Életfogytig kosárlabda

Mondom neki beszélgetésünk kezdetén, ugye emlékszik az LGT nagy slágerére, amelynek a sorai nagyon illenek az ő helyzetére: "Ha nem bírod már elviselni azt, amiben vagy/Lépj ki mint egy rossz cipőből, ringasd el magad..."

Elringathatja  magát?

- Nem, de  tény, most más korszak következik. Lezárom az életem egy szakaszát, és egy másikat kell megtöltenem  másfajta tevékenységgel. Nem félek attól, hogy miután végleg nyugdíjba mentem, leülök a fotelba és a televíziót nézem. Az a gyors halált jelentené.

- De az életed a sport maga...

- Nehéz döntést hoztam meg, mert a kosárlabda az egész életemet végigkísérte. Nemcsak abban a 22 évben, amit vezetőként töltöttem el, 13 éves koromtól napjaim része volt ez a sport. Játékosként, edzőként, aztán vezetőként. Nehéz lesz elszakadni, de az eszem azt mondta, ezt kell tennem. A meccsekre járok majd, mert a sportágat a visszavonulásom ellenére is szeretem.

Nagy Gáborról alighanem az utolsó fotó készült tegnap az elnöki irodában (Fotó: Nagy Norbert)

- Mi volt a legnagyobb sikered  játékosként?

- Az Építők a város második számú együttese volt a Videoton SC mögött, ráadásul a Vidinek erős anyagi és politikai háttere volt, az Építőkkel hol NB I-es, hol NB II-esek voltunk. A legnagyobb siker katonaként ért. A Bp. Honvédban játszottam, bajnokok lettünk, bár ahhoz édeskevés közöm volt, hiszen a cserepadot koptattam. Büszke voltam rá, hogy Banna Valér és a többiek játszótársa lehettem.

- És edzőként?

- A csapatunk akkor is a Videoton árnyékában élt. Nagy sikernek számított, hogy B-csoportosként a Magyar Kupa négyes döntőjébe jutottunk. Negyedikek lettünk, de az akkor is nagy szó volt! Az A-csoport küszöbén álltunk, amikor átvettem a klub vezetését.

- Vezetőként az első bajnoki arany, vagy az összes jelentette a mindent?

- Az első arany volt a legnagyobb siker és élmény, rengeteget dolgoztunk érte. Nagyon nehéz volt áttörni azt a falat, amit a Honvéd, a ZTE, a Szolnok és Körmend jelentett abban az időben. Elnökként büszke vagyok arra is, hogy majdnem az összes szakosztályunkat megmentettük a viharos '90-es évek elején.

- Az aranykorban sok irigyed volt. Hogyan tudtad ezt kezelni?

- Tudomásul vettem, de nem foglalkoztam vele. Az igaztalan támadásokat a konkurencia részéről nehezebben viseltem el, ám mit tehettem? Pedig a szövetség alelnöki, a Liga elnöki posztjára sem magam pályáztam, a csapatok választottak meg. Azt vallom, mások inkorrektsége nem mentesít a korrektség alól.

- Elnökként  helyesen  megtartottad a három lépés távolságot, de a beosztottaiddal igyekeztél emberséges lenni. Többekben mégis a három lépés távolság maradt meg...

- Remélem, nem erre emlékeznek majd! Igyekeztem jó kapcsolatot ápolni a játékosaimmal, munkatársaimmal. Lám, nemrég Fehérváron járt Dimitrij Trusin, és jó barátokként köszöntöttük egymást. Ha az ember haverként része a közösségnek, nem tudja vezetni azt, kell hát némi távolság.

- Vezetőként kik voltak, akik a legközelebb kerültek hozzád?

- Játékosként az első légiós Zdenek Böhmmel - akinek edzője is voltam - a család is jó kapcsolatot tartott. Közel álltak hozzám az orosz játékosok, hatalmas lelkük miatt is, de elmondhatom ezt Lance Bankstől, Robert Shannonról, Dávid Kornélról. A magyarok közül azt gondolom, mindenkivel normális volt a viszonyom.

- Keretes történet a tied: 1990-ben a sport nehéz helyzetében vetted át a klubot, és most sem könnyű, amikor átadod... Ideje volt kiszállni?

- Nem ez motivált! Sajnos 1990-ben, a rendszerváltás idején a sport a nulláról kezdett mindent. Ma jobb a helyzet, bár nem ideális. A szponzorok nem tolakodnak, szerencsére nagy segítség a város támogatása - köszönet érte -, de szponzorok nélkül ez nem mehet hosszabb távon így. 

- Gyomorszorító lehetett amikor barátod, Minárovits János a recesszió miatt kénytelen volt megválni a kosárlabdától...

- A recesszió mindenki tragédiája volt. Barátként tényleg gyomorszorító volt mindezt megélni.

- Az utód személye csak januárban derül ki?

- Van jelöltünk, aki bírja a polgármester úr támogatását is. Demokratikusan akarunk eljárni, addig nem nevezzük meg a jelölt személyét, amíg a közgyűlés nem választja meg.

Életút

Nagy Gábor 1949. január 28-án Székesfehérváron született
A Közgazdasági Technikumot és a TF edző szakát végezte el.
A Bp. Honvéd csapatával 1970-ben magyar bajnok. Az Albacomp együttese vezetésével 1998, 1999, és 2000-ben magyar bajnok. A Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének alelnöke 14 évig, az NB I-es  férfi Liga elnöke 8 éven át. A MOB Sportegyesületi Bizottsága tagja.