Eddig háromszor vizsgálták a Szent Jobbot

– Szent Istvánhoz köthető ereklyéink mindig nagy érdeklődésre tartottak számot.  Érthetően, hiszen nem csak vallási, hanem nemzeti tartalom is kapcsolódik hozzájuk. A Szent István-ereklyékkel kapcsolatban azonban mind a mai napig sok a megválaszolatlan kérdés – mondta lapunknak  Rácz Piroska, a Szent István Király Múzeum munkatársa, antropológus. A szakember hozzátette, az ereklyék közül eddig a Szent Jobbon és a koponyaereklyén végeztek természettudományos vizsgálatokat.

A Szent Jobbot eddig háromszor vizsgálták.

– Először 1951-ben, akkor ugyanis a Szent Jobb ereklyén penésztelepre gyanús jelenséget észleltek, s ennek megállapítására, illetve az esetleg szükséges konzerválási feladatok elvégzésére Bochkor Ádám orvost hívták meg. Ő megállapította, hogy István király 1038-ban bekövetkezett halálától az 1083-as szentté avatásig eltelt 45 év éppen elegendő idő ahhoz, hogy a holttest teljes felbomlása megtörténjék. A jobb kar mumifikálódását és megmaradását a vízzel teli koporsóban azzal magyarázta, hogy a kéz a halottnak hanyattfekvő helyzetében a legmagasabban fekvő testrésze lehetett, amely a koporsó alsó részében elhelyezkedő hullalé maceráló hatásának, s így a teljes széteséshez vezető felbomlásnak nem lehetett kitéve. Bochkor a Hartvik-legendában leírtakból indult ki, amely szerint a király holtteste 45 évig, a szentté avatásig ugyanazon a helyen, egy föld alatti kősírban nyugodott.

A Szent Jobb ereklyetartóját 1988. április 6-án ismét felnyitották, akkor az ereklye részletes anatómiai leírását, valamint  állapotának felmérését Szentágothai János végezte el. Réthelyi Miklós vezetésével 1999. április 14-én és 21-én aztán újabb vizsgálatok következtek.

– A vizsgálat elsődleges oka az volt, hogy a Szent Jobb akkori őre észrevette, hogy az ereklyéről egy kis darab levált, ezért szükségesnek tartották ellenőrizni az ereklye állapotát. A Szent Jobb vizsgálatai elsősorban arra irányultak, hogy állapotát felmérjék, s az esetleges további károsodásoktól megóvják. A vizsgálatok mind olyan jellegűek voltak, amelyek az ereklyét nem károsították.

Az ereklyékkel kapcsolatban időről-időre felmerül azok hitelességének kérdése.

– Szent Istvánhoz tartozásukat mai ismereteink alapján nem lehet teljes bizonyossággal kijelenteni. Különféle anyagvizsgálatokkal lehetne az ereklyék korát meghatározni (például radiokarbon-vizsgálattal), vagy megállapítani, hogy az ereklyék egyáltalán egy személyhez tartoznak-e (ehhez kellene a DNS-analízis). Az ilyen vizsgálatok azonban mintavétellel járnak, s alaposan mérlegelni kell a várható hasznot és kockázatokat. Fontos szempont lehet például, hogy egy adott vizsgálathoz milyen mennyiségű minta vétele szükséges. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy esetlegesen a vizsgálat elvégzése sem hozza meg a várt eredményt. A DNS idővel bomlik, egy adott mintában található DNS mennyisége és minősége, illetve kimutathatósága azonban nem csak az eltelt időtől, hanem egyéb körülményektől is függ.

Amennyiben bebizonyosodna, hogy az ereklyék kora István király idejére tehető, s azok valóban egy személyhez tartoznak, ez az ereklyék hitelességét nagymértékben valószínűsítené. Ahhoz azonban, hogy a személyazonosságot teljes bizonyossággal kijelenthessük, szükség lenne egy biztos összehasonlítási alapra, amely lehetne például egy közvetlen, vér szerinti hozzátartozó hiteles maradványaiból nyert DNS, vagy István királynak egy minden kétséget kizáróan hiteles maradványából nyert DNS.