Egy testvérviszály szomorú vége

A történet úgy kezdődött - legalábbis e sorok írója számára -, hogy jött egy elektronikus levél a  szerkesztőségbe, amiben egy nő arra hívta fel a figyelmet, hogy kedves barátnőjét a székesfehérvári lakásából ki fogják lakoltatni. A levél írója - aki amúgy Siófokon él és csupán segíteni kívánt fehérvári barátnőjének - kérte, hogy a nyilvánosság erejével próbáljunk odahatni és adjunk publicitást a szerinte  felháborító történetnek.

Mint minden olvasói levélre, erre is rámozdultunk, felhívtuk az érintett fehérvári barátnőt. Szabó Jánosné - így hívják történetünk főszereplőjét -  a telefonban elpanaszolta, hogy a testvérei kisemmizték őt, a bíróság megsemmisítette azt a  jogerős közjegyzői végzést, ami szerint ő nem tartozik a testvéreinek, hogy a kilakoltatás szerinte törvénytelen, a házbeli szomszédok mellette állnak és nagyon sajnálják őt, és nem tudja, mi lesz vele és a fiával, aki egyébként nagyon beteg, pszichiátriai kezelésre szorul...

Szabó Jánosné kényszeredett mosollyal állt a fényképezőgép elé: - Visznek mindent... (Fotó: Zsigó Ferenc)

A március 4-ére kiírt kilakoltatás végül elmaradt, mert az önálló bírósági végrehajtó, Wölfinger Ottó, úgy döntött a sajtóban is terjengő hírek hatására, hogy halasztani kell, mert a parlamentben arra készülnek a honatyák, hogy meghosszabbítsák a kilakoltatási moratóriumot. Ebből aztán semmi nem lett, így újra kiírták a kilakoltatást, amire a múlt héten sor is került.  Igaz, Szabóné még ekkor sem pakolta össze személyes cuccait, bízott valamiben...

A végrehajtó a múlt héten telefonált: - Múltkori találkozásunkkor megígértem, hogy jelentkezem, ha újra kiírjuk a végrehajtást, ez most megtörtént - mondta Wölfinger Ottó. Hozzátette, hogy már a múlt alkalommal is be kellett volna fejeznie az eljárást, de tekintettel volt a hírekre, amik az esetleges moratórium-hosszabbításról szóltak.  Törvényes lett volna az érvényes jogszabályok szerint akkor is a kilakoltatás, nem is tudom, miért haboztam... - fogalmazott a végrehajtó.

Csukovics Norbert több mint két évvel ezelőtt vásárolta meg egy végrehajtási eljárás keretében a Csanádi téri kétszobás lakást. A közel 6,5 milliós vételárat kifizette, bár tudta, hogy lakott ingatlanról van szó, és nem lesz egyszerű birtokba kerülni. Azt azonban ő sem gondolta, hogy ilyen sokáig kell várnia arra, hogy jogos tulajdonát megkapja. 
- Kétszer is volt végrehajtás, mindkétszer itt voltam, előleget fizettem, utána a teljes vételárat leróttam, szeretnék végre hozzájutni a jogos tulajdonomhoz - mondta Csukovics Norbert.

- Ez egy lakásmaffia, mindenki ellenem van, csak a szomszédokra számíthatok, ők tudják, milyen életet élek. A férjem felakasztotta magát az előző végrehajtó zaklatásai miatt, az elmúlt évek kálváriája oda vezetett, hogy 40 éves fiam pszichiátriai kezelésre szorul -  fogalmazott Szabóné a múlt héten, miközben bútorait rakták fel a teherautóra a végrehajtó által megrendelt rakodómunkások.  Hol fognak aludni a fiával ma éjjel? - tettük fel a kérdést, amire rejtélyes mosoly kíséretében ez volt a válasz:  "Majdcsak megszán valaki..."

A lakásból kihordott holmit egy hónapig tárolja a vevő (szívességből), aztán azt is elárverezik (Fotó: Zsigó Ferenc)

Szabóné mindenkitől kölcsönkért, nekem is tartozik - mondta Darvas Sándor  lakóházi közös képviselő, hozzátéve, hogy az asszony nem csak a közös költséget nem fizeti már jó ideje, de közműtartozása is tetemes, fizetési hajlandóságot sem mutat. A Széphő Zrt. felé is közel 800 ezer, a társasháznak is mintegy 150 ezer forintos tartozást tartunk nyilván - mondta Darvas Sándor. A közös képviselő is úgy tudja, hogy Szabónénak a testvéreivel van jogvitája - ami még nem dőlt el a bíróságon -, ezért került ilyen helyzetbe. 

- Én megörököltem ezt az ügyet, mert Szabóné az elődömet, a korábbi végrehajtót is beperelte - mondta Wölfinger Ottó önálló bírósági végrehajtó, aki szerint nonszensz, hogy valakit azért pereljenek be, mert a munkáját végzi. Szabónét és fiát végül a múlt héten kirakták a lakásból. Annak ellenére, hogy a végrehajtó elleni nem vagyoni kártérítést célzó polgári perben még nincs ítélet. De ez a két ügy talán nem is függ össze...

Szerintem - jegyzet

Ha az ember önszántából adja el a házát, az sem jó érzés,  ha  kényszerűségből kénytelen megválni tőle, az pláne nem az. Ha viszont valakinek szándéka ellenére veszik el az otthonát, az mindennél borzasztóbb lehet. Különösen akkor fájhat az ilyesmi, ha önhibánkon kívül kerültünk bajba, ha a fejünk feletti államközi és nemzetközi tőkepiaci körülmények változtak meg úgy, hogy emiatt mi kerültünk bajba. A devizahitelesek jelentős többsége ilyen, nem ők tehetnek arról, ahogy az árfolyamok alakultak. Rá lehet fogni persze a helyzetre, hogy benne volt a kockázat, ezzel mindenkinek számolnia kellett volna. A vitának még nincs vége, próbaperkísérletek is szólnak erről, kormányzati megnyilatkozások is próbálják védeni az adósokat, nem tudni, mi lesz...Egy biztos: aki önhibájából került bajba, azt senki nem menti meg. Talán csak a szomszédok...