Áhítatos ünnep: körmenet és mise Szent István halálának évfordulóján

Budapestről kísérték szerdán a koronaőrök Székesfehérvárra a Szent Jobbot, amely nem csupán a magyar katolikusok által tisztelt ereklye. Államalapító királyunk testétől elválasztott jobb keze ezer éven át megmenekült a pusztulástól, a háborúk és hatalmi viszályok közepette sem veszett nyoma, s az enyészet sem győzött rajta. „A Bibliában a jobb kéz a cselekvő erő kifejezése” – hangsúlyozta Erdő Péter bíboros a romterületen felépített oltárnál, a sokaság előtt tartott szabadtéri miséjén. „Szent István a keresztény hit erejével tudta kivívni azt a bizalmat, ami független országának tartósan helyet teremtett a nemzetek családjában” – tette hozzá. Áhítattal ünnepelt a város, rengetegen zarándokoltak el az ősi emlékhelyre.

Szent István elevenen él a magyar nép lelkében, mondta Spányi Antal megyés püspök, míg hosszú sorokban, csöndesen, halkan beszélgetve vártak bebocsátásra a hétköznapból ünnepire váltott órákban az emberek a Bazilikába, hogy közelről láthassák az oltár előtt a Szent Jobbot.

Államalapító királyunk 975 évvel ezelőtt, augusztus 14-én ajánlotta fel Szűz Máriának az országot, s másnap, Nagyboldogasszony napján maga is megtért teremtőjéhez. Az európai formátumú uralkodó mély gyászban volt, fia, trónjának várományosa, a később szintén szentté avatott Imre tragikus balesetben elhunyt, s a megtört apa kereste, ki folytathatná életművét. Amint a mai ünnepen többször is elhangzott: a király az ég felé fordult bánatában megerősítésért, s kérte a magyarok nagyasszonyától az ország, a nemzet s a korona védelmét. István országa fennmaradt, őt magát 1083-ban, VII. Szent Gergely pápa akarata szerint szentté avatták, s testének maradványait ereklyeként tartják nagy becsben Európa számos pontján.

Székesfehérváron a fejereklyéjét hordják körbe évről évre augusztus 20-án, a Szent Jobbot azonban Budapesten őrzik. Huszonöt esztendeje,1988. augusztus 20-án, a rendszerváltás hajnalán kísérték az egykor királyi városba az immáron jelképpé és szimbólummá nemesült kézfejet, amely most ismét „hazatért” egy napra.

Az ereklyék tisztelete a keresztény vértanúság idején kezdődött el, amikor a hitükért kínhalált haltak holttesténél, sírjuknál imádkoztak, fohászkodtak a tiltás ellenére a követők Istenhez. Valóságosan átélt lelki élmény volt számukra a szenvedés által megváltottak üdvössége, porhüvelyük megőrzendő bizonyítéka a hitnek, s ez évezreden át ható összetartó erővel bírt a keresztények között. Szent István jobbja a magyaroknak különös jelentőséggel bír, a hitből a történelem- és nemzettudatba átsugárzón.

A Bazilikából a püspökség mögötti Romkertbe vonult a körmenet, érsekek, püspökök, kisebb-nagyobb egyházközségekben szolgáló papok vonultak a városi és politikai vezetőkkel együtt a vállon hordozott ereklye kíséretében a korona alakú tetővel védett alkalmi oltárhoz. Körben megteltek a lelátók, ezrek imádkoztak közösen.

A Nagyboldogasszony ünnepére felállított oltár csupán néhány méternyire áll Szent István sírjától, s ez csak Székesfehérváron lehetséges, jelentette ki Cser-Palkovics András polgármester. Spányi Antal megyés püspök szerint ma is érdemes az ég felé tekintenünk, s nem csupán „földi okoskodással” keresni a jövőt, a nagy kérdésekre a válaszokat. Erdő Péter bíboros beszédében méltatta a királyt, aki a hitet választotta követendő útnak, s ezzel Európa erős országának alapjait fektette le.

A szentáldozással mindenki élhetett, akinek nem volt érkezése a mise idején, azokat később visszavárták. A Szent Jobbot a koronaőrök aznap  visszaszállították Budapestre.