2013.04.19. 15:19
Föld és ég között - Kőnig Frigyes fehérvári tárlatáról
Kőnig Frigyes művészi attitűdjére a tudományos alapú vizsgálódás, a kutatás, a tapasztalatokon alapuló megismerés, a kísérletezés jellemző. Így kezdődik a Szent István Király Múzeum kiállítási ismertetője.
Mindez azonban egy kicsit "tudományos", még ha nyilvánvalóan igaz is. Mert az Országzászló téri épületben június 9-ig látható kiállítás leginkább a tudományon túli jelentésével, hatásával érinti meg az embert. Kékes-fehéres árnyalataival vagy éppen azok ellenére a képek valamiféle melegséget árasztanak, s noha "főszereplői" a kövek, jobban mondva az oszlopok, mégis odaképzeljük melléjük az embert. Az építkezést, a stabilitást, hiszen mégiscsak szeretnénk valamiféle rend szerint élni. (Tágabb kultúrtörténeti és személyes összefüggéseket is kereshetünk, ezekről is szólt Kovalovszky Márta művészettörténész kitűnő megnyitójában.)
Kőnig Frigyes képzőművész és Kovalovszky Márta művészettörténész a megnyitón (Fotó: Lovász Lilla)
Ő is említette a zadari hatást, szemlélődést, kutakodást. De erről hallgassuk magát az alkotót, Kőnig Frigyes képzőművészt.
- Zadarban sétáltunk néhány éve, a Szent Donát templomnál, amely az antik szakrális központ helyén épült a bizánci korban, mégpedig a korábbi, római kori templomból. Különösen érdekes, hogy látható a templom fundamentuma, abban pedig világosan érzékelhetőek, felfedezhetőek az antik építészet elemei. Oszlopok, padozatok, faragott részletek, kannelúrás oszloptöredékek. Megdöbbentő látni, ahogyan a régi szakrális központ helyén egy másik épült, és mint egy oszlop nő ki az új templom a régi kövek közül. Annyira inspiráló, különleges élmény volt ez, hogy gyakorlatilag a mai napig foglalkoztat, ahogyan az idő és a történelem különböző rétegei szerves egységet alkotnak.
A nyáron egy kőszobor is elkészül a sorozatból, a makettje látható a kiállításon. Hvar szigetén, egy kikötő mólójára kerül. A horvát művészek észrevették Kőnig törekvéseit, Zágrábban egy évvel ezelőtt rendeztek is egy kiállítást, amely az addig készült anyagot mutatta be, azóta persze számos mű gazdagította a sorozatot.
Olyanok ezek az oszlopok, mintha maguktól nőnének ki a földből, említem meg. Kőnig Frigyes rábólint.
- A kőnél kevés reménytelenebb anyag van, ha a természetben látjuk. Nehéz, és csak hever ott a földön. Abban a pillanatban viszont, amikor az ember felállítja, életet kap, és a gravitáció törvényeivel szembe megy, összeköttetést képez a föld és az ég között. Elképesztő tulajdonsága ez az építészetnek, és amióta az emberi történelmet számolják, azóta láthatjuk ezeket a törekvéseket, amelyekkel már az őskori ember a hihetetlenül nehéz kőtömbökkel próbálkozott - mondja Kőnig.
A képek kékesfehér árnyalatáról is kérdeztem:
- Mindenféle élet a tengerből jön, melynek színe sokféle lehet, de kék az egyezményes "meghatározás". Ha a víz felszíne nyugodt, akkor sima felületet képez, ha azonban valami felülről beleesik, akár egy csepp víz, ritmus alakul ki a felszínen, bizonyos törvényszerűségek alapján létrejövő ismétlődés. Messzemenően emlékeztet a kőbe vésett kannelúrák világára. A mészkő, a tenger, Zadar, azt hiszem, érthető a kapcsolat. Roppant érdekesek a kikötők is, ahol a különböző kultúrák népei ideiglenesen kikötötték hajóikat. A kötelek, zsinórok kidörzsölték a kemény követ, és az időnek ezek a lenyomatai is nagyon inspirálóak. A múltat lehet valami nagyon távoli dolognak tekinteni, amihez nincs közünk, de ha elkezdünk rajta gondolkodni, nagyon is a közelébe kerülhetünk.