Mihályi Győző sosem volt szerepzavarban

Mihályi Győző az István című oratóriumban a Szertartásmestert alakítja a Vörösmarty Színház ünnepi produkciójában.

- A Szertartásmester afféle narrátor, az események közvetítője, segít a nézőnek megérteni István koronázásának történetét, az események, az egész szertartás mozzanatait. Nincs könnyű dolgom, mert nagyon archaikus a szöveg, úgy tudom, eredeti forrásmunkákból készült a szövegkönyv. Ugyanakkor a színpadon olyan legendás mondatok is elhangzanak, amelyeket a közönség jól ismer az István, a király című rockoperából. Például: " Akarod-e ezt az országot, Isten országát kormányozni? Akarom! Akarod-e ezt a népet boldoggá tenni? Akarom! " A szövegkönyvből ítélve az egész előadás, a koronázási szertartás megidézése nagyon fennköltnek ígérkezik...

- Hogyan, milyen módszerrel próbál? Úgy érzékelem, hogy előre, sokat foglalkozott a szöveggel...

- Így van: a próbák kezdetén úgy hatvan százalékos a szövegtudásom, aztán én mindig a színpadi mozgáshoz, a helyhez kötöm a szöveget. A pályafutásom során előfordult, hogy amikor párhuzamosan két színházban is adódtak feladataim , egyszerre tizenhárom előadásban játszottam, és kettő kivételével mindegyik főszerep volt. Koltai Robi ugratott is: honnan tudod, ma mit játszol? Tény, rengeteg szöveget kellett ehhez tudnom, szinten tartanom, és a rögzítésben kifejezetten segít, ha a színpadi cselekvéshez kötöm a dialógusokat... Egyszerre játszottam például A hattyúban a főherceget, a Shakespeare-darabban Petruchiót, a My Fair Lady-ben Higgins voltam. De sosem volt zavar, mert mindig tudtam, hogy ha abból fotelből felállok, mit kell mondanom, és mi következik akkor, ha ott, a kerítés mellett megállok...

- Egy színésznek szellemileg és fizikailag is bírnia kell a strapát. Ön évekig játszott romantikus hősöket, csábítókat. Most is jó pár évet letagadhatna. Hogy csinálja? Genetika vagy sport?

- Az apám is később kezdett őszülni, de sportolok is, futok, korcsolyázom. Bennem úgy tudatosul az évszakok változása, hogy mi van reggelenként a Margitszigeten a lábam alatt: sárga falevelek, vagy fehér hó... Játszottam a színészek futballcsapatában is, jó volt a társaság, sokat ugrattuk egymást, és keményen edzettünk. De többen is megsérültek egy-egy edzésen, így elhatároztam, gondosan bemelegítek, ezért sokat futottam edzés előtt. Aztán csak a futás maradt. A kocogás olykor unalmasnak tűnik, de ha közben töpreng valamin az ember, nagyszerű megoldások jutnak az eszébe...

- Ám egy szerep kedvéért hajlandó volt hízni is...

- Amikor megtudtam, hogy Moliere Tartuffe-jében játszom Orgont, valóban tudatosan híztam, bár a rendező Csiszár Imre ezt nem kérte. De számomra Kállai Ferenc volt az ideális Orgon, talán ezért is éreztem úgy, hogy ez a figura testesebb... Igaz, ezzel közben mást is játszottam, olyankor viszont muszáj volt behúznom a hasamat...

- Most szakított a Pesti Magyar Színházzal. A hírekből kiderül: nem volt békés az elválás...

- Szakszervezeti vezető voltam a színházban, de alelnök vagyok az országos színész szakszervezetben is: emiatt többször is volt konfliktusom a színház vezetésével. Amikor gazdasági okokra hivatkozva több dolgozónak felmondtak, elszámolási vitáink is támadtak. Az országos szakszervezet felvállalta az érdekvédelmünket - 17 emberről van szó - és ebből 12 ember már pert nyert...

- A Pesti Magyar Színházban sok szép, nagy szerepet eljátszott. Hol folytatja?

- Vendégként meghívtak az Új Színházba, ahol Szőke István állította színpadra Nyírő József Jézusfaragó ember című művét: én a plébánost alakítom... Nyírő József nyilas múltját ismertem, elolvastam a darabot, ami istenfélő, kedves, székely történet. Antiszemita mondatot nem találtam, így úgy gondoltam, vállalható... De hívott játszani a színházába az a Karinthy Márton, akit meg sokan azért bíráltak, mert Csurka István Eredeti helyszínét műsorra tűzte. Talán egyszer ebben a kettészakadt országban nem csak az lesz a lényeges, hogy ki, miféle politikai nézeteket vall, hanem hogy értékes művet hozott-e létre...