Veder vízből frissülnek a lányok a Nyárádmentén húsvét hétfőn

Nyárádszereda, a hajdani Marosszék legrégibb és egyetlen mezővárosa 2003-ban méltán kapta vissza e rangot, hiszen a Nyárádmente legjelentősebb közigazgatási, gazdasági, kereskedelmi és persze kulturális központja volt és maradt napjainkig. Nevezték már Marosszeredának, Szegény-Szeredának is. Nyárádszereda gazdag történelmi múltra és hagyományokra épülő kulturális életébe a Dunántúlon élők is belekóstolhattak, a különleges vidéknek, Erdélynek az ízét hozta el a Bekecs Néptáncegyüttes.

– Rengeteg húsvéti szokásunk van, melyek idővel megjelennek majd színpadi produkcióinkban. Van is miből táplálkoznunk, hiszen a társulat a Nyárádmentéről, Marosvásárhelyről, Nyárádszereda és környékéről való, 26 tagot számlálunk. Ezen a vidéken még mindig él a hagyomány, persze különböző falvakban másként ünnepelnek. Húsvét vasárnapján hagyományos istentiszteletet tartanak, s akkor véget ér a böjt is a katolikusoknál. Este aztán bált rendeznek a falvakban. Van olyan település, ahol három napig is eltart a bál, például a nyárádmenti Szentháromságon. Azok a fiatalok, akik katonasorba valók – bár ma már nem mennek –, megszervezik a bált, s gyűjtenek tojást, szalonnát, bort. Miközben muzsikaszóval végigvonulnak a falunk, hívogatnak a mulatságba – mesélte Benő Barna, a Székesfehérváron is bemutatott darab koreográfusa.

A Bekecs Néptáncegyüttes a Csongor és Tünde című táncelőadást mutatta be Fehérváron, jótékony céllal (Fotó: Lovász Lilla)

Elárulta, Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéje a vizsgamunkája volt, tánckoreográfusnak tanult, ezért is hozta el olyan nagy örömmel Fehérvárra. Hozzáfűzte, Székesfehérvárt követően Móron, Nyárádszereda testvérvárosában, végül pedig Sopronban is fellépnek, s nagypénteken utaznak csak haza, a húsvétot már otthon ünnepelik. Talán elmennek „fenyőzni” is.

– A legények azoknak a lányoknak a kapujába, ahová húsvét hétfőn elmennek locsolni, fenyőágat akasztanak vasárnap, másnap pedig csapatostul kérnek bebocsáttatást. Így a lányok tudják, hány locsolójuk lesz, s készülnek zsebkendővel, hímes tojással. Aminek elkészítése az asszonyok, lányok dolga. Vidéken a házaknál régen természetes anyagokkal festették a tojásokat, például hagyma héjával, zöld dió főzetével. A tojás írásának, azaz a minták készítésének legegyszerűbb módja pedig az volt, ha a mintát viasszal készítették el, majd a tojást festékbe mártották. Így a mintát a viasz miatt nem fogta be a festék. Sok nagymama még ma is így készíti a hímes tojást – mondta Barna.

– Van, ahol a lányok fel is díszítik a kapuba tűzött fenyőágat. S akinek komoly udvarlója van, egy egész fenyőtetőt díszíthet fel. A vénlányok már nem ilyen szerencsések, nekik egy zsup kórét visznek a legények, tehát egy kötés kórét tesznek fenyőág vagy virág helyett a kapuba – mesélte Benő Barna mosolyogva. Majd elárulta, a társulat legényei is szívesen mennek locsolni, de van, aki modernizálódott közöttük, s kölnivizet használ.

– Szívesen ápoljuk a hagyományainkat, úgy tartjuk, az a jó, ha veder vízből frissülnek a lányok – mondta a Bekecs ifjú koreográfusa.