Életcéllal, barátokkal

Mányon ünnepek, ajándékozási alkalmak előtt megszaporodnak a látogatók a Pro Vobis Műhelyben, s az önkormányzat is sokat vásárol náluk, mondja Ugron Zoltán polgármester. Nagyon büszke a község legnagyobb munkáltatójára, ahol húsznál többen dolgoznak, immáron tíz esztendeje.

– Igazi kis közösség alakult ki a műhelyben, ahová reggelente érkeznek az alkalmazottak. Beszélgetnek egymással, megosztják gondjaikat, örömüket, ami még a munkánál és a pénzkeresetnél is lényegesebb – hangsúlyozza Ugron Zoltán. Három műhelyben foglalatoskodik tizenhárom férfi és hét nő, különböző korúak. Keramikus, asztalos és szitanyomó profillal várják a megrendelőket. – Reggel imával kezdünk, utána elosztjuk a munkát, közösen ebédelünk, családias a hangulat – mondja Marlok Tamás, a műhely mányi vezetője. A pilisszentiváni pedagógus és hitoktató, hétgyermekes édesapa érzelmileg is elkötelezett a sérültek mellett.

A Premontrei Női Kanonok Rend alapította az alapítványt eredetileg, zsámbéki székhellyel. Mivel a bérekre nem kaphattak állami támogatást, felkeresték a piliscsabai székhelyű Fébé Nonprofit Közhasznú Kft.-t, aminek azóta telephelyeként működnek. Az egyház visszakapta hajdani iskoláját, ezt a helyi katolikus egyházközség ingyen rendelkezésre bocsátja. A műhely létrejöttéért sokat tett a zsámbéki Juhász Katalin nővér, s Holnapy Márton O. Praem pap-szerzetes. Az ő tevékenységét folytatja most Kelényi Tamás József O. Praem plébános.

A Magyar Madártani Egyesület egyik stabil megrendelőjük, madáretetőket, odúkat kérnek az asztalosoktól, akik boros és egyéb díszdobozokat is készítenek. És egy-egy bútort, például gyermekágyat, valamint asztalkát, kerítéselemeket, miegymást, amivel konkrétan bekopogtat valaki, hogy ő ilyet szeretne. A kerámia műhelyben nyakláncok, csuprok, méz- és mécsestartók kerülnek ki az égetőkemencéből, a szitanyomás is változatos munkákra inspirál. – A legtöbb alkalmazott mányi, de járnak a szomszédos településekről is – mondja Marlok Tamás. Vele együtt hárman vezetik, irányítják a kis társaságot, amelynek tagjai mind valamilyen fogyatékkal élnek, vagy súlyos betegségen estek át.

– Van, aki egyedül lakik, hónapszám sem nyitná rá senki az ajtót, itt talált közösségre, barátokra – fogalmazza meg az ilyen és ehhez hasonló munkahelyek misszióját a vezető. Minimálbért tudnak fizetni, bizony ez sem elhanyagolható szempont, hiszen a sérültek általában anyagilag sincsenek könnyű helyzetben. Ám ennél is lényegesebb a közeg, amelyben életcélt, feladatot, érzelmeket találnak az érintettek. S az alkotás örömét, kinek-kinek testre szabottan.