Egyszerű képlet a hitelről

Ez a kezdeményezés eddig elég gyászosan teljesített - és akkor még finoman fogalmazok. Nem is lehetett ez másként, hiszen nem az alap-problémát kezeli.

Magyarországon ma milliók billegnek a nyomor és a teljes kilátástalanság határán, többségük korábban felvett devizahitele miatt. Nyomorúságos helyzetükre sok szélhámos, önjelölt megváltó, jó szándékú futóbolond és politikai kalandor is rátelepült. Zavaros összeesküvés elméletek, minden valóságalapot nélkülöző internetes videók keringenek - és meg is értem azokat, akik utolsó szalmaszálként ilyesmikbe kapaszkodnak. Én is majdnem belerokkanok a közel duplájára nőtt autórészletbe, s hol vagyok még azokhoz, akiknek életük munkája van veszélyben?

Néhány dolgot azonban - anélkül, hogy a politikai felelősséget most vizsgálnánk - érdemes világosan látni!

A legfontosabb az, hogy a hitelt vissza kell fizetni, s aki azt mondja, hogy nem, az hazudik, végső soron - szándékától függetlenül - rosszat akar nekünk. A devizahitelt felvevő magyar polgárok nem agyalágyultak, ahogy sokan sugallják. A  forinthitel hosszú évekig olyan drága volt, hogy sokaknak egyszerűen nem volt más választása. Tisztában kell lenni azzal is, hogy nincs generális megoldás. Ahány hitel, annyiféle és az is csak a lényegről tereli el a figyelmet, aki azt próbálja meg elhitetni, hogy a bankok és a végrehajtók összeesküvése áll a háttérben, s egy huszáros vágással majd valami pusztai robinhúd mindent megold.

Lenne persze megoldás, amelyik - amellett, hogy egyszerű - rendszer- és jogszerű is. Ha a devizaárfolyamok visszatérnének a pár évvel ezelőtti értékek környékére, mondjuk, a svájci frank a mai 250 helyett ismét 170 forint körül lenne, a hitelesek problémái egy csapásra megoldódnának. Ehhez pedig nem lenne szükség egyébre, mint jó gazdaságpolitikára. A többi szemfényvesztés.