát bizonyító fotókról leolvasható az állítás igazsága. – Reggel héttől este nyolcig dolgoztunk, éppen csak ettünk.

A festés alapanyaga, technikája szintén magyar és régi-új találmány,  különlegesség! A Nógrád megyei Lencsés Zsolt olasz és magyar fejlesztésben dolgozott ki komplett technológiát freskófestésre. Nem szintetikus, hanem természetes, ásványi pigment alapú színeket hozott létre, amelyeket a meszes nedves falra hordanak fel. Tartós, nem fakul, s igen szép. Az alakok: Jézus, s a sírt őrző, menekülő katonák a mennyezeten helyezkednek el, közvetlen közelről torzítottak. Másként látszanak ugyanis lentről! Kárpáti József elismeri, ilyesmit maga sem alkotott soha, a fejében született meg a perspektivikus kép, s még a vázlatokon talán, de végül ott, a St. Giovanni Battista templom falain bontakoztak ki igazán szereplői. A függőleges falsíkot is betöltötték, hat apostol és Mária, s Keresztelő Szent János, amint a Jordánban kereszteli Jézust – ők kerültek a két lunetta, azaz festett álboltív ölelésébe, az ott fogant tervek és rögtöni megvalósítás szerint. József a piactéren, kávézókban szedte össze a karaktereket modellül, memóriájában elraktározva őket.

Az állvány lebontása után nagyokat nyelt mindenki, amint felpillantottak a kész műre. Don Giuseppe meghatottan simogatta tekintetével kedves templomának falait, ahol először vált „testté”, azaz látvánnyá az Ige.